2022.02.08. Apanapló - XXVI. rész - A kis Villamos
Apa lettem! Megint. Persze elviekben nem lehetek még egyszer az, ha már egyszer az voltam, de ne hasogassuk a szőrszálakat. Legutóbb decemberben adtam számot második gyermekünkről, aki akkor még "magzat" fedőnéven szerepelt a hivatalos iratokban. Mint kiderült, a Teremtő ismét egy kisfiúval áldott meg minket, akit 2022. január 25-re vártunk, ám ő túl jól érezte magát odabent, így egy héttel később – tehát éppen egy hete –, február 1-jén, hajnali 1 óra 48 perckor jött világra 3330 grammal és 50 centivel. Az anyakönyvbe a Vilmos Mór név került, úgyhogy – mert törvénytisztelő emberek vagyunk – mi is így fogjuk hívni, illetve Vilinek. (Apósom persze rögtön megállapította, hogy a Villamos jobb lenne – innen a cím.)
Vili tehát már egy hete velünk van, de legalábbis "szabadlábon", csütörtök óta pedig a bátyja is megcsodálhatja/böködheti/simogathatja/ütögetheti, illetve elvégezheti rajta ezen tevékenységek végtelen számú variációját és permutációját. Artúr máskülönben nem balhézott a tényen, hogy most egy darabig más csüng majd anyán, sőt, mintha szórakoztatná is az a kis valami, ami időnként felnyekereg a kiságyban. Vilmos pályafutása egyébként nem indult gördülékenyen: valószínűleg a kórházból hozott haza egy kis nyavalyát, ami szerencsére már múlóban van, nem utolsósorban a megfelelő kúra miatt.
A kúra egyik fontos eleme – 10-ből 9 édesanya ezt ajánlotta, mint egy mosóporreklámban –, hogy egy négy darabra vágott hagymát kell az alvó gyermek mellé tenni. Ugyan először kételkedtem a népi gyógymód hatásában, de az legalábbis biztos, hogy vámpír már napok óta nem járt a környéken. Ami jó még a kis Vilmossal kapcsolatban, hogy az újszülöttnek minden vicc új, úgyhogy elég sokat mesélek neki a felhalmozott gyűjteményből. Nevetni persze nem nevet még, gondolom szégyenlős.
Családunk tehát már négy főt számlál, és az ábra szerint férfiuralom van, de persze úgyis az lesz, amit anya mond. Mert anya nélkül férfiuralom sem lenne. Amíg anya Vilire várva feküdt a kórházban, mi otthon Artúrral naponta megállapítottuk, hogy hiánygazdaságot kell folytatnunk, mert a legfontosabb referenciapont jelenléte nélkül félkarú óriás a patriarchátus. De anya azóta itthon van, mi, férfiak pedig nem tudjuk elképzelni nélküle az életet. De jobbat mondok: nem is akarjuk!
Az előző bejegyzést ide kattintva olvashatja.
