2020.01.18. Apanapló - XVIII. rész - Tímvörk
Artúr lassan három hónapos lesz. Az anyukája folyamatosan trenírozza, mert hát erősíteni kell a kis nyakát, karjait, egyebeket. Persze most még nem fut, pláne nem lépcsőzik annyit, mint Rocky a Philadelphiai Művészeti Múzeumnál. De azért szépen erősödik és leginkább figyel. Azok a kis barnás/kékes/zöldes (esetleg zöld-sárga, mint a Kex együttesnél) szemek olyan intenzitással tapogatják le a környezetet, mintha legalábbis egy statikai hibákat vizsgáló, hipermodern szoftver futna a gyerekben. Figyel a fényforrásokra, a hangokra, a mindenre. Időnként kalimpál is, Herbert von Jászkarajenőt, a híres magyar karmestert is megszégyenítve. Persze dirigálni nem dirigál, bár jelzi, ha baja van, elég határozottan.
A felnőttek világában sokrétű problémák váltogatják egymást. Egy csecsemőnél azért nincs olyan sok variációs lehetőség, mégis összedolgozást igényel a szülők részéről. Ha például az orrszívó porszívó varázserejére van szükség egy-egy makacs barlanglakó kitessékeléséhez, akkor a (ma már) olajozottan működő duónk gyors segítséget nyújt szörcsögő utódunknak. A fürdetést is ketten hajtjuk végre a "Minden vízbe mártott test" című örökzöld Arkhimédész-sláger víg fütyörészése közben.
Artúr, bár még nem tudja, de már most annak a know-how-ját tanulja tőlünk, hogy hogyan lehet úgy együttműködni a közös célért, hogy közben nem megyünk egymás idegeire. Igaz, ami igaz, apa azért néha nemcsak a fonalat, de a türelmét is elveszti, főleg, amikor a K-vitamin ampulláját próbálja szakszerűen eltörni. (Ennek a műveletnek a végét általában fájdalmas üvöltés és a mutatóujjba állt üvegszilánkok jelzik.) Mégis, úgy igyekszünk, hogy növekvő csemeténk nyiladozó elméje olyan mintát lásson, amely mindig úgy marad meg benne, mint az a járt ösvény, amelyet járatlanért semmi pénzért nem akar majd elhagyni.
Az előző részt itt olvashatja.
