2020.07.27. Apanapló - III. rész - Négyszemközt
Ödön szintet lépett: mostantól egy darabig a ‘sütőtök’ epitheton ornanst viseli magán. Az alkalmazás, amelyet feleségem a terhesség kezdete óta használ, állandóan zöldségekhez hasonlítja a porontyot. Ez Ödönt persze nem zavarja, igaz, relatíve kevés dolog zavarja, nyugodt gyerek. Feleségem szerint lusta is és ebben szerinte rám ütött. Kikérem magamnak, a gyerek nevében is!
A minap egyébként leültem Ödönnel megvitatni egy s mást. Komolyan, mint férfi a férfival. Bár ebben a korban még nehéz a gyerekkel négyszemközt beszélni, de azért megpróbáltam. Mondtam a fiamnak, hogy: Ödön, figyelj rám! Ő nem mozdult, így a “hallgatás, beleegyezés” elve alapján folytattam a mondandómat.
– Fiam, már most szeretném, ha tudnád, hogy – bármit is mondjon édesanyád – az apád nem lusta. Csak néha hosszabb a reakcióideje. Időnként egy-két hét, ez a feladattól függ. De te nem leszel ilyen, apád ezt már most megígéri neked! – fogadkoztam ünnepélyesen, miközben farkasszemet néztem gyerekem jelenlegi tartózkodási helyével. Hirtelen megremegett a pocak, én pedig már kezdtem volna örülni, hogy mégiscsak értő fülekre talált egy önérzetében sértett apa mondanivalója. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem Ödön volt ennyire reszponzív, csak a feleségem próbálta elnyomni a röhögését, sikertelenül. Olybá tűnik, hogy a mélyenszántó apa-fiú beszélgetésekkel a születésig várnom kell.
Az előző részt itt olvashatja.
