2020.07.22. Apanapló - I. rész - A pontrúgó
Nemrég léptünk a harmadik trimeszterbe. Így, királyi többesben. Reggelente szimpátia-fájásaim vannak, igaz, nekem a derekamban. A feleségem ilyenkor friss, harmatos, gömbölyded pocakkal mellém ül, megveregeti a vállam és annyit mond: ha te azt tudnád. Mert hát nem tudom. Mármint, tényleg nem tudom, hogy a picúr – aki hiteles források szerint jelenleg karfiol méretű – az időnkénti fizikai fájások mellett vajon milyen érzéseket vált ki az édesanyjából és vice versa. Amekkorákat rúg, gyanítom, hogy a születése után egyből felajánlanak neki egy helyet a lipicai ménesben (vagy a Puskás Akadémián, ha ló nincs).
Nézem a pocakot, szép nagy, megsimogatom. Aztán a feleségemét is, neki is egyre nagyobb. Odabent pedig szépen lassan növekszik életünk egyik legjobb döntése. Október végére várjuk, de addig még sok víz lefolyik a Körösön. Nem baj, fiam, nem kell elsietni! Megvárunk.
