Szó szerint – Milyen volt 100 évvel ezelőtt a tél?
„Vasárnap délután a csipős északi szél lecsillapodott s apró szemű, kristályos hóesés indult meg. A városban eleintén nem igen lehetett észrevenni a hóesést, de hétfő reggelre már szikrázó fehér takaró borította a háztetőket s fedte be az utcákat. A kiadós hóesés egészen szerdán éjjelig tartott s mig eleintén mindenki, de különösen a gazdák örömmel üdvözölték, az öröm később aggodalommá változott, mert hiszen — sok a hóból is megárt.
Az ijedősebbek már az 1888-iki nagy árviz megismétlődésétől tartanak, ami pedig ha kizárva nincs is, egyáltalán nem valószínű. Megkérdeztük a helybeli m. kir. földmivesiskola véleményét az abnormis időjárást és annak várható következményeit illetőleg és a következő felvilágosítást kaptuk : A szerdán reggel 7 óráig leesett hőmennyiség összesen 43 cm., amelyhez 38 milliméter olvadás (apadás) számitható. A hó tehát, bár jelentékeny, még nem katasztrofális tömegű. Gazdasági szempontból lehet igen kedvező, de kedvezőtlen is a havazás. Kedvező akkor, ha a tavalyi szárazság után szomjas föld elnyeli olvadáskor az egész víztömeget, ami csendes olvadás esetén bizonyos. Gyorsabb olvadásnál — tekintettel a januári jelentékeny mennyiségű csapadékra — a föld az egész vízmennyiséget felvenni képes nem lesz s igy a területek egyrésze víz alá kerül, mely körülmény természetesen a terméseredményt kedvezőtlenül befolyásolja. Reméljük azonban, hogy az olvadás lassú lesz s akkor Isten áldása lesz a most lehullott hó. Természetesen a vasúti közlekedésben is nagy zavarokat okozott a hóvihar. Budapestről Békésföldvárig még csak eljutottak a vonatok, innen azonban nem tudtak tovább menni. A szerda déli expressvonat Dobozmegyerig még valahogy elvergődött, de délután 4 órakor még mindig ott vesztegel. Csabáról a vonatok „rendesen" elindulnak. Rendesen t. i., mert minden vonat elmegy — idővel. Hogy meddig jut el, az természetesen titok, az Idő titka. Szóval a hó sok-sok bajt okozott, sokakból rettegést váltott ki s csak igen kevés azoknak a boldogoknak a száma, akik nem tudják, hogy a hideg hótakaró mennyi könnyet fakaszt s csak azt látják, hogy a természet, — vakítóan fehér téli pompájába öltözötten csudaszép és a puha szánkóülésen hátradőlve vágtatnak el a hóbasüppedt viskók mellett, ahol keserű sóhaj a tüzelő s gyermeksirás az ebéd . . .”
Helyi hír – Mi legyen a sok hóval?
Sok hó, sok gond. Nemcsak a közlekedésben jelentett problémákat a majd félméteres havazás Békéscsabán. A Körösvidék szerkesztőségébe özönlöttek a panaszok, hogy a fuvarosok az utcákról összelapátolt havat nem az Élővíz-csatornába öntik, hanem partra teszik le.
A csabai lap 1922. február 15-én külön cikkben számolt be a helyzetről. Kiderült, hogy az újság már többször is jelezte a helyzet tarthatatlanságát a csabai rendőrségnek, de mindeddig semmi változás sem történt. A cikkben szerepelt az is, hogy „a városból naponta hangyaszorgalommal hordják ki a havat kocsikon és szánkókkal a városfelőli Köröspartnak a Gyulai-uttól a békési zsilipig terjedő részére”. Sajnos a partra lepakolt hó azzal fenyegetett, hogy olvadáskor az ott található és alacsonyabban fekvő kerteket, házakat elönti a hólé. „Tenger sok rendőrt” kellene kirendelni a helyszínre, hogy fellépjenek a törvényszegő fuvarosok ellen. Azonban a bejelentések ellenére, a folyamat továbbra is tartott, ugyanis a „rendőrség szó és intézkedés nélkül hagyta az ügyet”. A Körösvidék vádjai szerint a rendőrséget egyszerűen nem érdekli, hogy a konyhakertek víz alá kerülnek és tönkremennek, nem foglakozik azzal, hogy „néhány lakóház megtelik gombával, repedéssel, esetleg bedől, vagy legalább is lakhatatlanná válik”. A csabai rendőrség válaszolt a vádakra. Ebből kiderült, hogy „nem a rendőrség illetékes a mesterséges árvizet megakadályozni, hanem a város vezetősége”. Nagyon sajnálják a kialakult helyzetet, de nincsenek olyan helyzetben, hogy utasítsák a város vezetőit arra, hogy jelöljenek ki egy másik területet a hó lerakására. Békéscsaba vezetői pedig nem intézkedtek, nem képviselték az Élővíz-csatorna partján élő emberek érdekeit. „ Igy tehát még ma is nőnek napról-napra a Zsirosutca torkolatától kezdve a tüdőbeteggondozó irányában felfelé a parti hóhegyek s maholnap — remélhetőleg elérnek az Urszinyi-házig is”.
Helyi hír – Megvédjük a színházat!
„Színház az egész világ” – írta Shakespeare az Ahogy tetszik című vígjátékában. Színház az egész Városháza, illetve az ott elhangzott és a békéscsabai színházat ostorozó beszédek ellen kelt ki a Körösvidék 1922. február 14-én. Korábbi számunkból kiderült, hogy a városi képviselőtestület elutasította a színház azon kérelmét, hogy támogassák az épület fűtési és világítási költségeit.
Amivel azonban legjobban megsértették a csabai lapot az az volt, hogy „az egyik felszólaló bölcs városatya bátorságot vett magának a sajtót is egészen illetlen hangon aposztrofálni, tudatában annak, hogy az újságírók — nem virilisek s igy nem is védekezhetnek azonnal”. Az újság azzal folytatta a cikket, hogy ők voltak leginkább az ellen, hogy Csáky Antal társulata Csabára költözzön és működtesse a színházat. Semmilyen bizalmat nem előlegeztek meg nekik, azonban elmentek a Hunyadi László előadásra, melynek következtében „az elismerés pálmáját kellett átnyújtanunk Csáky Antalnak, aki Csonkamagyarország legjobb vidéki színtársulatát szervezte meg, hozta Csabára, hogy itt kulturát terjesszen, szépet, jót neveljen és művelje a müvelendőket”. Létezett azonban egy hatalmas probléma Békéscsabán, melynek „talán a malac ára, de bizonyára valami ilyesmi befolyásolhatja a csabai közönség kulturigényeinek megnyilvánulását, mert a kiváló, hangsúlyozzuk, vidéki viszonylatban elsőrangú társulat, kitűnő előadásait a legnagyobb részvétlenség mellett tartja, napról-napra”. Kevés a néző, kevés a bevétel – ezért kért segélyt a színház, azaz „a villany és a tűzifa — csak forma volt, t. Városháza!” A Körösvidék arra is kitért, hogy nem véletlenül van hideg a nézőtéren, hiszen a nagy színházátalakításkor elfelejtettek fűtést tenni oda. Világítás meg különben is van, de csak a színpadon. A lap válaszolt arra a támadásra is, hogy nem értenek a színházi világhoz, a művészethez: „Megnyugtatjuk a kritizáló városatyát, hogy mi is hallgattuk a Wagner-ciklust Beyruthban, láttunk elöadásokat a Burgtheaterben, a párisi Rejane színházban, a milanói Scala-ban, sőt Budapesten is és meg tudjuk bírálni ugy a darabot, mint az előadást Budapesten, külföldön éppen ugy, mint Békéscsabán”. Végül a Körösvidék azt állapította meg, hogy „amig azonban ilyen színpadon, technikai lehetőségek nélkül, a legnagyobb részvétlenség mellett ilyen tökéletes, nivós előadásokat produkál Csáky, addig nem gáncs, hanem a legteljesebb elismerés illeti meg”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_01-03/?pg=163&layout=s
