A konferencia főhelyén Rácz András, az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős államtitkára, Tirják László, a Körös-Maros nemzeti Park Igazgatóságának igazgatója, Balczó Bertalan természetvédelemért felelős helyettes államtitkár, Béres András, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szent István Campus campus főigazgatója, vezetője, Rakonczai János, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa, Szelekovszky László nyugalmazott természetvédelmi főtanácsos és a házigazda szerepében Rákóczi Attila, a Békés Vármegyei Kormányhivatal főigazgatója foglalt helyet.
A konferencia címét Rákóczi Attila fejtette meg a résztvevők számára, amikor a kivetítőn a Békés Megyei Nap 1994. november 24-én megjelent cikkéből olvasott fel. A tudósításban az olvasható, hogy a Békés Megyei Önkormányzati Hivatal és a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága tanácskozásra hívta hat megye szakembereit, hogy a kunhalmok védelméről és jogi szabályozásáról véleményt alkossanak.
– A tanácskozás eredményei alapján az itt megfogalmazottakat elküldték az illetékes minisztériumba, és az akkor formálódó 1996-os természetvédelmi törvény szövegezésében is megjelentek – ismertette.
Rácz András elmondta, a kunhalmok több szempontból is fontosak, hiszen egyrészt ékes példái annak, hogy amikor az ember beavatkozik a tájba, az lehet jó is és hasznos is, másrészt pedig régészeti és kultúrtörténeti szempontból is fontos emlékeket őriznek. Kiemelte, a természetvédelem szempontjából abban vannak jelentőségei a kunhalmoknak, hogy az egykori löszpusztagyepeknek, ősgyepe vegetációinak, növénytársulásainak olyan kis szigeteket biztosítottak, ahol ezek túlélték az emberi jelenlétet.
– Az elmúlt harminc évben a kunhalmok védettsége beépült a köztudatba, és egyre kevesebb az az eset, amikor ezeket háborgatják és be kell avatkozni, mert veszélyeztető tevékenységeket végeznek. Átment a köztudatba a kunhalmok védelme és ebbe az irányba megyünk tovább – húzta alá.
Tirják László is megerősítette a kunhalmok fontosságát. Mint mondta, a kunhalmok olyan táji emlékek, amelyek természetvédelmi kiemelt fontosságúak, hiszen a mi pusztáink a legnyugatibb pontjai az eurázsiai sztyeppzónának, amely innen indul és azután Moldván, Krímen keresztül, egészen a mongol pusztákig tart.
– A kunhalmok azok ugyanennek a sztyeppzónának az építményei, ami azért is különleges, mert a halom oldalában és tetején megmaradtak a sztepp és löszpuszta növények, amelyek a hazai természetvédelem kiemelt értékei. Emellett pedig a kunhalmok olyan szakrális értékek, amelyek együttesen szimbolizálják a természeti és kulturális örökségeit a térségünknek – részletezte.
Tirják László hozzátette, kevesen tudják, hogy Magyarország legsűrűbb kurgánmezeje Békés vármegyében, Kétegyháza határában található, ahol több, mint száz kunhalom és tell van.
A kunhalmok híres kutatója Szelekovszky László, aki maga is részt vett a harminc évvel ezelőtti tanácskozáson. A címzetes egyetemi docens kopjafa-állítással próbálta útját állni a kunhalmok bolygatásának, és nemegyszer a saját testi épségét is kockára téve óvta ezeket az emlékeket, amelyek száma erősen lecsökkent.
– Valamikor negyvenezer kunhalom volt az országban, Békés megyében pedig 1500, amely mára ötszáz darabra csökkent. Ha kiterítenénk ezeket, akkor a méretük olyan háromszáz hektárt tenne ki. Kisebb, nagyobb dombok ezek, de meg kell őket becsülni, hiszen sok érdekes dolgot találtak már bennük. Sajnos, volt olyan időszak, amikor nem törődtek a régészettel, hanem beszántották ezeket a területeket – sorolta Szelekovszky László.
A konferencia szakmai részében a résztvevők tematikus sorrendbe állított előadássort hallgathattak meg a kunhalmok régészeti, kulturális, néprajzi és természetvédelmi értékeiről. A hallgatóság például megtudhatta, hogy a Békés megyei kunhalmok közül szó szerint kiemelkedik a békésszentandrási Gödény-halom, amely 12 méteres magasságával az ország legnagyobb kunhalma.
Galéria
