Békés vármegye - Megyegyűlés 100 évvel ezelőtt
Megyegyűléseket nemcsak napjainkban, hanem 1920-ban is tartottak, igaz más városban, hiszen száz évvel ezelőtt Gyula volt a vármegye székhelye, ezért oda gyűltek össze a megye prominens tagjai.
A gyűlés Ilosvay Gusztáv államtitkár napirend előtti felszólalásával kezdődött, aki mint az Irredenta Szövetség „központi kiküldöttje” szólt az egybegyűltekhez. „Magas szárnyalásu” beszédében ismertette a szövetség történetét, céljait, a szervezkedés fontosságát. Mindez olyan hatással volt a hallgatóságra, hogy „rögtön megalakult a szövetség békésmegyei szervezete is, melynek elnöke a főispán, társelnöke dr. Konkoly Tihamér vm. főjegyző, főtitkára Sibrik Kálmán, titkára pedig Kardos István lett. Választottak ezenkívül egy 42 tagu elnöki tanácsot is.”. [Mi ez, ha nem sikeres beszéd? – a szerk.]. A napirend a frissen kinevezett főispán, Egán Imre megnyitójával kezdődött, majd Almády Géza csorvási földbirtokos felszólalása következett, aki a „a közbiztonságra, a sajtócenzurára, a vasúti tarifára és a rossz vasúti összeköttetés miatt a vármegye székhelyének megközelíthetetlenségére vonatkozólag tett előterjesztéseket.”. Almády azt is indítványozta, hogy a vármegye forduljon a kormányhoz annak érdekében, hogy a cenzúrát törölje el vagy legalábbis a cenzorok önkényes túlkapásai ellen lépjen fel.
Ezután a vármegye 1921-es „költségelőleg-irányzatának” tárgyalása következett Garmmling Lajos előterjesztésében, amelyet a gyűlés 28 millió 218 ezer150 korona végösszeggel fogadott el.
A vármegye fontosnak tartotta, hogy több ügyben is a Teleki-kormányhoz forduljon, ezek többek között a következők voltak:
- Érje el a kormány, hogy hadifoglyaink minél hamarabb hazatérhessenek családjaikhoz.
- A Nemzeti Hadsereget nevezzék át Honvédségre.
- „alkotmányos biztosítása annak, hogy Magyarország királya csakis Magyarország királya legyen.”
- „a falu kultúrájának emelése és a közegészségügy államosítása.”
A fentieken kívül a vármegye még 200 kisebb jelentőségű ügyről is tárgyalt, de ezekről a Körösvidék nem számolt be részletesen.
Arad – Egy magyar „világbajnok”
Újabb magyar sportsikerről számolt be a Körösvidék 1920. október 14-én, mely a világháború, a hadifogság és Trianon árnyékában született. Az 1892-ben Marosnagyvölgyön (ma Románia) született Kornis Árpád az Aradi Atlétikai Klub „tevékeny tagja” volt, s az első világháborúban önkéntes őrmesterként szolgált. Az orosz fronton esett fogságba, Kazanyban volt hadifogolytáborban, azonban itt „sem hanyagolta el a sportolást és mivel Oroszországban minden sportnak igen nagy közönsége van, elhatározta, hogy a sport összes ágaiban szerzett ügyességét értékesiti.”.
Szerencséje is volt, hiszen sporttudására felfigyeltek a fogvatartói is, olyannyira, hogy a kazanyi egyetemi sportklub irányítója (!) lett havi 70 rubel fizetéssel. Kornis Árpád sikeresen vezette a fiatalokat és a „kis egyesületből csakhamar hatalmas klub lett.”, melynek labdarúgó csapata a moszkvai döntőn minden „középoroszországi” csapatot megvert. 1918-ban hősünk sportágat váltott, a focit a birkózásra cserélte és részt vett a „Lurich-Martinev igazgatása alatt rendezett professzionista birkózó világversenyen”. Ezen a rendezvényen rendkívül súlyos sportsérülést szenvedett, mert „egy néger birkózó teljesen leharapta hüvelykujjának felső izét.”. Ez sem hátráltatta a magyar sportolót, hiszen a következő évben megtartott „világversenyen” 27 résztvevő között az első helyen végzett, ezzel egy 1000 dollár értékű platina karkötő és 25 000 rubel boldog tulajdonosának is mondhatta magát. Ezzel azonban nem volt vége a „díjesőnek”: mivel a versenyen 30-40 000 néző (!) vett részt, akik fogadásokat kötöttek, és a nyertesek 10%-ot a „szerencsés győzőnek” juttattak, amiből a friss „világbajnok” újabb 37 000 rubelt kapott. Mindezek után újabb sportágban próbálta ki magát Kornis, ökölvívónak állt „itt is elismerést szerezve az aradi névnek”. Mivel a korszakban még nem voltak megfelelő sportcsarnokok, ezért többek között a kazanyi operaházban is „mérkőzött Dimitriev világbajnokkal és két tíz perces turné után eldöntetlenül végződött a mérkőzés.”. Végül a honvágy vetett véget a hihetetlen karriernek, Kornis visszatért Aradra, ezzel lemondott a profi pályafutásról és a pénzdíjakról: az Aradi Atlétikai Club színeiben versenyzett tovább.
Újabb helyi szervezet – A békéscsabai MANSZ
Társadalmi szervezetekből nem volt hiány Békéscsabán 1920-ban, így aki akart, válogathatott a különböző egyletek, ligák és csoportosulások közül. A MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) csabai közgyűlésén jelentették be a MANSZ (Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége) megalakulását. Az esemény főszónoka, Tarcsafalvy Lajos fontosnak tartotta, hogy a Körösvidék 1920. október 14-i számában tisztázza az új szervezet céljait, mert „amint értesültem, kisebb értelemzavaró sajtóhibák csúsztak be.” a MANSZ-szal kapcsolatban.
A szervezet legfontosabb célja „a „keresztény magyar erőnek az összehozása, egyesítése és minden olyan erőforrásnak, amely társadalmi kasztokra szakadt életünk nyomorát enyhíteni, megszüntetni hivatva van és képes, előnyét, hasznát erkölcsileg is, anyagilag is kihasználni.”. Tarcsafalvy ostorozta az irigységet, a féltékenységet és a szabadkőművességet; viszont támogatja a kereszténységet, a „gerinces egyéneket” és a magyar keresztény társadalmi életet. Önmagát „apostolnak” írja le, olyan embernek, aki mindenütt jelen van, ahol a „honalapítás nehéz munkájában” részt lehet venni, de nem „szereplési viszketegségből”, hanem kora és tapasztalata miatt. Egy kis képzavarral élve MANSZ és a MOVE ikertestvérek, vagyis inkább házastársak: „a Move az apa, a Mansz az anya. Akkor ne válasszuk el őket, hanem engedjük a mamát a papa oldalán haladni, igy hamarabb érünk célhoz”. Tarcsafalvy írása végén reményének adott hangot, hogy a „csabai Move-hölgyek egyúttal Mansz-hölgyek is lesznek mindannyian” és közös erővel kapcsolódnak be a hatalmas munkába. „Végül csak annyit óhajtok megjegyezni még, hogy nem személyeskedés, hanem tájékoztatás félreértések kiküszöbölése volt a célom s azért senkivel polémiába nem bocsátkozom.” – zárultak a főszónok sorai.
Helyi hírek – Karácsonyi vásár 100 évvel ezelőtt
Karácsonyi vásárt száz évvel ezelőtt is tartottak Csabán, bár őseinket az anyagi haszonszerzés és a programszervezésen kívül más is motiválta. A csabai MOVE (Melynek tagjait így jellemezte a Körösvidék: „hazájukat nemcsak szerető, hanem az egyesülésben rejlő mozgató erők nagy hatalmát ismerő s azt az ország boldogitásának szolgálatába állítani akaró férfiak”) felhívással fordult a helyi kézművesekhez, hogy termékeikkel vegyenek részt a karácsonyi vásáron.
A főosztálynak a vásár megrendezésével két célja is volt: az egyik az, hogy „a szegényebb családokat olcsóbb portékához s gyermekeiket ízléses, olcsó karácsonyi játékokhoz juttathassuk”, míg a másik cél szerint „a csabai kisiparosok megismertessék magukat a vásárló közönséggel.”. A csabai MOVE pontosan meghatározta, hogy mit is kér a csabai keresztény (!) iparosoktól:
- A kiállítás a Közművelődés Házában (ma Munkácsy Mihály Múzeum) kerül megrendezésre december 5 és 20 között.
- A „vásárra ne annyira kiállítási díszmunkákat, hanem a mindennapi élethez szükséges dolgokat készítsenek, hisz vásár lesz, ahol portékáját minden kisiparos eladhatja”.
- „Az eladási árból minden eladó tartozik a Move javára, az eladási ár 5 százalékát s biztosítási dij fejében az eladandó tárgy árának 1 százalékát fizetni, az 1 százalékot mindjárt a beszállításkor.”.
Cserébe a Véderő Egylet bizottsága gondoskodik az portékák éjjel nappali őrzéséről és megfelelő „reklámot” biztosít a vásár számára. A Körösvidék cikke a MOVE elnökségének pozitív gondolatával zárul: „Hisszük, hogy városunk keresztény iparosai mind ott lesznek s ízléses munkájukkal sok szegény családnak és szegény gyermeknek teszik meleggé ebben a nehéz, mostoha időben az eljövendő karácsonyt, hogy legyen az a magyar összetartás és szeretet igazi ünnepe.”. A karácsonyi vásárra, melyet maga a MOVE elnöke, Gömbös Gyula nyitott meg, később még visszatérünk.
