Szó szerint – Édes élet Itáliában?
Békéscsaba, december 22.
„A magunk nyomorúsága, a keserűségbe oltott magyar sors annyira leköti minden figyelmünket, hogy csak nagynéha nézünk tul a határokon. A Körösvidék munkatársának most alkalma nyilt beszélgetést folytatni egy Olaszországból jött hölggyel, aki itáliai impresszióiról érdekes dolgokat beszélt el.
Békében nem volt nagy esemény Itáliát járni; városunkban is vannak igen sokan, akik megízlelték Róma, Nápoly, Velence s a lidó minden élvezetét, de ma, amikor egy líráért 123 koronát kér el az élelmes talján, nem minden irigység nélkül hallunk itáliai utazásról. A kigyósi uradalom inspektorának vendégszerető házában mutattattak be ennek az előkelő urinőnek. A beszélgetés során, ahogy kipattant, hogy most érkezett Olaszországból, arcára enyhe mosoly fodra húzódik.
— Látogatni voltam kisunokámat, — mondotta — meg a leányomat, aki Turinóban van férjnél.
Első kérdésem természetesen az olaszok uj csillagja: Mussolini.
— Tudja, ilyen dolgokról én keveset mondhatok. Hat hétig voltam ugyan Turinóban, de nagyon keveset jártam ki. Mussolini forradalmát átéltem, ha ugyan forradalomnak lehet nevezni, amit ő véghezvitt. Oly csendben ment minden, hogy szinte észre se vettük. Az uj rend emberei jöttek, átvették a hatalmat. A régiek távoztak szó nélkül. Semmi rendzavarás, vér meg épen nem folyt. Még az utcai élet sem volt mozgalmasabb, mint máskor. Épen azért lep meg a lapok mostani hire, hogy Turinóban utcai harcok vannak.
— Mussolini uralma nagyon szigorú. Amiért ő küzd, az programmja minden ideális olasznak, ez magyarázza meg roppant népszerűségét. A hatalmat erős kézzel tartja, vele ellenkező véleményt nem tűr. Sokan
ebből azt következtetik, hogy nem lesz hosszuéletü ez a rezsim. Mások megfordítva vélekednek, hogy épen ez biztosítja hosszú uralmát. Hol az igazság, majd elválik.
— Hogy Mussolini egyházellenes volna, nem igaz. Épen a megforditottja felel meg a valóságnak. Hiszen a fascisták között vagyonosok, pap is van.
— Drágaságról olyan értelemben, mint itt szó sincs. Az árak ugyan ott sincsenek arányban a békebeli árakkal, de olyan szédületes arányokat mégse mutat, mint nálunk. Nyugodt, kényelmes lét van közeledőben az olaszoknál, ott a háborút hamar fogják felejteni. Bizonyos azonban, hogy idő kell hozzá.
— Az olasz nők nagyon szépek. Csudálom is, hogy a vömnek magyar lányon akadt meg a szeme. (Mi nem csudáljuk!) És nemcsak szépek, hanem tudnak is öltözködni. Igaz, hogy a divat botrányos szélsőségek felé hajlik. Ott még kevesen tudják, hogy a szoknya már megnyúlt egy kissé s hogy az ujabb divat nem enged túlságos szerepet a dekoltázsnak. Estélyeken ott nem lát mást az ember, mint gyöngyöt, meg tüllt. A pápa rendeletet is adott ki, hogy szeméremsértő öltözékben senki se merészeljen az áldoztató rácshoz térdepelni. Igazság, hogy ezt a rendeletet a közönség jóizlésü többsége nagy megnyugvással fogadta. Szerettük volna még sok mindent kérdezni. Különösen érdekelt volna, hogy milyen a hangulat a magyarok és a szerbek iránt, — de nagy okunk volt rá, hogy a politikát ne bolygassuk. Kinos lett volna a válaszadás, hiszen őnagysága tovább utazik Erdélybe.
Bucsuzóul adott néhány olasz képes újságot. Szép képek, aktuális események láthatók benne. Örömmel állapítjuk meg, hogy a mi Képes Krónikánkat egyse múlja felül. Pedig azért nem kérnek 2 lirát. Még ötödrészét sem.”
Helyi hír – Legyen szülőház Békéscsabán!
A Körösvidékben 1922. december 24-jelent meg egy cikk a Stefánia Szövetség áldozatos munkájával kapcsolatban. Az írás bevezető részében a Nagy Háború gyermekszületésekre kifejtett hatását vizsgálta Dr. Reisz Miksa szerző, megállapítva azt a tényt, hogy „a népiskolákban az iskolásgyermekek száma több mint felényire redukálódott és azt tapasztaljuk, hogy azelőtti iskolákban, hol túlzsúfoltan voltak, most 25, 30, 40 gyermek van”.
Igen támadható az újságírónak az a véleménye, hogy a háborút csak azok a férfiak élték túl egészségesen, akik „a harcszintér mögött és a kórházakban bujkáltak”. A csökkenő gyermekétszám viszont generációkon átívelő problémákat rejtett magában, ezért is volt oly fontos a már említett Stefánia Szövetség munkája. A szervezet tagjai voltak azok, akik „azon fáradoznak, hogy mindenkit megmentsenek a hazának, hogy a jövő nemzedéket megerősitsék”. Legfontosabb feladatuknak a csecsemők és anyák védelmét tartották, de a terhes nőkkel is foglalkozni kellett. Ezért jelölték ki Békéscsabát, mely város „földrajzi fekvése, nagyszámú lakossága, fejlett ipara és kereskedelme folytan az országos statisztikai adatok alapján” alkalmasnak találtatott arra, hogy egy szülőháznak adjon helyet. A csabai szegényházat kívánták átalakítani a célnak megfelelően. A szülőház, mint az a cikkből kiderült, nem kórház, ugyanis „a kórházba csak azok a szülőnök menekülnek az utolsó percben, akik másutt egyáltalán helyet nem kapnak, ezek többnyire cselédek stb”. A szülőház már a szülés előtt egy hónappal befogadja az áldott állapotban lévő nőket, „kik ott a legminuciósabb ápolásban részesülnek”. Az ellátásért természetesen fizetni kell, de a nincsteleneket ingyen is befogadták. A városnak csak a fűtést és a világítást kell fizetnie, minden mást az állam és a Stefánia Szövetség fedez. Dr. Berthóty István polgármester lelkes híve volt az ötletnek, „mert semmi sem emeli annyira egy város művelődési fokát, mint a hasznos közegészségi intézményeknek a létesítése”.
Helyi hír – Szeretettel a szeretet ünnepére
Az Evangélikus Nőegylet és Leányegyüttes december 22-én, pénteken rendezte meg közös karácsonyi ünnepségét a presbiteri teremben. A kora délutáni kezdés ellenére a tagság és a hozzátartozók zsúfolásig megtöltötték a helyszínt.
Három órakor 150 árva gyerek lépett be a terembe tanítóik kíséretében és a diákok karácsonyi dalokat kezdtek el énekelni az egybegyűlteknek. Ezt követően Medovarszky Ilona hadiárva karácsonyi imát mondott el, mely után „minden szem megtelt könnyel”. Őt Uhrin Károly igazgató követte, aki az árváknak tartott beszédében azokról az emberekről beszélt, akik az ünnep alkalmából ajándékokat hoztak. Az árvák nevében Lipták Milcsi mondott köszönetet. A beszédeket egy karácsonyi darab előadása követte, mely után „szétlebbent a karácsonyfát takaró függöny, hogy gyönyörködjön a nagy közönség a pompázó, csillogó fában”. Egy karácsonyi ének dallamaira kapták meg a hadiárvák az ajándékokat: ruhákat, cipőket és karácsonyi csomagokat. Ugyanezen a napon a MOVE is szervezett karácsonyi ünnepet az evangélikus gimnáziumban. Itt „Remenár Elekné elnök gyönyörű beszédet intézett ahhoz a 40 hadiárvához, kiket meleg ruhával látott el az egyesület”. A sokk is hadiárva még süteményt és egyéb édességeket is kaptak a tagságtól.
Kommentár nélkül
Forrás:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_10-12/?pg=302&layout=s
