Krízislélektanon ismerkedtem meg a pszichoszomatika kifejezéssel. Ez olyan valós testi tünetekre, fájdalmakra utal, amelyeket az érzelmek vagy az elme okoz. Az ilyen betegségek nem fertőzés vagy fizikai sérülés útján alakulnak ki, hanem például a stressz okozza, adott esetben súlyosbítja, így a fizikai fájdalom és az egyéb tünetek révén nyilvánulnak meg. Tehát a stressz! Kaptam fel újra a fejem. Ez sem volt idegen számomra. A tananyag egyik „házi feladata” az volt, hogy készítsünk esettanulmányt a pszichoszomatikus tünetek súlyosságáról. Egy 17 éves lánnyal beszéltem a feladatomról és vállalta, hogy partnerem lesz a megfigyelésemben. Természetesen név nélkül készítettem el az anyagomat.
Elmesélte, hogy legutóbb szívrohamhoz hasonló érzést tapasztalt, s nem bírt mozogni, de felült a kerékpárra és elsietett a háziorvoshoz, aki magas vérnyomást diagnosztizált nála. Megkérdezték tőle, hogy mi a baj? Az orvosnak és később nekem is elmondta, akkor épp az alkoholista testvérén gondolkozott, aki rendszeresen tartja terrorban az édesanyját és bántja, hogy nem tud segíteni senkinek sem. Ezen nem tudott az orvos segíteni, de a lány kapott egy vérnyomáscsökkentőt. A fájdalma enyhült.
Következő tünet a fulladás és a térzavar volt. Ez a nyílt utcán tört rá és azonnal le kellett ülnie. Megbeszéltük, ezt mi okozta. Legutóbb a testvére drogot rejtett el otthon a szobájában, amit az édesanyja megtalált. Elvette, de a fia nekiesett, a mentő és a rendőrség vetett véget az összeütközésnek. Esettanulmányom alanya poszttraumásan éli át újra és újra ezt az emléket. Úgy fogalmazott, folyton fél és szorong.
A legsúlyosabb eset után már az idegosztályra került. Nem tört rá roham, se egyéb deviáns viselkedés. Önmaga kért szakértői segítséget. Elmondta, hogy nem bírja tovább kezelni a környezetében zajló történéseket, rosszul van. Azt mondta: "amióta belém ragadt a fájdalom, alig bírok fent lenni, aludnék, mert addig se látok". Szoktunk beszélni, néha kap stresszoldó gyógyszert, illetve nagyon sok pozitív gondolkodású barátjának köszönhetően van, hogy be sem veszi ezeket. Ha nevet, akkor elfelejti, mi is van otthon.
Ez a valós történet töredéke ráébresztett arra, hogy mekkora felelősséggel tartozunk nemcsak másokért, de önmagunkért is. A 17 éves lány szenvedélybeteg testvére nem figyelt magára helyesen. Az ő rossz döntéseitől betegedett meg sok ember.
