Sporttörténeti sikereknek lehettünk tanúi nemrégiben. Londonban, az atlétikai világbajnokságon a Kopp Békéscsabai Atlétikai Club versenyzői, Baji Balázs bronzérmet szerzett, Márton Anita pedig ezüstérmes lett.
Elsőként Tóth Sándorral, a Békéscsabai Atlétikai Club ügyvezetőjével, majd dr. Ferenczi Attilával, a klub elnökével Horváth Szabolcs műsorvezető beszélgetett a 7.Tv Aktuális című műsorában.
Tóth Sándor: Példakép lett Anita és Balázs
– Anitának nem kedvence az eső, a londoni időjárás pedig ugyancsak esős volt, amikor a döntő zajlott. Mit tudnál elmondani Anita remek szereplésről, és arról, hogy még ezt is el tudta felejteni, vagy túl tudott ezen is lenni?
– Amikor latolgattuk az esélyeket, gondoltunk arra, hogy csak eső ne legyen! Aztán a döntőnél akkora eső volt, hogy rossz volt nézni, és ez még nagyon hűvös idővel is párosult. Említettek 11 fokot, 14-15 fokot is, de tudjuk, hogy zuhogó esőben nem valami kellemes versenyezni. A televíziós közvetítések miatt pedig még sátrakat sem állítottak föl, tehát amikor nem löktek a versenyzők, gyakorlatilag akkor is az esőben kellett állniuk. Tehát ez egy nagyon rossz körülmény volt, de ahogy ezt Anita megoldotta, az csodálatos dolog volt. Nehéz helyzetbe került, végig a bronzérmes helyen állt, de az utolsó előtti sorozatban három centivel megelőzték, gyakorlatilag letolták a dobogóról. Akkor jött az úgynevezett legendás hatodik lökése, mint az elmúlt évben Rióban. Ott is akkor szerezte meg az érmet és országos csúcsot lökött. Itt a hatodik lökésre, nemcsak hogy fölkapaszkodott a dobogóra, hanem a második fokára állhatott. Fantasztikus nagy lökést láthattunk tőle zuhogó esőben, csodálatos élmény volt mindenkinek, aki látta ezt.
– Mi az a plusz szerinted, ami Anitában benne van? Régóta ismered őt, végigkövetted a sportkarrierjét. Hogyan látod ezt?
– Nagyon érdekes ez. Amikor ő ifjúsági és junior világbajnokságon vagy Európa-bajnokságon vett rész, éppen fordítva volt ez. Mindig a versenynek az elején volt eredményesebb, akkor lökte a nagyobb távolságokat, vagy dobott nagyobbat diszkosszal, és amikor jött a vége, akkor volt gyengébb volt. Ezt nagyon szépen orvosolták az edzőjével, illetve bevontak egy harmadik személyt, egy pszichológust is, aki ebben segített. Így ez felnőttkorára megváltozott, még át is fordult, ezt csodálatosan mutatja, hogy most nála az utolsó lökés dönt.
– Mit jelentenek ezek a sikerek a Békéscsabai Atlétikai Club, az itteni atléták számára?
– Példakép lett Anita és Balázs is. Amikor látják a fiatalok, hogy hogyan edzenek, vagy hogyan versenyeznek, utána azt példának tekintik. Közben mindketten magas szinten folytatták a tanulmányaikat, és mellette tudtak ilyen eredményt produkálni. Ha végigkövetik ezt a fiatalok, látják, hogy ezt jó lenne nekik is megtenni. Tehát jó példa számukra, és ez jó a klubunknak is. A többi majd reméljük ez után fog következni. Ha fölfigyelnek erre a gazdasági szakemberek, a politikusok, a város vezetői, és olyan rangra emelnek bennünket, mint más sportág, akkor Tokig ez a két nagyszerű versenyzőt itt tudjuk tartani, ebben a városban. Ha nem változik a helyzet, akkor nagyon nehéz lesz ennek a kis klubnak, hisz mindkettőjüknek az ázsiója, az értéke nagyot nőtt most. Vannak nagy klubok, félünk, hogy be ne kebelezzék őket, mert nem lehet mindig csak érzelmi szálakkal idekötni a versenyzőket. Azt tudjuk, hogy ragaszkodnak hozzánk, a többi versenyzőhöz, és szurkolnak egymásnak, látni kellett volna, ahogy Anita nyakába borult Baji Balázs Londonban! Úgy érzem, ez nem feltétlenül lesz elég Tokióig. Tokióban 2020-ban lesz az olimpia, és ők éremesélyesek. Mondhatom azt is, hogy esetleg olimpiai bajnokot engednénk ki a kezünkből, ha nem lépünk annak érdekében, hogy ez a két versenyző megfelelően legyen elismerve Békéscsabán.
– Nézzük Baji Balázst. Többször beszéltünk arról, hogy ez egy történelmi siker, mert 1983-ban Helsinkiben Bakos György 110 gáton a 6. lett, azóta viszont csupán egyszer, 1987-ben, Rómában jutott magyar versenyző döntőbe 5000 méter alatti távon egyéni számban, Kovács Attila 100-on a negyedik lett. Balázs az elmúlt időszakban folyamatosan döntötte meg a saját országos csúcsait, tavaly Európa-bajnok második helyezett lett, idén pedig világbajnokságon harmadik. Mennyire volt egyszerű Balázsnak ezt megfutni?
– Nem volt egyszerű. Roppant sokat kellett rá készülnie, és ahogy látjuk, itt az ezredek, századok döntenek, illetve a gát fölött a milliméterek, vagy éppen a rajtnak a reakcióideje. Ott is eldőlhet sok minden, van, amikor egy egész tizeddel tud valaki lassabban rajtolni. Tehát sok összetevője van egy eredmények. Azt tudni kell, hogy ő megkapta az alapokat valamikor még Medovarszki János nevelőedzőjétől, aki ugyan már nem lehet közöttünk, de az ő érdemeit semmiképpen sem szabad elfelejtenünk. Ugyanolyan precízen megkapta ezeket Jánostól ifj. Tomhauser István is, aki most Balázs edzője. Így belenevelték Balázsba, hogy milyen aprólékosan, kitűnően kell ahhoz felkészülni, hogy ilyen eredményt produkáljon valaki. Ehhez kell gyorsaság, kell erő, és kell hozzá precizitás. Láthatjuk, hogy nála ez megvolt és milyen szép volt. Nekem megadatott, hogy ott lehettem az első atlétikai világbajnokságon, 1983-ban, Helsinkiben. Akkor egy maratonfutó versenyzővel, Zsilák Ilonával voltam kint, és azóta folyamatosan követem a világbajnokságokat. Valóban a legjobb egy negyedik helyezés volt eddig, és Balázs az történelmet írt azzal, hogy sprintszámban magyar emberként bronzérmes lett a világbajnokságon.
– Ha végiggondoljuk, akkor nagy időjárás-különbségek ennyire nem befolyásolják a mi sportolóinkat? Tehát tényleg ennyire ki lehet zárni mindent, és csak a versenyre koncentrálni?
– Igen, ehhez nagyon-nagyon felkészültnek kell lenni. Tehát kell a komoly fizikai, de a pszichés felkészülés is, hogy ezeket a körülményeket kizárják, ne vegyék figyelembe. Láttuk tavaly Balázst is, amikor szakadó esőben futott Rióban. Anita szintén, még ha azt szerettük is volna, hogy jaj, csak eső ne legyen. Látjuk, nem kell félni az esőtől. Talán a többieket ez jobban befolyásolta, például a másik amerikai versenyez nem is került a legjobbak közé.
Dr. Ferenczi Attila: Kezdeményezni szeretném, hogy legyen atlétikai akadémiánk is
A beszélgetést dr. Ferenczi Attilával, a klub elnökével folytatódott.
– Békéscsaba városa számára és az atlétikai klub számára, mit hozhatnak a jövőben ezek a nagy sikerek?
– A Békéscsabai Atlétikai Clubnak voltak már olimpikonjai: Urbanik Sándor, Urbanikné Rosza Mária vagy Szabó Ildikó. De ilyen mértékű, ilyen kiemelkedő sikereket az utóbbi időben sikerült csak elérni. Tavaly Márton Anita olimpiai bronzérmes volt, a fedett pályás Európa-bajnokságon aranyérmes, a fedett pályás világbajnokságon ezüstérmes. Tehát mondhatom azt, hogy Anita egy nagyon egyenletes, kiszámítható, precíz, pontos teljesítményt tud nyújtani. Balázsnál emlékszünk a tavalyi riói fiaskóra, amikor egy rossz lépés miatt nem sikerült továbbjutnia. Viszont ebben az évben már háromszor megjavította az egyéni csúcsát 13:28-ról, a legjobb 13:15 lett az eredménye. Hozzáteszem, hogy aki most második lett a futásban a világbajnokságon 110 méteres gátban, az 3:14-et futott, tehát mindössze egy század különbség van e között és Baji Balázs legjobb eredménye között. Balázs így is csodálatos eredményt ért el. Ahogy ő mondta, reméli, hogy most már megtanulják: nem Badzsinak, hanem Bajinak hívják, hiszen letette a névjegyét a sport asztalára. Sporttörténeti sikert ért el, hiszen magyar futó világbajnokságon ilyen jó eredményt még nem tudott elérni. Volt már negyedik, volt már hatodik helyezett, de Balázs az első, aki dobogóra állhatott. Hogy mit jelent ez az atlétikai klubnak? A Kopp Békéscsabai Atlétikai Club évek óta az ország legeredményesebb atlétikai klubja. Nyilván köszönhető ez azoknak az edzőknek, azoknak a szakembereknek, azoknak a háttérsegítőknek, akik a klub mindennapos életében, a sportolók mindennapos felkészítésében szerepet játszanak. Itt meg kell mindenképpen említeni Tóth Sándor mesteredző nevét, illetve Czeglédi Katalint, aki menedzseli ezt. De az összes edzőnek köszönet, aki részt vett ezekben a sikerekben és a felkészülésekben. Anitának Eperjesi László, Baji Balázsnak pedig ifj. Tomhauser István az edzője, nagyon sok múlik rajtuk is. Persze hiába jó a karmester, ha nincs jó zenész, aki végrehajtsa azokat az észrevételeket, utasításokat, ami alapján eljuthat a sikerig. Anita és Balázs pedig élsportolóként fantasztikusan teljesített.
– Mindehhez hozzátartozik a versenyekre való felkészülés, vagy a kijutás is, és valljuk be, hogy ez nem kevés pénzbe kerül. Mennyire tudja a város támogatni akár az atlétikai klubot, vagy a versenyzőket?
– Igen, kicsit kettős ez a dolog, mert békéscsabai sportolók, sportegyesületek egyre jobb eredményeket érnek el. Anita és a Balázs mellett, például a női röplabda is csodálatosan jó eredményeket produkált, vagy itt van Bohus Richárd, aki a vizes világbajnokságon a váltó tagjaként bronzérmet szerzett. Az is sporttörténeti siker volt, de most maradjunk az atlétikánál. A város a költségvetéséhez mérten országos szinten is szép összeget, nevesítve 230-240 millió forintot költ a sportra évente, és van még e mögött 50-60 millió forint, amit kvázi a tornatermek, pályák ingyenes biztosítása jelent. Kiss Tibor alpolgármester úr és Hanó Miklós alpolgármester úr is kiemelte a költségvetés elfogadásakor, hogy a tavalyi évi olimpiai sikere nagyon nagy lökést adott a városnak, emellett a csapatsportágban a röplabda és a kézilabda sikerei is arra buzdítottak minket, hogy próbáljunk egy célzott, kiemelt támogatást adni az országos, de inkább nemzetközi szinten kiemelkedő teljesítményt nyújtó sportolóknak, sportegyesületeknek. Honoráljuk vagy segítsük azt, hogy a külföldön történő versenyzésekbe mi is beszálljunk, hiszen ezek nem olcsók. Baji Balázs és Márton Anita is kapott egy kiemelt támogatást a várostól, ami persze nyilván nem elég. Tehát a város csak hozzájárul ehhez a tevékenységhez, amit ezúton is köszönök Békéscsaba Megyei Jogú Városnak. Ne felejtsük el, hogy amikor az atlétikai klub korábbi névszponzorának pénzügyi nehézségei, botrányai miatt a klub nehéz helyzetbe került, kérésemre Békéscsaba a klub mögé állt. Miért jó ez a városnak? Mert ez a két sportoló például, annak ellenére, hogy nem Békéscsabán élnek és edzenek, mégis a Kopp Békéscsabai Atlétikai Clubnak a tagjai, és ennek a színeiben versenyeznek, miközben Balázs Pesten edz, Anita Szegeden. Továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy ők a békéscsabai színeket képviselhessék. Én tényleg vagy húsz alkalommal megnéztem Balázs futását és Anita dobását is. Nem lehet eléggé betelni ezekkel a sportteljesítményekkel. Békéscsaba jó hírét, hírnevét is viszik ők, minden rájuk áldozott pénzt megérnek. Békéscsabának ebből közvetlen bevétele nincsen, ugyanakkor a város hírnevét öregbítik. Ebben is érdemes gondolkodni Békéscsabában. Lesz egy röplabda akadémiánk, én szeretném majd kezdeményezni, hogy legyen atlétikai akadémia is, hiszen világszínvonalú sportolókat tudunk biztosítani. Itt vannak a fiatalok is: Apáti Bence, Pavuk Tíra, Szebegyinszki Ricsi, Novák Natália, vagy Mihály Réka, aki a Siketlimpián ért el nagyon szép eredményeket. Apáti Bence pedig például ifjúsági olimpián lett ezüstérmes. Nem akkora hírek még ezek, mint a felnőtt és befutott sportolóinkról szólók, de az ős sikereik is azt mutatják, hogy Békéscsaba sportéletében, az atlétikában igen komoly potenciál van. Néha azon is aggódunk, hogy el ne vigyék ezeket a versenyzőket. Nagyszerű érzés, hogy békéscsabainak vallják magukat, vagy a sportegyesületükhöz ragaszkodnak, de azt se titkoljuk el, hogy ilyen sikerek kapcsán mindig megjelennek a „kérők”. Budapestre, Szegedre más nagyvárosokba hívnák őket. Az anyagilag erősebb klubok nyilván szeretnének a világbajnoki ezüstérmes, vagy világbajnoki bronzérmes sportolóinkat, hiszen ezáltal az ő imidzsük is lényegesen nőhet, vagy a sportéletben betöltött szerepük is javulhat. Summa summarum, nyilván jövőre nekünk is egy kicsit növelni kell ezt a támogatást, ha szeretnénk ezeket a sportolókat a felkészülésükben segíteni. A támogatás jó részét az egyesület kapja, aki az utaztatásban, a felkészülésben, a sportruházatban, és rengeteg olyan háttérdologban segít, ami az eredményekhez szükséges. Ne felejtsük el azt sem, hogy a Békéscsabai Atlétikai Clubban 400 versenyző van. Nemcsak élsportolók, hanem akik egyszerűen szeretnek sportolni, vagy tömegsportban részt venni, esetleg a jövő reménységei, de jelenleg még nem tudnak eredményeket felmutatni. Baji Balázsnál megemlítettem Tomhauser István úr nevét, az edzőjét, Balázs kapcsán beszélni kell egy csodálatos úrról, akit én már idősebb korában ismertem meg, ő Medovarszki János edző. Ő nézett ki magának egy fiatalembert, hogy abból majd ő atlétát fog faragni. Ennek a fiatalembernek a barátja volt Baji Balázs. Balázs is elment a barátjával, és megkérdezte, hogy esetleg őt is tudná-e vállalni a mester úr. Jani bácsi erre rábólintott: na jó, gyere te is. Innentől kezdve Balázsnak a karrierje szépen ívelt felfelé, de most érkezett be. Nos, Medovarszki János tanár úr már nincs körünkben, viszont javasolni szeretném, hogy a futófolyosó az ő nevét kapja meg, nyilván ennek vannak még jogi lépései. Balázs felkészítésében tehát a békéscsabai edzők is részt vettek. Nyilván ő az állatorvosi tanulmányai mellett Pestre került, ma már dr. Baji Balázsról beszélhetünk, aki egyébként állatorvos lett. Márton Anita is több diplomával rendelkezik. például gyógytornász, logisztikai menedzser és atlétikai edző is. Tehát ők nem csak sportolnak, hanem igen komolyan tanulnak, készülnek, egzisztenciát teremtenek maguknak: példát mutatnak. Szeretnék a szülőknek is köszönetet mondani, akik biztos a hátteret nyújtanak ahhoz, hogy ezek a fiatalok sikeres sportolók legyenek. Második szülőjük atlétikai klub, aki éveken át támogatja őket abba, hogy fejlődhessenek.
-400x225.jpg)
