Történelmi pillanatokat élhettünk át a közelmúltban a Kopp Békéscsabai Atlétikai Club kiválóságainak, Baji Balázsnak és Márton Anitának köszönhetően. Atlétikai világbajnokságon 1987 óta nem volt olyan, hogy magyar versenyző sprintszámban döntőbe kerülhetett volna. Viszont Baji Balázs a harmadik helyet, bronzérmet szerezte meg Londonban a világbajnokságon 110 méteres gáton, egy hatalmas nagy sprinttel. Márton Anita szintén a londoni világbajnokságon súlylökésben végül is majdnem mindenkit maga mögé utasított: ezüstérmet szerzett. Amikor itthon jártak, a 7.Tv Aktuális című műsorában Horváth Szabolcs műsorvezető beszélgetett a két kiváló sportemberrel. Elsőként Márton Anita válaszolt a kérdésekre.
Márton Anita: Saját magunkkal szemben is nagyok az elvárásaink
– Nagyon komoly évet tudhattok magatok mögött mind a ketten, Balázs is és te is. A versenyen a körülmények nem voltak a legjobbak, mert esett az eső, amit te nagyon nem szeretsz. Hogyan sikerült mégis ezen túljutni?
– Szerintem minden atléta rémálma az ilyen hideg, esős verseny, hiszen ez nem tesz jót se a versenyzőknek, se az eredményeknek, de muszáj volt túltennünk magunkat rajta. Igazából ez mindenkit ugyanannyira zavart, akadályozott, úgyhogy próbáltunk a lehető legpozitívabban hozzáállni, és a legtöbbet kihozni a versenyből. Itthon is kint vagyunk, ha esik az eső és edzünk, úgyhogy valamilyen szinten sikerült erre is fölkészülni.
– Itthon a londoni világbajnokság idején 40 fok körül volt a hőmérséklet. Miután kimentetek, mennyi időtök volt, hogy megszokjátok a kinti, hűvösebb időt?
– Nekem közel egy hetem volt. Direkt ezért is mentünk időben, hogy akklimatizálódni tudjunk, hiszen itthon valóban nagyon meleg volt. Kint pedig az átlaghőmérséklet 18-19 fok körül alakult akkor. Egyébként nagyon szép idő volt Londonban, meglepően szép, de sajnos a döntőmön pont kifogtuk az esőt, és a végén már csak 12 fok volt a pályán.
– A felkészülés mennyire volt más, vagy több? Hogyan tudtál ilyen jól teljesíteni?
– A felkészülés hasonló volt, mint az előző években. Nem is szabad sokat változtatni évről évre, hiszen ha valami esetleg nem jön be, akkor nagyon nehéz megtalálni azt, hogy miben volt a hiba. Igazából mindig próbálunk egy pici pluszt hozzárakni. Ilyenkor nagyon apró dolgokon múlik már a felkészülés. Próbáljuk 100 százalékosan összerakni. Tehát mind a fizikai részét, a pszichés részét, a technikai részét, az orvosi hátteret és az étkezést is. Komolyabb fizikai sérülésem nem volt az év folyamán, sőt gyakorlatilag az egész karrierem alatt eddig mondhatni tényleg, hogy szerencsés voltam. Így maximálisan meg tudtuk csinálni a felkészülést. Volt egy bő hónapom a nyár folyamán, amikor technikailag nem igazán úgy mentek az edzések, ahogy szerettem volna. Kicsit talán fejben, pszichésen szétestem, sok volt a verseny, sokat kellett utazni. De mire igazán kellett, addigra sikerült összeraknunk a mozgást.
– Az olimpiai bronzérem miatt nem volt egy nyomás, hogy itt is meg kell felelni? Mennyire tudtál túllépni azon a stresszhelyzeten, amit ez okozhat a sportolóknak. Erre fel lehet készülni?
– Hozzá lehet szokni, illetve meg lehet tanulni kezelni ezt. Ezzel nekem is nagyon sokáig problémám volt, és nagyon sok versenyem elment azért, mert szerettem volna különböző elvárásoknak megfelelni. Szerintem nem titok, hogy felénk, Baji Balázs és énfelém nagy elvárásokat támaszt mind a klub, mind a város, illetve maga a Magyar Atlétikai Szövetség is. Természetesen szeretnék, hogy minél jobban teljesítsünk egy versenyen. Illetve ott vannak a saját magunktól jövő elvárások, és ezt meg kell tanulni kezelni, rutin kell hozzá. Szerencsére én ezt megtanultam az évek alatt.
– Mi volt az a pillanat, amikor a világbajnokságon te már érezted, hogy itt meglesz az ezüst?
– A hatodik lökésem után, a legvégén. Ott ugye Michelle Carter, az amerikai versenyző lökött még utánam. Az biztos volt, hogy a dobogó meglesz, azonban tudtam, hogy Michelle egy nagyon jó kvalitásokkal rendelkező versenyző, hiszen többször csinálta már ő is meg, hogy az utolsó lökéssel nagyot javítva nyert, például tavaly a riói olimpián. Ott még kicsit féltem, hogy esetleg ez az ezüstérem elmegy. De meg kell vallanom őszintén, hogy a bronznak is nagyon örültem volna. Amikor Michelle lökött, ott már lehetett látni, hogy ez nem egy olyan lökés, amivel meg tudna előzni, és akkor lett biztos az ezüstérem.
– Rád egyébként mennyire hat, hogyha nagyon erős a mezőny? Hogyha kemény ellenfelek vannak, akik nemzetközileg már hatalmas sikereket tudhatnak magukénak.
– Engem nagyon inspirál, szeretek erős mezőnyben versenyezni, sajnos itthon, Magyarországon erre nincsen lehetőségem. Ezért is próbálok az év folyamán minél több nagy nemzetközi versenyre eljutni, mint például a Gyémánt Liga-sorozat. Itt tudok igazán jó eredményeket elérni, sok tapasztalatot szerezni, hiszen azért minden verseny alatt adódik olyan szituáció, ami esetleg még nem volt, és meg kell oldani. Ezekből pedig lehet tanulni és építkezni a jövőben. Úgyhogy kérdésre a válasz: igen, nagyon szeretek ilyen erős mezőnybe versenyezni.
– Milyenek a visszajelzések itthon? Mennyire tudjátok erősíteni az atlétikai klubot, vagy akár magát az atlétika sportág elismertségét?
– Nagyon örültem, mert a világbajnokság előtt illetve után is rengeteg szurkolói üzenetet kaptam, sok-sok gratulációt a békéscsabaiaktól, de nemcsak tőlük, hanem szinte az egész országból, és a világ több tájáról is. Például Ugandából kaptam egy kis csoporttól egy üzenetet, amelyben gratuláltak, megírták, hogy végig figyeltek, és hogy szuper volt, amit csináltunk. Tehát azt mondom, hogy tényleg az egész világban odafigyelnek rám, és követik a teljesítményemet, az eredményeimet. Erre nagyon büszke vagyok, és örülök, hogy sokfele elvihetem Békéscsaba hírét.
– Mennyire szeretnél példaképpé válni a fiatalok, a feltörekvő generáció előtt? Ha jól tudom, neked három diplomád is van, hogy férnek meg a tanulmányok a sporttal?
– Úgy gondolom, hogy minden sportolónak példát kell mutatnia, és hogyha van mögötte eredmény is, talán úgy lehet a legjobban hatni a fiatalokra. Tehát ha nemcsak a levegőbe beszél valaki. Ezért is próbálok minél több helyen megjelenni, ahogy az időm engedi, akár iskolákban, akár rendezvényeken, hogy tudjam népszerűsíteni a sportágamat, az atlétikát, így a klubot is, illetve magát az egészséges életmódot, hiszen az manapság nagyon fontos.
– Honnan várhatunk majd csillogó érmet tőled legközelebb?
– Jövőre két főversenyem lesz. Az egyik a fedett pályás világbajnokság lesz Birmingham-ben. Ez március elején lesz majd, pontos dátumot még nem tudunk. A másik pedig a Szabadtéri Európa-bajnokság lesz Berlinben, az pedig jövő augusztusban.
Baji Balázs: A legközelebbi kőkemény megmérettetésem a kolbászfesztivál lesz
A 7.Tv Aktuális című műsorában Baji Balázzsal folytatódott a beszélgetés.
– Te hogyan élted meg belülről a világbajnokságot. Mi volt az a pont, amikor azt érezted, hogy megvan most már?
– Az én versenyszámom pillanatok alatt lezajlik, tehát kicsit több, mint 13 másodperc alatt véget ér a versenyszám, úgyhogy olyan nagyon sok idő nincsen gondolkozni. Egy jó rajtot követően volt egy kis technikai hibám, ami miatt a középmezőnyben tudtam versenyezni egészen a táv végéig, viszont ott gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra a dobogós helyen találtam magam, és szinte varázsütésszerűen ott teremtem a legjobbak között. Nagyon jó hajrával sikerült beérnem a harmadik helyre. Úgyhogy ez az egész egy szempillantás alatt átvillant rajtam, utána azonba nagyon sokáig alig hittem el, hogy tényleg harmadik lettem a világbajnokságon. Ez fantasztikus élmény volt!
– Neked egyébként ez az év volt a legeredményesebb, a legsikeresebb a pályafutásod alatt. Mennyire adtak az előző eredmények pluszt ahhoz, hogy ezt is meg tudd csinálni? Mennyire voltál fáradt?
– Ehhez a sikerhez kellett a hosszú évek versenytapasztalata, és hosszú évek munkája, hogy ez mind megvalósulhasson. Kellettek a kicsit rosszabbul sikerült versenyek, adott esetben a kudarcok, kellettek a sikerélmények, hogy szépen tudjak építkezni, és megszerezzem azokat a fajta tapasztalatokat és élményeket, amivel felvértezve ebben a világbajnoki döntőben sikeresen tudtam teljesíteni. Nyilván az is fontos volt, hogy egész évben jól versenyeztem és gyakorlatilag a világbajnokság előtt háromszor tudtam javítani az országos csúcson, Ezek mind annyi önbizalmat és erőt adtak, hogy jól, és sikeresen tudtam versenyezni a világbajnokságon. Egy ilyen eredményt sok esetben hosszú évnyi versenyzés előz meg, fel kell építeni és meg kell tanulni, hogy egy világbajnoki döntőben, amit azért nem nap mint nap él át az ember, helyt tudjunk állni.
– Mi az, ami belőled kihozza a maximumot? Mondjuk egy világbajnokság, vagy akár egy olimpia? Az felhoz, vagy egy kicsit visszavet, ha rengeteg ember van körülötted? Ez mennyire érint, hogy mennyire érdekel téged, mennyire tudod kizárni?
– A verseny közben egyáltalán nem érzékelem ezeket. Ülhet ott mellettem öt ember vagy százezer ember, nem jelent különbséget a verseny közben. De nyilván előtte és utána ezeket tudni kell kezelni. Volt időszak, amikor ezek még kizökkentettek, igazából nem is az, ami a konkrétan a versenyen, hanem mondjuk a versenyt megelőző egy-két hétben vagy hónapban történt. Főleg az olimpia körül van óriási felhajtás, sokkal inkább érdeklődik a média, vagy akár barátok, ismerősök, ismeretlenek is a sportolók felől, és erre fel kell készülni. Ezt tudni kell kezelni, mert ez a felkészülést ki tudja zökkenteni, vagy rossz irányba tudja téríteni. Úgyhogy ezzel mindenképpen foglalkozni kell. Nyilvánvalóan, ami leginkább tud nyomasztóan hatni, vagy esetleg akadályként áll elénk, az maga a nyomás, hogy a versennyel hova tudok eljutni, vagy milyen tétje van ennek? Ez leginkább szintén az olimpiára igaz, hiszen egy olimpiai érem az egy sorsot meghatározó történet. Ez viszont tud olyan jellegű nyomásként előjönni, hogy azzal nehéz mit kezdeni. Ezt tavaly megtapasztaltam, de ebből tanulva idén már próbáltam magamat ilyen szempontból tehermentesíteni, és tudtam is jól versenyezni.
– A felkészülés nem gondolom, hogy nagyon más lett volna. Vagy neked kellett valami plusz? Valahonnan külső vagy belső segítség?
– Gyakorlatilag minden évben ugyanaz a felkészülésünk, nincs különbség, hogy egy Európa-bajnokságra, vagy olimpiára, vagy világbajnokságra készülünk. Nyilvánvalóan olimpiai évben mindenki egy kicsit többet áldoz a sportért, mert nagyobb a tét és fontosabb az egész. Én is adott esetben passziváltam az egyetemen, és kicsit eltávolodtam minden olyan feladatomtól, ami nem a sportról szólt, és akkor csak a sportra koncentráltam. Ez nem feltétlenül teszi jobbá a felkészülést, de nyilvánvalóan kicsit jobb, mert több időnk van. Alapvetően maga az edzésmunka nem változik ilyen szituációkban sem. Ami most talán összejött, az az, hogy minden összeállt egy egésszé. A mentális erőm, felkészülésem, a technikám, a fizikumom, ez most mind összeállt tényleg egy egésszé, és most tudom igazán harmonikusan összerendezni azokat a kis elemeket, amik eddig megvoltak egyébként, csak nem ennyire nagy összhangban. Úgyhogy talán emiatt is jött ki ennyire jól az eredmény idén.
– Tartasz egyébként az erős mezőnytől, vagy ahogy Anitára, rád is inspirálólag hat, és te is szereted a komoly kihívásokat, az erős ellenfeleket?
– Mindenképpen. Egy eredmény akkor igazán értékes, hogyha azt úgy érem el, hogy a legeslegjobbak között versenyzem. Tehát úgy megnyerni egy versenyt, hogy nincsenek ott a legjobbak, az nem annyira értékes, mint egy olyan világbajnokságon elért bronzérem, ahol gyakorlatilag mindenki ott van, aki a mai gátfutásban számít. Úgyhogy ebből a szempontból motivál és inspirál abszolút az, hogyha a világon a legerősebb mezőnyben versenyezhetek. Ugyanakkor nyilván ez nagy feladat, nehéz az eredményeket hozni. Ezzel meg kell birkózni, és nyilvánvalóan ezt a fajta versenyt, küzdelmet fel kell venni, és oda kell állni.
– Te dr. Baji Balázsként, állatorvosként működsz egyébként. Téged mennyire visz előre ez a két dolog? Mennyire jó, hogy ezt a két teljesen különálló dolgot csinálod egymás mellett?
– Mind a két hivatásomat én választottam, és én akarom elérni, ezért erős motiváció hajt, hogy kitartsak mellettük és fejlődjek. És nyilvánvalóan valamennyi energiát és időt elvesz a sporttól az, hogy én állatorvosként egyébként tevékenyen dolgozom. Ugyanakkor vissza is adja, mert egy olyan szituáció, ahol nem a sport körül forognak a gondolataim, nem a sporttal kapcsolatos feladatokat kell, hogy elvégezzek, hanem teljesen más kihívásoknak kell, hogy megfeleljek. Ez egy kicsit felszabadít, kicsit tudok pihenni, és másfajta dolgokkal foglalkozni, ami szerintem legalább annyit ad vissza, mint elvesz. Sőt, még többet is.
– Milyen érzések vannak benned most, hogy visszajöttetek kicsit Békéscsabára akár az atlétikai klubhoz, és a többiekhez, akik fontosak számotokra?
– Én mindig szeretek hazajönni, itt születtem, itt nőttem föl. Nagyon kedves emlékek fűznek Békéscsabához. Sajnos sokkal kevesebbet tudok hazajárni, mint amennyit szeretnék. Most is csak egy villámlátogatásra jöttem haza, hiszen dolgoznom kell Budapesten, és ott készülünk tovább a versenyekre is. De nagyon bízom benne, hogy a mi eredményünk, és a mi példánk útján nagyon sok fiatal, és nemcsak fiatal, hanem felnőtt is úgy dönt, hogy a sporttal foglalkozik többet a szabadidejében. És mondjuk a fiatalok akár élsportolókká válhatnak. Nyilvánvalóan remélhetőleg a tanulás mellett gazdagítják Békéscsabának az eddig is nagyon szép sporteredményeit. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy a mi sikereinkből nemcsak mi fogunk profitálni, vagy adott esetben a klub, hanem az egész város, és az egész magyar nemzet is.
– Vannak olyan terveid, hogy kiállsz a nagyközönség vagy a fiatalok elé, és elmondod az élményeket, kicsit felspannolva őket, hogy lássák, milyen eredményeket lehet elérni?
– Kapunk felkéréseket, vannak lehetőségek erre. Az én esetembem kicsit szűkösebb az időkeret erre, hiszen a munkámra is időt kell szánnom, és sajnos nem tudok annyit elszabadulni, hogy minden felkérésnek eleget tudjak tenni. De nyilván próbálom a magam energiáit és idejét felhasználni arra, hogy abból, amit kaptam a várostól és kaptam Magyarországtól, vissza tudjak adni. Nemcsak az eredményeimen keresztül, hanem adott esetben az ilyen adott szituációkban való beszélgetésen keresztül, és tudjam motiválni a fiatalokat arra, hogy igenis érdemes ezzel foglalkozni, és érdemes szánni időt, energiát arra, hogy sportoljunk. Mert nemcsak az egészséget, hanem a jellemet is formálja. Nem biztos, hogy mindenkiből élsportoló lesz, de a sport azért megtanítja az embert a küzdésre, az áldozathozásra, a munkára, a fair playre. Tehát vannak nagyon komoly hozadékai a sportnak, és nemcsak az aranyérmeken keresztül, hanem tényleg ez egy egész életre olyan leckét ad, ami fontos.
– A világbajnokság mellett még egy álmod megvalósult. Az egyetemisták bajnokságán, az Universiade-n is az élre állhattál. Ott aranyérmet sikerült begyűjteni. Mi lesz a következő nagy megmérettetésed?
– A legközelebbi kőkemény megmérettetésem szerintem a kolbászfesztivál lesz.
– Onnan is lehet érmet hozni?
– Onnan is lehet érmet hozni, sőt, van is már egy aranyérmem. Arra is nagyon-nagyon büszke vagyok. Ez nyilván egy kicsit könnyebb elfoglaltság, de nagyon-nagyon várom már, és szeretem. Nyilvánvalóan októbertől elkezdjük a felkészülést a következő évre. Egy kemény alapozás vár ránk, hiszen minden évben újból el kell kezdeni a munkát. Először fedett pályás világbajnokság, aztán Európa-bajnokság vár ránk. Gyakorlatilag a versenyek szempontból ugyanazok a céljaink Anitával. Ott természetesen folytatni szeretnénk ezt a fajta sorozatot, amit idén elkezdtünk, és bízunk abban, hogy hozunk még szép sikereket jövőben is.
-400x225.jpg)
