Visszafordult a történelem kereke, és a gyulai vár ostroma elevenedett meg a hétvégén, a Végvári Napokon. Erről előzetesen Katona Katalinnal, az Erkel Kulturális Központ ügyvezetőjével beszélgetett a 7.Tv Aktuális című műsorában Zsíros András műsorvezető.
– Mekkora a jelentősége Gyula kulturális életében a Végvári Napoknak?
– Szerintem óriási jelentősége van, hisz a város történelmi múltjára épül maga a fesztivál. Több tízezer látogatója van a városunknak ezekben a napokban, a rendezvény a szívünk csücske. Azt gondolom, nem csak az enyém, a gyulaiaké, a kollegáimé, és mindenkié, aki részt vesz benne, vagy akár látogatóként éli meg a pillanatokat.
– Annyira hozzátartozik Gyulához, minthogyha mindig is a város életének a része lett volna ez a program, pedig nem olyan régi a kezdeményezés. Hogyan született a program ötlete, és mit sikerült az ötletekből eddig megvalósítani?
– A program valóban új alapokat kapott. A Végvári Napokat hat évvel ezelőtt kezdtük el újraépíteni. Adott a városban a Gyulai vár, Közép-Európa épen maradt téglavára. Nagyon szerencsések vagyunk mi, gyulaiak, mert nem kell színpadot építenünk, nem kell rekonstruálnunk dolgokat: a középkor keretei itt adottak. Ezeket az eseményeket igyekezünk feleleveníteni, igyekszünk a történelmet a jelen pillanatának megfelelően becsomagolni, értékesíteni, természetesen úgy, hogy ez élvezhető legyen, üzenjen a jelen generációjának, tanítsunk ezzel, és természetesen örömet, és szórakozást nyújtson mindez az embereknek.
– Mit lehet tanítani egy ilyen hagyományőrző programon? Hazaszeretetet? A fegyverek szeretetét? A török kultúra kapcsolatát a magyar kultúrával?
– Hogy honnan jövünk, a gyökereink azok nagyon-nagyon fontosak. Amikor egy kultúraközvetítő szakember merít, akkor érdemes a település adottságaira támaszkodnia. Én azt gondolom, hogy ennek a városnak a szellemi öröksége, az épített öröksége egyedülálló az országban. Bőven van miből merítenünk, van mit továbbadni és tanítani. Mindenképpen fontosnak érzem, hogy tudják az idelátogató vendégek, mi zajlott a múltban. Hogyan éltek ebben a városban emberek, mik voltak a hagyományok akár a gasztronómia, akár a fegyverviselet, akár a viselet terén. Mindenféle zenei és más programok vannak egy csokorba tűzve, és ezek által az apró üzenetek által próbálunk mi tanítani, adni valamit abból, ami a mienk, ami a gyökerünk.
– Hogyan tudják majd mindezt megjeleníteni? Kik azok, akik segítenek ebben?
– Hat évvel ezelőtt a dr. Csikány Tamás egyetemi tanszékvezető professzor, a Magyar Tudományos Akadémia doktora volt az, aki a szakmai munkánkat végigkísérte. A kezdeti lépéseket együtt tettük meg vele, hisz hadtörténész professzorként a legjobb szakembert szerettük volna magunk és az ügy mellé állítani. Úgy gondolom, hogy mi értünk a rendezvényszervezéséhez, vannak ötleteink, igyekszünk kreatívan megoldani a dolgokat, de azért a szakmaiság az nagyon fontos. Vele együtt találtuk ki az egésznek a forgatókönyvét; ez a forgatókönyv tizenkét hagyományőrző csapat megjelenítéséből áll ebben az évben. Épült egy keresztény tábor és egy török, ezekbe be lehet kukkantani, le lehet ülni a szőnyegre a törököknél, meg lehet kóstolni a török teát. Jellemző ízek, illatok, jelmezek vannak. Érdemes megtapasztalni élőben azt, ami egy-egy ilyen sátorlakó világban érheti az embert, és az idelátogató vendégeket. Nagyon érdekes, hogy ott élnek a sátorban ezek az emberek három napig. Tehát a tábor felépül, és akkor ők reggeltől kezdve késő éjszakáig mindenféle szertartásban nagyon nagy szeretettel várják a látogatókat.
– Tulajdonképpen a látogatók is középkori keresztényekké, meg törökökké válnak egy hétvégére.
– Így van, igen. Szombaton este pedig a csatajelenetben ott van a fegyverek látványa, a harcosok látványa, az ágyúdörgés, a különböző pirotechnikai elemek, amivel ez élethűvé tud varázsolódni az életünkben.
– Mennyire veszélyes egy ilyen csatajelenet? Megkoreografált jelenetről van szó, vagy ott a kardforgató tudásukat is akár latba vethetik a játékosok?
– Magyar István a táborvezető csapatkapitány, az ő nevéhez fűződik a harcosok rendszerezése. A szakmai programok koordinálása veszélyes. Évekkel ezelőtt volt olyan, hogy kórházba kellett vinni az egyik harcost, mert megsérült a keze egy kardforgatás közben. De természetesen ott a mentő, ott van az a biztonsági háttér is egy-egy rendezvényen.
– A vár visszafoglalási is része a Végvári Napoknak. Ez hogyan zajlik?
– Egész héten dolgoztak a kollégáim, és a Gyulai vár előtt rekonstruáltunk egy palánkvárat, ami a segítségünkre van a harci jelenet a szakmai lebonyolításában. Ezt döntik le a törökök. Ezek mindig nagyon érdekesek, izgalmasak. Nagyon szeretik a gyerekek is, de a nagyon picikék megijednek kicsit a hangoktól. Én tényleg azt gondolom, hogy érdemes ezen részt venni, visszautazni kicsit az időben.
– Az időutazás után az esti programokkal a jelenbe csöppenhetünk.
– Este lecsendesedik a harci világ, lecsendesednek a hagyományőrző csoportok, visszahúzódnak a táborukba, meggyulladnak a gyertyák a sátrakban, mi meg elkezdjük a szórakoztató programokat, ami visszacsalogat bennünket gondolatban is, és élményekben is a jelen pillanatba, pénteken Demjén Ferenccel, szombaton este Charlie koncertjével, vasárnap pedig a Neoton együttessel.
– Milyen kísérőprogramokkal készültek még?
– Csütörtök este a Ladics-házban indult egy programunk, a történelmi írók találkozója, amit hagyományteremtő szándékkal hoztunk létre. Azután az Almásy-kastélyban Ölveczky Gábor grafikusművész állít ki. Az Almásy-kastély kávézójában lehet ezt a kiállítást megtekinteni. Azon kívül a város különböző pontjain is rendezvények színesítik ezeket a napokat. Többek között a Hollóének Hungarica régi zeneegyüttes csalogató zenét játszik. A Gyulai várfürdőbe is hagyományőrző csoportok visznek be ízelítőt az ott tartózkodó kedves vendégeinknek. Számtalan gyerekprogram, fegyverbemutató, csatabemutató, különböző játékok, török mese, jelmezes tárlatvezetés kapcsolódik még a programhoz. Esténként még a koncertek után késő éjszakába nyúló szórakoztató programok sorozatával készültünk, idén először hagyományőrző faművesek is jöttek, de a fegyvereket is megfoghatja, megnézheti mindenki.
