Balogh Dorottya az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Békés megyéhez kötődő honvédnőiről mesélt. Némelyiküknek kvázi kapóra jött a forradalom: a női szerepükből kilépve, eldobták a fakanalat, hogy megváltoztassák az életüket.
Egyikük volt az erdélyi Vízaknán született, idő előtt megözvegyült Bányai Júlia, aki Sárossy Gyulaként, a néhai ura nevén férfi katonaruhában belépett a honvédségbe. Vitézségének köszönhetően hamarosan századossá léptették elő. A szabadságharcot követően Matta Ede honvéd századoshoz ment hozzá, akivel végül Kairóban leltek otthonra. Júlia 1883-ban hunyt el, Matta pedig visszajött szülővárosába, Békésre.
Fotó: Nagy Emese
Hozzáfűzte, Teleki Blanka és Leövey Klára a forradalom idején Debrecenben húzta meg magát. Idejüket, pénzüket a honleányi tiszt teljesítésére szentelték és a sebesült honvédek ápolásával foglalkoztak. A retorziót követően a két nőt Kufstein várában a legridegebb zárkába zárták őket.
Az aradi Maderspach Károlyné Buchwald Franciska a férje ruszkabányai vasgyára, valamint a házaspár jelentős szerepet játszott a szabadságharc támogatásában. Majd 1849 augusztusában, amikor a császári csaptok bevonultak Ruszkabányára, koholt vádak alapján a település központjában Maderspach Károlynét félmeztelenre vetkőztették és nyilvánosan megvesszőzték. Mindezt a férje nem tudta elviselni, és még aznap agyonlőtte magát. Maderspach Károlyné évtizedekkel később, 1890-ben hunyt el a fővárosban.
Galéria
Fotók: Nagy Emese és Such Tamás / behir.hu
Pfiffner Paulina a mezőhegyesi Ménesbirtokon nőtt fel. A német-olasz származású édesapja, Pfiffner Félix a birtokon volt főhadnagy; a lengyel származású édesanyját, Müller Teréziát 10 esztendősen vesztette el.
A 23 éves Paulina férfiruhába öltözve, Ligeti Kálmán név alatt küzdött a csatákban. A szabadságharc után is férfi ruhában maradt. Egyes feljegyzések szerint Csanádapácán, más források szerint Medgyesegyházán volt főispáni írnok. 1853-ban elfogták, és Gyulára vitték. A laktanyában valamiképpen fegyverhez jutott és szíven lőtte magát. Majd Tormássy Lajos, a gyulai közkórház igazgató-főorvosa saját betegeként, gyógyszerekkel, gyógynövényekkel hetekig ápolta, életét azonban nem sikerült megmenteni.
1888-ban egy gyűjtésnek köszönhetően a gyulaiak a Szentháromság temetőben egy meseszép oszlopot emeltek az emlékére.
