Békéscsabán Fekete Pál volt az, akit a forradalmi tanács élére választottak. A nagygyűlésen tartott beszéde után a jól ismert és kedvelt tanárembert a megyei forradalmi bizottság elnökének is megválasztották.
„1956. októberében úrrá lehetett volna a bosszúvágy, az önbíráskodás, a tömeges leszámolás is. Nem így történt, s ebben alapvető szerepük volt a háttérből előlépő forradalmi vezetőknek, akik a már alig remélt fordulat hírére a települések élére álltak, a lakosság egybehangzó követelésére elküldött vagy elbujdosó rákosisták helyébe lépve, a közbizalomra építve és a legjobb erőket integrálva szinte zökkenőmentesen irányítottak” – olvasható Erdmann Gyula Tények és üzenetek című kiadványában, ami a Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásaiból készült.
A 2006-ban tartott konferencián Fekete Pál is nagy hatású beszédet tartott, ahol azt is megemlítette, hogy 1956-ban Békéscsaba városa, Békés megye népe a forradalmi bizottság élére választotta őt, az akkor huszonhét éves fiatalembert, azért, mert úgy gondolták, "ebben az emberben van tartás, erő és hűség".
1956. november elején Fekete Pál tárgyalt a városhoz közelítő szovjet csapatok vezetőivel, ennek köszönhetően a várost a szovjet csapatok megkímélték a fegyveres harctól és komolyabb véráldozattól.
A forradalmi bizottság elnöke így emlékezik vissza a meghatározó találkozóra:
– Ezen a helyen találkoztam a magas termetű podpolnyikowal, a Békéscsabát körülvevő páncélos dandár parancsnokával. Szegény Matvej Matvejevics Lukács tolmáccsal együtt jött be, és azzal próbált félrevezetni, hogy a szegény szovjet hadsereg rosszul áll, mert katonái éheznek, nincs ennivaló, nincs mivel fűteni. Ha a városnak van egy pici együttérzése ezekkel a szerencsétlenekkel, akkor adjunk nekik ennivalót, gyűjtsünk nekik fát. Igen, mert ők baráti szeretettel jöttek mihozzánk. Én már akkor is tudtam, bár fiatal voltam (igaz, hogy mögöttem volt három év katonaság), hogy egy olyan hadsereg, amely leverte a világ akkori leghatalmasabb, legerősebb hadseregét, a náci hadsereget, az nem annyira ostobán szervezett, hogy elindul egy ilyen hatalmas útra anélkül, hogy megszerveznék a hadtápot és más egyebet. Szegény Matvej Matvejevicset, a tolmácsot nem értettem meg ugyanis, amikor ő ezen az ajtón kilépett. Ez volt a tárgyalások színhelye. Az ujjával intett és háromszor mutatta a három ujját. Nekem órákba tellett, amíg megfejtettem, mit jelent a három ujj. November 3-a volt. Bennem, mint az erdei vadakban működni kezdett az úgynevezett hatodik érzék. Rájöttem! Igen! Nyakunkon a veszély! Holnap hajnalban, három órakor támadnak."
A tolmácsot megbüntették ezért a jelzésért; a Gulágra került és kényszerlakhelyen halt meg.
Fekete Pált, az egykori forradalmárt a megtorlás idején a szovjetek halálra ítélték, amely büntetést végül életfogytiglanra változtattak. Pali bácsi egy korábbi önéletrajzi írásában olvasható: "1963. március 26-án szabadultam feltételesen. Békéscsabán kellett jelentkeznem a politikai rendőrségen, ahol azonnal besúgói szerepvállalására akartak kényszeríteni. Miután nem vállaltam ezt a becstelen szerepet, kitiltottak Békés megye területéről. Tanári pályámra vissza nem térhettem. 25 évig tartó kényszer fizikai munkám során állandó zaklatásban éltem életem. Még 1980-ban is hetenként beidéztek a rendőrségre, faggattak, különböző vádakkal illettek. Igyekeztek öngyilkosságba kergetni. 1980-ban engedély nélkül, munkaügyben Békéscsabára utaztam. Csorváson két civil rendőr leráncigált a vonatról és megfenyegetett, hogy véletlenül elüt egy autó, ha még egyszer megpróbálom átlépni a megyehatárt."
Békéscsaba 1992-ben díszpolgárává nevezte ki hősies helytállásáért a Békés megyei forradalmi bizottság egykori elnökét.
Fekete Pál tavaly töltötte be a 90. életévét, és idén februárban jelent meg Magyar mártírok 1956, Csak a szél sír felettük című könyve, amely az 1956-ban történt eseményeket mutatja be. A kötetben 301 mártír neve szerepel, önálló leírással, fotóval. Pali bácsi föltárta, kinyomozta, lefotózta és kötetbe szerkesztette az összegyűjtött adatokat. A gyűjteményben olyan érdekességek is olvashatóak, amelyek máshol nem találhatóak meg idézetekkel és fügelékekkel kiegészítve, és amelyek segítenek megérteni, pontosan mi is történt 1956-ban.
