A Csabagyöngye Panoráma terme ad tehát otthont a Vágy című kiállításnak. Az április 29-én útnak indított tárlatot Herczeg Tamás országgyűlési képviselő nyitotta meg, Kontos-Harcsa Boglárka, a központ kiállításszervezője mondott köszöntőt és D. Nagy Bence, a Békéscsabai Médiacentrum szerkesztő-műsorvezetője konferált. Az alkotók között Almai Lili, Bándiné Molnár Éva, Csiffáry Zsuzsanna, Dana Todor, Fodor Barbara, Gál Bianka, Gugolya Márta, Ina Sabău, Jurik Pavel, Kovács Anita, Linda Barkasz, Liviu Leonte, Maria Furnea, Molnár Sándor, Siska-Szabó Hajnalka és Ungváriné Spiegel Julianna is megtalálható. A kiállítás május 31-ig tekinthető meg, méghozzá az intézmény nyitvatartási idejében.
Összesen 16 alkotó 46 alkotása látható az első emeleti teremben, vagyis 16 művész asszociált párhuzamosan egy témára, amelynek eredményeként a tárlat még véletlenül sem nevezhető egysíkúnak vagy éppen unalmasnak. Sőt, rendkívül izgalmas azt látni, hogy egy adott szóról, egy konkrét kifejezésről, egy viszonylag jól körül határolható fogalomról mennyi minden juthat eszébe az embernek. Az ötletgazda, Csiffáry Zsuzsanna egyébként sem tartozik azok közé, akik a szokványost, a megszokottat, a jól bejáratott dolgokat szeretnék képviselni. Kreatív, egyedi, különleges és friss szemlélete ezúttal is megmutatkozik, már abban is, hogy egyáltalán sikerült legalább 16 extrém személyiséget egyazon elv mentén csapatba szervezni.
Ez nyilvánvalóan a legkevesebb, amennyiben valaki tematikus kiállítást szeretne megvalósítani és nagyközönségnek megmutatni, azonban azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy milyen fokozottan terhelt időszakot élünk, ahogyan azt sem, hogy a képzőművészek normál időszakban sem tartoznak a konformista eszméket vallók közé. A személyes megjegyzések helyett azonban érdemes inkább a megvalósítói, alkotói szándékra helyezni a hangsúlyt. Mint azt Csiffáry Zsuzsanna megfogalmazta, az utóbbi időszakban számos negatív hatás érte, és az is elmondható, hogy nem csupán vele, hanem általánosságban a világban is számtalan negatív történés következett be. Az alkotókat abba az irányba szerette volna terelni, ami leginkább a jó dolgokra irányítja a figyelmet – foglalta össze.
Aláhúzta, hogy alkotni már önmagában is egy jó dolog, de ez a jellemző a témáról, a vágyról is éppen úgy elmondható. Hozzátette, az alkotókat régóta ismeri, van, akivel együtt nőtt fel, és vannak, akikkel alkotótáborokban ismerkedett meg. A téma felvetésére alkotói részről örömteli reakciók érkeztek, sokan rögvest jelezték, hogy szívesen jönnek, pedig többen Aradon élnek. Egy feladat 16 különböző féle megoldásával találkozhatnak a kiállítás megtekintői. A Panoráma terem azért is megfelelő helyszín, mert a művészet révén egészen széles képet kaphatunk arról mennyiféle dolog kerülhet szóba a vágy, a vágyak, mások vágyódásainak és saját vágyódásaink megfogalmazásakor.
A háború befejezésére, az erotikára, a beteljesülésre, az otthonra, a családra, vagy éppen a nem olyan régen vagy éppen régen elmúlt gyermekkor utáni sóvárgásra is éppúgy gondolhatunk ezen fogalom kapcsán. Kinek mi jut eszébe, ez egy jó játék: montázs, kollázs, installáció – ez csupán néhány technika a felvonultatott „megfejtések” közül.
Maria Furnea több alkotással felszerelkezve érkezett, nagy örömmel vette az invitálást, s meghatotta Zsuzsanna meghívása. Az ötletgazdával a kétegyházi alkotótáborban ismerkedtek meg, s a szervező arra kérte, hogy állítson össze egy csoportot, olyanokat, akik szívesen dolgoznának, alkotnának ebben a témában. Maria Furnea elmondta, hogy egy olyan hatfős csapatot hívott össze, amelynek tagjai rendszeresen részt vesznek a kétegyházi alkotótábor alkalmain. A megadott téma arra indította, hogy igazán mélyen elgondolkodjon, s mint kiemelte, a román nyelvben is többféle kívánalmat fejez, illetve fejezhet ki ez a szó.
A vágy vonatkozhat egy jobb életre, egy kívánt szép érzelemre, de éppúgy lehet vágyni egy megfelelőbb életszemléletre is – fogalmazott, részletezve, hogy az alkotásai éppen ezeknek a különbözőségnek a jelei.
Herczeg Tamás, országgyűlési képviselő megnyitó beszédében, kvázi köszöntőjében arra tért ki, hogy Csiffáry Zsuzsanna instruáló szavai felnyitották a lelkét, miközben a szervező-alkotó egyik munkáját nézte. Sokan, sokféle módon fogalmazták meg mit rejt ez a fogalom, ezek közül idézett többet és mesélt személyes benyomásairól is. A tárlaton közel félszáz „árnyalattal” összefüggésben tekinhtető meg mindez.
Galéria
