Pataki András szerint Gogol műve kortalan, nem aktualizálták direkt a mára.
– Aktuális magától is – fogalmazott a díszlettervezői feladatokat is ellátó rendező, aki szerint az a cél, hogy az adott kérdéseket, problémákat, felvetéseket, pillanatokat tudják virtuóz módon megragadni, színesen bemutatni. A szereplőkről szólva azt mondta: A főhős nem igazi főhős, "valójában egy senki, de ebben a közegben el tudja játszani azt, aki soha nem volt és nem is lehet. Akit mellékszereplőnek gondolunk, kihagyhatatlan figura."
Szélyes Andrea jelmeztervező kiemelte, mivel az előadás nem kötődik korhoz, így a ruhák sem. A szereplők arca festett, ami a commedia dell'arte eszközrendszerére utal. A darabot Morcsányi Géza fordításában láthatja a publikum.
A műben Hlesztakov, a könnyelmű, de üres zsebű fiatalember csaknem két hete vesztegel már a meg nem nevezett orosz kisváros szállodájában, pénz és kapcsolatok nélkül, amikor a polgármester bejelenti, hogy Pétervárról revizor érkezik. Mivel az elöljáróság tagjai valóságos rutint szereztek már felületességből, korrupcióból és a közpénztár nagyvonalú kezeléséből és dézsmálásából, most kénytelenek jó képet vágni az ellenőrzéshez. Ki másban látnák a revizort, mint Hlesztakovban?
A városka elöljárói pénzzel tömik emberünket, hízelegnek és dörgölődznek hozzá, hiszen félnek, hogy kiderül, mindegyikük zsaroló vagy zsarolható. A fiú nehezen érti meg, milyen szerepet szánnak neki, utána azonban minden lelkiismeret-furdalás nélkül fosztja ki őket. A társadalmi szatíra mulatságos helyzetek során keresztül mutatja be a sokszínűség és a kétszínűség közötti különbséget.
Forrás: Békéscsabai Jókai Színház
