Ha valaki a pontos műszaki paraméterekre, a szélességre, a hosszra, az alapozás milyenségére, a felhasznált anyagokra és a konkrét teherbírásra kíváncsi, akkor ez a cikk nem feltétlenül neki szól, mert ez az írás most éppen nem erre hivatott. Sokkal inkább tekinthető egyfajta személyes beszámolónak, ami arról lelkendezik, de jó, hogy ennyi és ilyen minőségű aszfaltcsík található a környezetünkben!
Érdemes a képeket is megnézni, de ami még ennél is fontosabb lehet, az a személyes élmény. Ki tudja, meddig tart még ez a csoda időjárás? A reggeli párásság éppen olyan varázslatos, mint a délutáni enyheség és mindkét napszak tud olyan fényviszonyokkal szolgálni, hogy a városi szürkeséghez szokott szem szinte belekáprázik.
És akkor most következzen egy kis tanmese, ami mindannyiunk tanulságára lehet!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy 26 kilométeres táv, ami telis-tele volt csodákkal. Az Óperenciás-tengeren innen, de már az Üveghegyeken túl, ahol a kurtafarkú vadmalac túr, volt egyszer egy néhány kilométeres bringaút, ami a négyszögletű Kerekeredőn át vezetett. Vidám kis utacska volt, minden rajta haladót, főként a kerékpárosokat, nagy-nagy szeretettel fogadta. Sehol egy pukli, sehol egy repedés, de még csak egy megpattanó kavics sem okozott nehézséget az erre tekergőknek.
Ám történt egy nap, hogy a legkisebb jaminai pedálhuszár felpattant kétkerekű hegyi biciklijére és nekivágott a nagyvilágnak. Hogy, hogy nem, a Jamina-Vesze-Póstelek vonalról erre a kis utacskára vezette jó sora. A hajnali párán megcsillanó napsugár kacaja kísérte, mígnem tájékozatlanságából és persze makacsságából adódóan a szántóföld kellős közepén találta magát.
– Engem még a zsákutca tábla sem állíthat meg – kiáltott fel bőszen, majd úgy, ahogy volt megindult toronyiránt, tökön-paszulyon keresztül. Csak a világszéles csatornánál rettent meg egy csöppöt, mert azért arra még emlékezett, hogy gyermekkorában már esett bele ilyen iszapos-lápos förmedvénybe és az bizony nem volt jó élmény.
Na, de minden jó, ha a vége jó, hála Istennek sikerült ebből a csávából is kikecmeregnie. Itt a vége, fuss el vége, s ha nem hiszed, hát akkor tekerj utána!
Galéria
Gyerekek, legyen eszetek és ne kövessétek a legkisebb jaminai pedálhuszár példáját! Nem szégyen elővenni a telefont és megnézni a helyes utat, különösen úgy, ha már egyébként is fényképeztek.
