A padlások sok titkot rejtenek – magyar-lengyel barátság napja a Lencsésin

2025. március 22. 11:33 | Such Tamás

A békéscsabai Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat és a Magyar-Lengyel Baráti Kulturális Egyesület a magyar-lengyel barátság napja alkalmából ünnepséget szervezett péntek délután, a Lencsési Közösségi Házban. A Mohácsy teremben megjelent érdeklődők Lagzi Gábor polonista Újabb élményeim lengyel barátaim országában című, vetítéssel egybekötött előadását tekinthették meg.

– A Magyarország és Lengyelország közötti baráti kapcsolatot kifejező emléknapot 2006. március 23-a óta ünnepeljük – mondta Leszkó Malgorzata, a lengyel nemzetiségi önkormányzat elnöke. – És hogy mi köti össze a két országot? – tette fel a kérdést, majd megválaszolta, mindkettőt az ezredfordulón alapították.

 

Leszkó Malgorzata – Fotó: Such Tamás/behir.hu

 

A jó kapcsolat már a 10. század óta tart, amikor mindkét ország felvette a kereszténységet és kilépett a nemzetközi színtérre. Többek között közös királyaik, közös szentjeik voltak, illetve kölcsönös segítséget nyújtottak egymásnak. Például 1848-ban magyar földön harcolt Bem apó, a II. világháborúban pedig Magyarország önzetlenül segített a lengyeleken.

Lagzi Gábor, a Lengyel Kutatóintézet és Múzeum munkatársa leszögezte, előadásának címét, az Újabb élményeim lengyel barátaim országábant valójában Szieberth Imrétől, a Horthy rendszer kormánytanácsosától vette át.

 

Lagzi Gábor – Fotó: Such Tamás/behir.hu

 

Történetesen 2022-ben Szieberth unokájának férje bekopogtatott a Lengyel Kutatóintézet és Múzeum kapuján, miszerint a család padlásán nagyon érdekes dokumentumokat találtak Lengyelországról: jó néhány diapozitívot és több oldalnyi kézírásos feljegyzést. A csillagzat szerencsés állása, hogy mindez bő nyolcvan év távlatában fennmaradt; bizony a nagyszülő padlásai sok titkot rejtenek.

– Szieberth Imre ezzel, az 1939-ben dokumentált anyaggal kvázi haknizott az országban – tette hozzá. – Azért lett az előadása címében az „újabb élmények”, mert egy évvel már korábban járt Polóniában. Többek között bálványozta, hogy 1918-tól, az alig húszéves államot milyen remekül felépítették. Rácsodálkozott a nóvumokra, hogy például a diákszállók minivárosként működtek. Olcsó volt a szállás, és bizonyos kulturális igényeket kielégítettek – volt uszodájuk, orvosuk, de nem volt telefonjuk, mert akkor a diákok éjjel-nappal azon lógtak volna.

 

Galéria

Vissza
Előre

 

Beszámol arról is, hogy a hosszú 19. században mondhatni nem létezett Lengyelország, és sajnos 1939-ben ismét összeomlott az állam. Az akkor még létező közös határ azonban lehetővé tette, hogy a lengyel menekültek sértetlenül át tudjanak jönni Magyarországra.

Együtt harcoltak, s itták borukat.

További programok »