A népművészet a nép értékeinek életben tartására irányuló folyamat, így a nevelés fontos részének tekinthető. Az elveszni látszó hagyományok ápolásának ügyét többnyire a tudósok egy rétege vállalta magára azzal, hogy a népet viszonyítási pontként értelmezték, követendő mintának tartották – állítják a helyi szakemberek.
Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület vezetője elmondta, hogy maga a folklór túlmutat a múzeumi kiállításokon.
– Úgy gondolom, hogy az az óriási tudás, amellyel eleink rendelkeztek, annak nem szabad elvesznie. Ahhoz, hogy stabilan állhassunk ebben a világban, ahhoz a tárgykultúránk, népművészetünk is kapcsolódik. Ennek a folklórnak tovább kell mutatnia a múzeumokon és a tárlatokon. Ezek körbe vesznek bennünket a mindennapjainkban. Bárhol legyünk is ezen a földön, ha csak megszólal egy magyar népzene, akkor elkezd bizseregni a szívünk, érezzük, hogy ez a dallam a miénk. Ha rátekintünk a kézzel készített tárgyainkra, megerősíti a lelkünket, mert van hovatartozásunk, identitásunk. Nagyon fontosnak tartom az egyre jobban kiszélesedő kreatív ipart is, amely táplálkozhat a miénkből, mégpedig úgy, hogy az egyértelműen felismerhető legyen – fogalmazott Pál Miklósné.
Hozzátette, hogy maga a népművészet egyrészt kulturális örökség, másrészt pedig gazdasági vonzata is lehet. Utóbbi kapcsán példaként említette, hogy a magyar divattervező, Zoób Kati, a haute couture szalonkultúra szakértője rendszeresen merít a magyar tájegységeken alkalmazott motívumokból. Kreatív ötleteit bőralapra hímezteti, amelyen a geometrián kívül megjelenik a matyó is.
A helyi mesterek, kézműves szakemberek és a közösségi tevékenységek vezetői számára elengedhetetlenek a szakmai továbbképzések és az, hogy bemutathassák azokat a módszereket, amelyek másoknak is hasznára lehetnek.
– Az ember és a társadalom egyik legfontosabb életszükséglete a közösség. A kapcsolat helyett használhatnánk a szeretet szót is. A szeretet azonban nemcsak érzelem, hanem életszükséglet és parancs. A szeretetkapcsolatok koncentrikus körök rendszerét mutatják. A legkisebb a legelső, az anya szeretetkapcsolata gyermekével. Ezután tágul a gyermek szeretetköre: család, rokonság, gyermekpajtások, utcabeliek, iskolatársak, a falubeliek, az egy korosztályhoz tartozók, akik közül társat választ vagy talál; a faluközösség, a városrész, a város, az egy műveltségű falvak összetartozó csoportja; a néprajzi csoport, a nagyobb tájegység és végül a nemzet és az ország – tartják a helyi etnográfusok.
