Mai időutazásunk főszereplője az 1960-as évek végén – olyan dalokkal, mint az Egy szál harangvirág, a Gedeon bácsi vagy a Kósza szél – nemcsak az ország egyik legismertebb előadója volt, hanem a hölgyek kedvence is. A hirtelen jött sikert nem volt könnyű kezelni, a fiatal énekes nem is tudta. A színpadon csillogás, a magánéletben meg nem értettség és magány övezte. Szécsi Pált édesanyja kiskorában elhagyta, és hiába volt állandóan szerelmes, soha nem találta meg a nőt, akit kétségbeesetten keresett. A nőt, aki egy személyben lehetett volna szerelme, szeretője, társa, barátja, édesanyja, támasza. Végül feladta. Ma lenne 75 éves, de csak 30 év adatott meg neki a földön. Ismerjék meg életútját, tartsanak velünk!
Bús szívvel énekelni
Szécsi Pál napra pontosan 75 esztendeje, 1944. március 19-én született Budapesten, Szécsi Ferenc nyelvész és Szemere Klára külkereskedelmi levelező harmadik gyermekeként. Még egyéves sem volt, amikor édesapját zsidó származása miatt 1945 januárjában agyonlőtték. Özvegyen maradt édesanyja gyermekeit nevelőszülőkhöz adta, majd 1956-ban Ausztrián át az Egyesült Államokba disszidált, Bécsig vele tartó legnagyobb lányát a pályaudvaron, két kisebb gyermekét Magyarországon hagyta.
A kis Pali nevelőszüleinél, Mezőtúron járt iskolába, később állami gondozásba került. A gyermekkori traumák egy életre meghatározták a sorsát. Egy idő után az iskola sem érdekelte már. Tizenévesen került Budapestre, ahol belevetette magát a felnőtt életbe.
Férfikönnyek
Szécsi Pál 16 éves kora után segédmunkásként kapott alkalmi munkákat az Athenaeum Nyomdában, volt kabinos a Palatinus strandon és raktáros a divatintézetben.
Összeismerkedett a békéscsabai és békési felmenőkkel rendelkező Aradszky Lászlóval, aki ekkoriban – a hatvanas évek elején járunk – még csak készült a táncdalénekesi karrierre, de sikerült Szécsit is teljesen megbolondítania.
Felfedezése a véletlenen és egy vállalati bulin múlott, ahol a divatintézet egy munkatársa felfigyelt a jóképű, jó mozgású fiatalemberre, aki hamarosan az egyik legkeresettebb férfimanöken lett.
Énekesi pályája sem indult másként: 1965-ben a Gellért Szálló szilveszteri divatbemutatóján kicsit énekelt is. Szép hangja értő fülekre talált, beajánlották az ismert énektanár Majláth Júliához, aki 1966-tól foglalkozott vele.
Boldogság
Szécsi Pál 1967-ben a Salgótarjánban megrendezett amatőr fesztiválon megnyerte az énekesek versenyét, s tanárnője ajánlására elindult a Táncdalfesztiválon is, ahol második lett a Csak egy tánc volt című dallal. A televíziós közvetítés országszerte ismertté tette, bársonyos hangjával hamar az egyik legnépszerűbb hazai előadóvá, sármos, fiús-férfias megjelenésével a női rajongók bálványává vált.
Olyan slágereket énekelt, mint a Kék csillag, az Egy szál harangvirág, a Kismadár, a Két összeillő ember, a Talán sok év után, a Kósza szél, A távollét, a Bús szívvel énekelni, a Gedeon bácsi, a Mint a violák, a Carolina és az Én édes Katinkám. Számos világslágert is műsorára tűzött, ezek szövegét ő ültette át magyarra.
Újító ötletekkel állt elő, vokálokat szervezett, a szintén tragikus sorsú Cserháti Zsuzsa az ő háta mögött kezdte a pályáját. Harmonikus mozgását, kiváló ritmusérzékét zenés színpadi darabokban is kamatoztatta, kisebb szerepekkel a filmvásznon is bemutatkozott. Tizenkét lemeze közül csak kettő jelent meg rövidre szabott életében.
Az első siker:
Szeretni bolondulásig
Az egyszerű segédmunkás nem bírt a sikerrel. A hányatott gyermekkor okozta sebekre sem a szakmai siker, sem a rajongók szeretete nem jelentett gyógyírt. A magabiztosnak, lezsernek látszó férfi jó napjain kedves, kellemes, szeretetre méltó társasági ember volt, de máskor szorongás, depresszió és elkeseredettség gyötörte. Magánéletében nem találta meg a tartós boldogságot. A színpad mögötti élete zajos és problémás volt, és bár sok futó kapcsolata volt, egyre jobban magába zárkózott, sokszor és sokat ivott. A kapcsolatai jellemzően drámai véget értek, elég csak a két legnagyobb szerelmét említeni.
Még modellként találkozott egy divatbemutatón Grażyna Haase-szel, a lengyel modellel. Ő ekkor 18 éves volt, a nő 23. Egymásba szerettek, hamar összeházasodtak, de csak egy hónapig éltek együtt. A nő visszatért Lengyelországba. Szécsi Pál utánament, de pár hónap együttélés után hazajött, és itthonról intézte a válást.
1972. januártól októberig tartott kapcsolata a nála 12 évvel idősebb Domján Edittel, legnagyobb szerelmével. A színésznő tanácsokat adott Szécsi előadásmódjával kapcsolatban, sokat segített, de egy idő után besokallt az ideggyenge énekes depressziójától és alkoholizmusától. A szinésznő terhes lett, de a magzatot elvetette. Amikor Szécsit egyszer eszméletlenül vitték haza az ivócimborák, Domján szakított. Még megpróbálták újrakezdeni, de időközben Szécsi új nőt talált magának.
Domján Edit pályája elakadt, és egy nappal a 40. születésnapja után karácsonykor megpróbálta felvágni az ereit, végül inkább felakasztotta magát. Azt beszélték, nem Szécsi miatt, aki nem viszonozta eléggé az érzelmeit, hanem mert már 18 évesen is kijelentette, hogy nem akar öreg lenni, csak negyven évet vállal az életből. A halálhírt Szécsi Katalin vitte el az öccsének, akit mentővel a pszichiátriára szállítottak, és egy hétig altatták, hogy ne tehessen kárt magában.
A távollét
Időközben nyilvánvalóvá vált, hogy hol vannak Szécsi Pál karrierjének határai. Külföldön is szeretett volna befutni, Németországban Paul Moro néven adták ki a lemezét, de ott nem keltett feltűnést.
Szörnyű gyerekkora miatt világéletében ideggyenge volt, önpusztító életet élt. Nyolcszor próbált meg öngyilkos lenni, először 1962 márciusán, amikor Grażyna miatt a Szabadság-hídról a Dunába ugrott.
Az utolsó pillanatban viszont mindig segítséget kért, így a barátainak sikerült megmenteni az életét. 1970 októberében például gyógyszert szerzett, hazament és konyakkal bevette a tablettákat. Harangozó Terit hívta telefonon, ő szólt a mentőknek. Az énekes hálából erre utalt az Egy szál harangvirágban. Szécsi Pál ezután 8 napig eszméletlenül feküdt és géppel lélegeztették, de hamar felépült, csak a gégemetszés nyoma maradt meg.
Domján Edit halála után önmagát okolva és a közvéleménytől tartva Szécsi Pál 1973 februárjában Nyugat-Németországba szökött, és Hamburgból felhívta az anyját, hogy a nővéréhez hasonlóan szeretné meglátogatni ő is, de a nő azt mondta, hogy nem azért ment ki Amerikába, hogy a gyerekei utánamenjenek. Szécsi ezután frontálisan ütközve totálkárosra törte a Volkswagenjét, de megúszta a balesetet, csak az arcán sérült meg. Júniusban visszatért az országba, a belügytől csak pénzbüntetést kapott.
Anyagi gondjai egyre súlyosabbak lettek, eladta a lakását, és közben súlyosbodott alkoholizmusa is. Végül 1974. április 30-án már senkitől sem kért segítséget, 30 éves korában véget vetett az életének.
A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. A temetésen a megvadult rajongók be akartak törni a ravatalozóba, útjukat a kétségbeesett – a közelmúltban elhunyt – Koós János állta el.
Csak egy tánc volt
Szécsi Pál halálát nem lehet számon kérni azon a rendszeren, melyben kénytelen volt élni, de a korabeli cenzúra jól működött, a rendszer a zenész botrányait eltussolta. A színfalak mögé kevesen láthattak be, így segíteni sem tudtak rajta.
Mindössze 30 éves volt, amikor meghalt. Szó szerint belehalt a szerelembe, illetve annak hiányába. Egy ország rajongott érte, csodálta az állandóan mosolygó, magabiztosnak tűnő, sikert sikerre halmozó fiatal, sármos énekest, de valójában egy hányattatott gyermekkorú, alkoholproblémákkal, pszichés gondokkal és szerelmi csalódásokkal küzdő ember volt, aki csak arra vágyott, hogy szeressék, máskülönben nem akart, és nem is tudott élni. Testvére szerint: “Ő ugyanaz a félénk kisfiú maradt, akinek indult.”
Nyugodjon békében!
(A fejezetcímeket Szécsi Pál legnépszerűbb dalainak címeiből kölcsönöztük.)
