Pontosan 40 esztendeje, 1979-ben mutatta be a Magyar Televízió a Futrinka utca című színes, magyar televíziós bábfilmsorozatot, amely a Mi újság a Futrinka utcában? című sorozat folytatása volt. Bálint Ágnes meséin nemzedékek nőttek fel hazánkban és bizonyára a mai gyerekeknek is örömet szereznek a Minecraft és a Jégvarázs árnyékában; nekünk, felnőtteknek pedig eszünkbe juttatja a gyerekkorunkat. Azoknak, akik a 1960-as évek közepén jártak óvodába, ezek a mesék a televízió hőskorát idézik: azt a korszakot, amikor Bálint Ágnes történeteiből készült sorozatokat a kicsi, dobozszerű készülékeken figyelhették, persze fekete-fehérben. Az 1970-es évek végének generációja már színesben élvezhette volna a második évadot, ha lett volna színes televíziója a családoknak. Mai időutazásunk során teszünk egy sétát a Futrinka utcában. Tartsanak velünk!
Mi újság a Futrinka utcában?
1961 elején Bálint Ágnest azzal bízták meg, hogy írjon, válogasson meséket a Nagyapó meséi című televízióműsorhoz. Az írónő arra gondolt, hogy kezd unalmassá válni, hogy mindig csak mondja valaki a mesét, mint a rádióban. Valami érdekesebbet kellene kitalálni.
Gondolta, legyenek Nagyapó körül szereplők, mondjuk egy kutya és egy macska. Így először Cicamica és Morzsi kutya költözött be Nagyapó karosszéke mellé.
Ezt követően az életből kölcsönzött ötletekkel megszülettek a szereplők. Ettől kezdve már nem egy mesélő színész, hanem egy egész sereglet, egy valódi bábjátéksorozat szereplői sorakoztak fel mesélni. A megrendelést kiadó főszerkesztő nem bánta a változást. Tetszett neki a történet. Sőt még azt is eltűrte – sőt büszkén vállalta – hogy az egyik szereplő, a Csőr nagyhatalmú főszerkesztője rá hasonlítson.
Egy sorozat előkészítése izgalommal és sok munkával jár. A műhelyekben lázas munka kezdődött, bábokat, maketteket kezdtek gyártani, miniatűr kellékeket. A meglett, komoly férfiak babákkal és gyűszűnyi edénykékkel szaladgáltak.
Az első évad volt az első sikeres „szappanopera” a magyar tévében. Bábfilm volt, gyerekeknek készült, mégis mindenki nézte, mert nem mesefigurák, hanem élő emberek szerepeltek a folytatásokban. Ráadásul a színészek olyan hétköznapi természetességgel játszottak, ahogyan akkoriban élő darabokban nem volt szokás. Cicamica és Böbe baba fecsegése annyira „csajos”, Morzsi morgós gondoskodása, sértődése tipikusan olyan volt, mintha a szomszéd mondaná. A témák, a lakáshiány, a rágalmazás, a lustaság, a szomszéd libák áskálódása szintén az akkori mindennapokat idézték. Hét rész készült az első szakaszban. Kéthetenként sugározták. Mégis ez alapozta meg a legendát.
A folytatás
Éppen 40 esztendeje, 1979–ben készült el a sorozat folytatása Futrinka utca címmel. Bálint Ágnes új meséket írt. A bábok is új külsőt kaptak. A rajongók őszinte sajnálatára Böbe már kiköltözött a Futrinka utcából. Cicamica és Morzsi kicsit megöregedtek.
A legszembetűnőbben Morzsi kutya külseje alakult át, de Simándy József jellegzetes tájszólása a régi maradt. Az igazi változást azonban egy új kis lény, egy kölyökkutya megjelenése okozta. Morzsihoz beköltözött Buksi. Ezzel a két szomszéd, Morzsi és Cicamica bizony mindenféle mókás nevelési helyzetbe került. Ott volt a gyerek, aki ismerkedik és rosszalkodik, és aki miatt a szomszédok naponta összevesznek, miközben szeretettel nevelik, de nem biztos, hogy egyetértenek, ahogy ez a való életben is történni szokott.
Az újratervezett bábokat már egy profi báb és makett műhelyben készítették el kiváló mesterek, akik alkotótársként vettek részt a produkciókban. A hetvenes évek végére a Magyar Televízió vezetésének lelkes támogatásával és ennek eredményeként elegendő költségvetéssel az intézményben létrejött egy olyan bábkészítő és makett műhely, ahol a legkiválóbb szakemberek dolgoztak. Ez tette lehetővé, hogy az évente gyerekeknek készülő 10-15 tévéjáték, tévéfilm egyharmada bábjáték volt.
A második évad 13 epizódot kapott és immár három generáció élvezte a bábjátékot.
Az alkotó
Bálint Ágnes már kisgyermekként is jól rajzolt. A gimnázium és a budapesti Angolkisasszonyok zárdájában töltött évek után Bécsben, a Wiener Frauenakademie nevű művészeti iskolában tanult könyvillusztrálást és plakátrajzolást. Közben 14 éves korában a Magyar Úriasszonyok nevű folyóirat mellékletében a Fánni, a modern tündér című meseregényét folytatásokban közölték. 1958. február 1-jétől 1986-os nyugdíjazásáig a Magyar Televíziónál dolgozott.
Bálint Ágnest a TV Maci szülőanyjának nevezik, mert ő írta az Esti mese szignálfilmjének eredeti forgatókönyvét, és ő találta ki a kis maci karakterét is. 1961-től bábjátékokat írt, majd rajzfilmek forgatókönyvét. Egyebek mellet neki köszönhetjük a Kukori és Kotkoda vagy a Frakk, a macskák réme című klasszikusokat.
1968-ban indította az első, televíziós környezetvédelmi műsort, a Kuckót.
Később több könyve és fordítása – ezek közül kiemelkedik a Babar történetek – is megjelent. A Szeleburdi családot és a Hajónaplót Palásthy György két filmben feldolgozta. A Magyarországon az 1990-es évek közepén bemutatott Garfield rajzfilmekhez is ő készítette el a magyar szövegeket.
Visszaemlékezéseiben mindig így fogalmazott: „Csodaszép életem volt. Meseszép.”
Férje halála után visszavonultan élt. 2008. október 24-én, egy nappal 86. születésnapja után elhunyt. A pályatársak nevében Csukás István mondott búcsúztatót.
Böbe Babáék a Békés Megyei Népújságban
A Futrinka utcai történeteket korosztálytól függetlenül imádták a nézők. A bábos szakma elismerte az alkotást, a pedagógusok kevésé.
A korszak egyik legnagyobb bábművésze és elismert szaktekintélye, a békéscsabai Lenkefi Konrád a Békés Megyei Népújság 1963. október 27-ei számában, Gondolatok az UNIMA Magyar Tagozatának II. közgyűléséről – Miért kifogásolható a tv Cicavízió című műsora című anyagában ír a műről: „(...) Érdekes vita alakult ki a filmklubban megrendezett baráti beszélgetésen. A jelenlevő szakemberek elsősorban a tv bábműsorát bírálták, ezen belül is főleg a Mi újság a Futrinka utcában?, valamint a Cicavízió c. adásokat. Annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a fent említett műsorok pedagógiai szempontból erősen kifogásolhatók. Példaként több felszólaló megemlítette az országszerte ismert Böbe Babát, aki sok esetben vét a szép magyar beszéd szabályai ellen, s mintegy esszenciája a pesti úgynevezett körúti zsargon-nyelvnek, mely feltétlenül romboló hatású az anyanyelvi oktatást illetően. Többen megemlítették, hogy Cica Mica és Böbe Baba tulajdonképpen nem a gyermekek életkori sajátosságaihoz mért figurák. Sokkal inkább a kabarét kedvelő felnőtteknek szólnak szóhasználataik, kiszólásaik és egész játékon belüli életük. (...)”
Isten éltesse a Futrinka utca lakóit!
