Szombat délután már félórával kezdés előtt bekapcsoltuk a televíziókészüléket, hogy bemelegedjen. A nagymama rosszalló tekintete ellenére már jó előre felhajtottuk a csipketerítőt, hogy ne lógjon bele Old Shatterhand arcába. Az 1980-as évek elején járunk, amikor még a televízió akkora volt, mint ma egy vagy inkább két mosógép, a legvidámabb barakk gyermekei pedig izgatottan várták, hogy a nagy indiánfilmek egyikét megnézhessék. Persze nem chips és pattogatott kukorica, hanem tepertős-pogácsa társaságában. Közben a felnőttek a konyhában ultiztak és nagyon halkan szidták a rendszert. Mai időutazásunk alatt a korszak nagy elvtársi indiánja, Gojkó Mitics pályafutását elevenítjük fel. Tartsanak velünk!
Partizán apuka gyermeke
Gojko Mitics napra pontosan 78 éve, 1940. június 13-án született egy kis szerb faluban, a Leskovac közelében fekvő Strojkovcéban. Apja, Zsivojin Mitics a partizánok oldalán harcolt a második világháborúban, ezért Gojko és fivére, Dragan a nagyszülőknél nevelkedett, akik biztos, ami biztos, németül is megtanították.
Miután befejezte az iskolát, Gojko Belgrádba ment, a Testnevelési Főiskolára. Ekkoriban kezdett el kisebb filmszerepeket játszani, az eneszkás Karl May-filmekben, melyeket javarészt Jugoszláviában forgatták, és általában a belgrádi sportfőiskolásokat hívták statisztálni, dublőrködni, vagyis a veszélyesebb jeleneteket eljátszani a főszereplő helyett.
Öt Karl May műből készült filmben is foglalkoztatták, de csak az 1964-es Keselyűk karmaiban című produkció stáblistáján tüntették fel a nevét, mint Georg Mitic.
Időközben a kommunista blokk is rájött arra, hogy nevelni kell a népet, ezért feltalálták a szocialista indiánfilmet, így az endékában megkezdődtek A Nagy Medve fiai forgatásának előkészületei: Josef Mach rendező Jugoszláviába jött, hogy helyszíneket találjon a filmhez. A legenda szerint személyesen választotta ki Gojkót a főszerepre, mert alkatilag alkalmasnak látszott és azt állította magáról, hogy lovagolni is tud.
Kelet-európai csillag
A Nagymedve fiai 1966-ban hatalmas közönségsikert aratott. Winnetou és vele Gojko Mitic a fiatal keletnémet, kelet-európai fiatalok hőse lett. Tizenkét filmben játszott, volt Csingacsguk és Osceola, sőt még Kelet-Berlinbe is áttelepült, igaz jugoszláv útlevelét a német újraegyesítésig nem adta fel. Filmjeire több mint 50 millióan váltottak jegyet a mozikban.
Az indiánfilmek sztárrá tették a szocialista táborban, a vasfüggöny országainak közönsége rajongott érte, egy időben farsang alkalmából, 10-ből 11 fiú öltözött valamelyik általa formált indián jelmezébe.
Westernjei idővel még Amerikába is eljutottak. Hogy ott mennyire vették őket komolyan, az más kérdés, ámbár állítólag igazi indiánok leszármazottjai is megnézték és tetszettek nekik.
Valódi szocialista sztár lett belőle, aki meglepően okosan arra törekedett, hogy ne kerüljön végleg az indiánfilmek skatulyájába, ezért más műfajokkal is próbálkozott, sőt televíziós és színpadi feladatokat is vállalt. Játszott például a Meteorvadászok című sci-fiben, Az Andok titka című televíziós kalandfilm-sorozatban és egy partizán témájú tévészériában, A halál archívumában.
1976 és 1984 között nyaranta különféle kalandos témájú színházi előadásban láthatta a közönség Németország egyik legrégibb szabadtéri színpadán, ahol Spartacus-t, D’Artagnan-t és Robin Hood-ot is megformálta.
Gojko énekesként is igyekezett kamatoztatni a népszerűségét: 1977-ben és 1978-ban is megjelent egy-egy kislemeze, de maradjunk annyiban, hogy a könnyűzene területén nem alkotott maradandót.
A televízióban egyébként nemcsak színészként, hanem műsorvezetőként is foglalkoztatták, többek között vezette az időnként giccsparádéba hajló Zenés ajándékkosár című műsor és a Gong egy-egy adását. Egy autósofőrt is játszott a Jan és Tini utazik című ifjúsági tévésorozatban, sőt, ő rendezte az egyik epizódot.
Szocialista indián a kapitalizmusban
A szocialista rendszer bukása után próbálták kollaboránsnak, az endéká emberének beállítani, de a közönség rajongása megvédte hősünket.
1992-ben átvette Pierre Brice-tól Winnetou szerepét az évente megrendezett Bad Segeberg-i Karl May Fesztiválon. Tizenöt évad és 1024 előadás után mondott búcsút a figurának 2006-ban. Állítása szerint nem egészségi okokból mondott le a szerepről, hanem azért, mert meglátása szerint a mai gyerekek már nem indián hősökre vágynak. 1993-ban egy öreg indiánt formált meg Tóth Eszter Nyomkereső című magyar filmjében.
Hősünk az ezredforduló után is aktív, de már csak a televízió részére forgat. 2016-ban ismét egy Winnetou-filmben jelent meg: már nem a legendás törzsfőnököt, hanem annak apját, Incsu Csunná-t alakította. Színpadon olyan darabokban láthatta még a német közönség, mint a Száll a kakukk fészkére - melyben természetesen Indián szerepét játszotta el - és a Zorba, a görög musicalverziója.
Magánéletét a nyilvánosság kizárásával élte, annyit mégis tudni lehet, hogy a hetvenes évek közepén két évig együtt élt egyik partnernőjével, Renate Blumé-val. Soha nem nősült meg, ám van egy Ramona nevű lánya.
Gojko Mitics nevét őrzi a 147595. számú aszteroida is, melyet 2004-ben fedeztek fel és 2013-ban kapta meg a közkedvelt színész nevét.
Konklúzió
Az 1970-es, ’80-as években felnőtt generáció nem ismerte sem Superman-t, sem Pókembert, az amerikai hősök messze elkerülték Magyarországot. Ez a nemzedék már attól fél lábbal az Egyesült Államokban érezte magát, ha kapott egy Donald-rágót. Ezért lett hazánkban roppant népszerű és még a Pajtás magazinban poszterként is visszaköszönő színész Gojko Mitics.
Isten éltesse a legnagyobb Kelet-európai indiánt!
