A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. február 6-án megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő emberek világába. Ma egy, a februári hóesés okozta polémiáról szóló beszámolóra, egy békéscsabai hippi bírósági tárgyalásáról szóló, elképesztő bűnügyi tudósításra és egy, a bevásárlókosarak tisztaságát megkérdőjelező jegyzetre esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Éjjel-nappal dolgoznak a hóekék - Több autóbusz elakadt - Járhatatlan utak
"Ügy látszik, igaz az a közmondás: A kutya nem eszi meg a telet Vasárnap még bizakodtunk a tavasz közelségében, itt-ott már megjelentek hírnökei is: a fehér szirmú hóvirág, a sárga aranyeső. Most egyszerre mégis a nyakunkba szakadt a tél a szó igazi értelmében. Mégpedig kiadósán. Annyira, hogy komoly bonyodalmakat okozott szinte egyik napról a másikra.
A Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat dolgozói már kedden este 8 órakor harcba indultak, s egyelőre tartják is a frontot a hócsatában. A szerdára virradó éjszaka
két nagy teljesítményű hóeke és 60 munkás megállás nélkül dolgozott, hogy legalább a főútvonalról eltakarítsa, a. néhol fél méter magasra emelkedett hóbuckákat.
Hrabovszki András, a vállalat igazgatója elmondotta, hogy bár nem érte őket váratlanul e hóesés, mégis nagy gondokkal küzdenek. Kevés az ideiglenes hómunkás. Tegnap reggel mindössze tízen jelentkeztek, holott ennek sokszorosára lenne szükség. Ettől függetlenül minden erőfeszítésükkel azon vannak, hogy megfelelően szabaddá tegyék az utakat. A hóekék elsősorban a helyi utóbuszok útvonalait szabadították fel, s most a mellékutcákon dolgoznak. Ennek ellenére például az 5-ös járat többször is elakadt, mert útvonalán van olyan zóna, ahol szinte óránként újabb hóakadály keletkezik.
A város területén kívül az országutakon még rosszabb a helyzet. A 8-as AKÖV-től kapott tájékoztatás szerint
több járat még a délelőtti órákban is kint vesztegelt az országutakon.
Elakadt a dombegyházi, a gerlai, a kamuti járat és délig a szegedi gyors járat sem érkezett meg Békéscsabára. Csupán a kora hajnalban induló autóbuszok tudtak bejönni, ezek közül is jó néhány 40-60 perces késessel.
A Közúti Igazgatóság arról tájékoztatott bennünket, hogy
minden gépjárművet a hó eltakarítására, az utak szabaddá tételére állítottak be.
Ezenkívül kapcsolatot teremtettek a községi tanácsokkal, termelőszövetkezetekkel és a különböző vállalatokkal segítséget, illetve gépjárművet kértek erre a munkára. Sajnos, az utak felszabadítása igen lassan halad, mivel továbbra is esik és a szeles idő szinte órák alatt újabb hóakadályokat teremt. Különösen sok nehézséggel küzdenek a 44-es és 47-es főközlekedési úton. A jelentések szerint csaknem valamennyi út járhatatlan vagy nehezen járható. A hirtelen megváltozott időjárás - bár a felkészülésük megvolt - váratlanul érte őket, s így csak nagy nehézségek árán tudják biztosítani a szükséges hóeltakarító járműveket. Ennek ellenére az előbb említett szervekkel karöltve mindent megtesznek, hogy az utakat mielőbb felszabadítsák és az elakadt járműveket kimentsék."
Mai kommentár: Politikai rendszerek és kiszolgálóik jönnek-mennek, a magyar társadalom folyamatosan változik és igyekszik igazodni a fennálló rendhez. Egy dolog azonban állandó: amennyiben hó esik, akkor az ideológiamentesen fennakadást okoz a közlekedésben és az eltakarításáért felelős szervezet első embere magyarázkodik. Így volt ez 1969-ben is, amikor a megyei lap beszámolójában a Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat vezetője azt nyilatkozza, hogy bár nem érte őket váratlanul a hóesés, mégis nagy gondokkal küzdenek, illetve a Közúti Igazgatóság arról tájékoztatta a szerkesztőséget, hogy bár a felkészülésük megvolt, mégis váratlanul érte őket, s így csak nagy nehézségek árán tudják biztosítani a szükséges hóeltakarító járműveket. Így van ez 2019-ben is, pedig a tudomány és a technika annyit fejlődött, hogy egészen pontos előrejelzésekkel lehetne dolgozni. És a hangsúly a lehetne igei állítmányon van.
A TÁRGYALÓTEREMBŐL:
Elmaradt a „hippi-találkozó"
"Grúber József váltig érő szőke hajkolonca már a múlté, előnyére változott meg külseje az előzetes letartóztatásban töltött két és fél hónap alatt A Békéscsabai Városi Bíróság tárgyalótermébe egymás után belépő hosszúhajúak vallomásai azonban még a múltját idézik, amit most - következményeivel együtt - vállalnia kelt.
Az általános iskolát 1965-ben végezte el, a Jocó néven közismert, 19 éves fiú. Egy évig fényképész-tanuló volt aztán több vállalatnál segédmunkás. Hol dolgozott, hol nem, ideje javát a büfében való ücsörgéssel, csavargással töltötte. Éppen úgy, mint a társaságába tartozó többi tizenéves lány és fiú.
Grúber - mint annak idején beszámoltunk róla - igen érdekes módon került a rendőrségre a múlt év novemberében. Egy nőismerősének, K. Erzsébetnek a bátyja jelentette fel a következőkért:: Október 18-án a lakására csalta a hozzá hasonló korú lányt, s bár az nem utasította vissza „szerelmi” ajánlatát, a pásztoróra végén aljas módon megfenyegette. Azt hazudta neki. hogy a titokzatos DMO-szövetség - a valóságban ilyen nem létezett - őt bízta meg a kivégzésével. Az indok: Tudomásukra jutott, hogy K. Erzsébet a rendőrség besúgója.
Jól színészkedett, s a gyenge idegzetű lány hitt neki, zokogva könyörgött az életéért. Végül el is bocsátotta, de előbb levelet íratott vele, miszerint K. Erzsébet kötelezi magát, hogy öngyilkos lesz, ha megszakítja a kapcsolatát a Grúber által homályosan sejtetett társasággal.
- Miért tette ezt? - kérdi a bíró.
- Tetszett, hogy elhitte és megijedt. Színészkedtem. Szeretek színészkedni - hangzik a cinikus válasz.
A nyomozás során aztán sok minden másra is fény derült. Például arra, hogy Grúber egy idő óta a költő szerepében tetszelgett ismerősei előtt, s többnek fel is olvasta műveit. A kritikán aluli stílusban íródott rigmusok között jó néhány akadt, ami rendszerünket és a többi szocialista országot becsmérli. Szóban is tett olyan megjegyzéseket társaságban, melyek rendszerellenes nézeteire utalnak. Elég, ha egyet idézünk: „Egészen jól csinálják az amerikaiak Vietnamban, de ledobhatnának egy atombombát is”.
Az egyik tanú, B. Miklós a szemébe mondja a tárgyaláson, hogy 1966-ban látott nála olyan kézzel rajzolt és írt röplapokat, amelyekkel az 1956-os ellenforradalom szellemét kívánta élesztgetni. Csak társa figyelmeztetésére mondott le a kiragasztásukról. A következő évben, a május 1-i ünnepség előtt, arra akart felbiztatni két fiút, hogy égessék el együtt, benzinnel a dekorációul kirakott zászlókat. Ismét nem rajta múlott, hogy a terv csak terv maradt.
Nem valósult meg kedvenc elgondolása, a békéscsabai „hippik” múlt nyárra tervezett találkozója sem. S Grúber Józsefnek most már jó ideig nem lesz módja zűrzavaros elveivel fertőzni a csabai fiatalokat. A bíróság folytatólagosan elkövetett izgatásért, kényszerítésért egyévi és kéthónapi börtönbüntetésre ítélte. További egy évre eltiltották a közügyektől. Az ítélet nem jogerős.
Reméljük, hogy ez a bűnper elgondolkoztatja mindazokat a fiatalokat, akik előbb csak külsejükkel, később magatartásukkal, életszemléletükkel is utánozni akarják a mindennel megcsömörlött, nyugati viráglovagokat."
Békés Dezső
Mai kommentár: Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja az 1969. február 6-ai bűnügyi tudósításába jó nagy adag politikát vitt. Ezzel az anyaggal nem nevelni akart Békés Dezső elvtárs, hanem megfélemlíteni, elrettenteni az olvasókat. A korszak hatalmasainak gyakorlata és elvárása szerint aljas eszközökkel élt és Grúber Józsefet – aki a beszámoló szerint 1951-ben született, így jó eséllyel még él – a lehető legrosszabb színben igyekezett feltüntetni. Az érzékelhetően koncepciós eljárásban a gyanúsított nevét természetesen kiírta, míg az áruló barát neve homályban marad. Békés elvtárs beszámolójának utolsó mondata pedig akár a tanú című filmből is lehetne idézet: „Reméljük, hogy ez a bűnper elgondolkoztatja mindazokat a fiatalokat, akik előbb csak külsejükkel, később magatartásukkal, életszemléletükkel is utánozni akarják a mindennel megcsömörlött, nyugati viráglovagokat.” Amennyiben olvasóink közül valaki tudja, hogy mi történt akkor és azóta Grúber Józseffel, akkor kérjük, írja meg hozzászólásban. Szívesen foglalkoznánk részletesen az ügyével.
Megérné
"Az önkiszolgáló boltokban a vásárlás egyik fontos eszköze a „kosár”, amit belépéskor magunkhoz veszünk és vele indulunk a modern gyűjtögető életmód terepére, a polcok, asztalkák erdejébe. Azért tettem idézőjelbe a kosarat, mert egyre ritkább már az üzletekben a fűzfavesszőből font alkalmatosság. Kiszorítják a műanyagból vagy alumíniumból, esetleg mindkettőnek a variációjából született kasok. Strapabírókban, tehát időtállóbbak emezeknél és még egy fontos előnnyel bírnak: könnyebben, alaposabban tisztíthatok!
Tisztítás? Nos, éppen ennél kell kissé elidőznünk. Bármelyik vásárlója a városnak, falunak tanúm lehet arra, hogy bizony nagyon kevés helyen kifogástalanul tiszták a bevásárlókasok. Leginkább azokban a boltokban ilyenek, ahol még újak. Ellenben a régiek esetében - és ez különösen a műanyagból készülteknél szembetűnő - a sarkokban, eresztékekben vastagon húzódik a piszok, de a sík felületekre is rátapadt idők folyamán a szenny. Nos, ezekbe a nem valami gusztusos kasokba gyűjtik a szegény vásárlók a kettévágott kenyeret, süteményt és egyéb olyan árut, ami vagy csomagolatlan vagy kimért, tehát alkalmilag csomagolt. Az egyik üzlet kaskáinak alján szabályszerű földes, saras lerakódást láttam, holott nem zöldségesbolt (ahol ez érthető lenne), hanem csemege.
Fogalmam sincs, hogy köteles-e a bolti dolgozó még olyasmivel is tölteni (elismerten fáradságos) idejét, mint a fém- és műanyag kasok tisztítása vagy az még tisztázatlan feladat? A vevőt azonban mindenképpen bántja a szennyes árugyűjtő eszköz és hát a higiénia is követelődzik kissé!"
Mai kommentár: Úgy tűnik, hogy nem csak a hóhelyzet megoldása, vagyis megoldatlansága rendszerfüggetlen, hanem a bevásárlókosarak mocskossága is. Ahogy 1969-ben, úgy 2019-ben is – a mindennapokban érzékelhető – hiányszakma a bevásárlókosár-takarító szakember. Manapság némelyik üzletben az ember inkább a hóna alá gyömöszöli és a fogai közt tartva teljesíti a pénztárig vezető utat – persze a biztonsági emberek összevont szemöldökének kíséretében – mintsem, hogy a portól, zsírtól és még ki tudja milyen szennyeződésekkel díszített kosárba tegye a család vacsorájának alapanyagait. Természetesen tisztelet a kivételnek.
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. február 6-ai Békés Megyei Népújság címlapján jelent meg. Címet nem, de képaláírást kapott: A mezőgazdasági könyv és szaksajtó hónapja alkalmából Orosházán a Mezőgazdasági Technikumban gép- és növény védőszer kiállítás is nyílt. A bemutató iránt most is nagy az érdeklődés, naponta több szakember keresi fel a kiállítást, ahol az AGROKER képviselői szaktanácsokat adnak.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
