A nap sztorija – Ez történt 1969. március 22-én, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. március 22-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő emberek világába. Ma a Népújság olvasókhoz szóló levele, egy kozmetikai kérdezz-felelek és az eleki vasútállomás jegyértékesítési gyakorlatáról szóló hír kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és a 2019-es kommentárok sem maradnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!

 

 

Kedves Olvasónk!

“Ritkán beszélünk magunkról, hiszen az Ön számára teljesen mindegy, hogy az, aki az újságot írja, mit csinál szabad idejében, melyik labdarúgó-csapatnak szurkol, szeret-e horgászni és ki a kedvenc költője, még az sem érdekli önt, hogy az illető újságíró hány éves, magas növésű-e vagy alacsony -, mert az olvasót csak az érdekli: mit ír? Miről ír? Igazat ír-e? Szenvedélyesen és okos mértéktartással áll-e oda a fejlődés bizony ritkán sima útjára, hogy gondolataival segítse az azon haladókat.

Mindezekből adódik, hogy a szó szoros értelmében be sem kellene mutatkoznunk, lapunk munkatársai a társadalmi közélet ismert alakjai, többen húsz esztendeje, a törzsgárda pedig több mint 10 esztendeje él és dolgozik ebben a szerkesztőségben, együtt a megye, a város vezetőivel, mindenkivel, akiben tettvágy feszül, hogy tegyen valamit az itt élő emberekért, hogy szépüljenek városaink, községeink, és a kultúra, a szellem napvilága egyre intenzívebben jusson el a legtávolibb tanyákba is.

Lehet, hogy nagy szavaknak tűnik most így felsorolni, de nem erről van szó? Legmélyebb meggyőződésünkkel mondhatjuk, újságírói hitvallásunk ebben gyökerezik. Pártlap vagyunk, annak a pártnak egyik – hisszük – sokakhoz eljutó szócsöve, melynek fő célkitűzése, hogy az emberekért tegyen mindent, hogy a szocialista alkotómunkát az ember javára gazdagítsa. A toll erejét is ennek szolgálatába állítani: nemes és nagyon mai feladat.

Most, amikor lapunk terjedelme, oldalszáma lényegesen megnövekedik, felelősségünk is megsokszorozódik, a nagyobb lehetőségekkel jobban élni, az ön javára jobban hasznosítani, nem éppen könnyű feladat. Szó sincs arról, hogy ezzel előre megmagyarázzuk esetleges hibáinkat, tévedéseinket, a sajtó sem lehet mentes ettől (van-e egyáltalán olyan munkakör, ahol nincs – selejt?!), de arról biztosíthatjuk önt, kedves Olvasónk, arra törekszünk, hogy változatosabb, érdekesebb újságot adjunk, hogy írásaink még többet használjanak a köz javára, hogy az észrevételeknek, panaszoknak még nagyobb helyet biztosítsunk, hiszen ezt jogosan várja tőlünk minden Népújság-olvasó és előfizető.
Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy számunkra az ön véleménye a legfontosabb. Ezért szerveztünk közvéleménykutatást is, melynek beküldői március 31-én, Békéscsabán, a Jókai Színházban tárgyjutalom-sorsoláson is részt vesznek; ezért összegeztük és értékeltük az eddigi felméréseket is nagy körültekintéssel és figyelemmel. A naponta érkező levelek és telefonjelzések is világosan tükrözik, hogy önök számítanak a Népújságra, tudják, hogy a lap sokat tehet önökért és örömmel avatnak bennünket ügyes-bajos dolgaikba, gondjaikba, örömeikben is bizalmas baráttá.

 

Egészen jó marketingfogás

 

Harmincezer példány felett jelenünk meg naponta, s ez azt jelenti, hogy legalább 100 ezren olvassák lapunk riportjait, tudósításait, szórakoztató írásait. Az oldalterjedelem növekedésével pedig még változatosabbá tehetjük az ön tájékoztatását, lényegesen bővítjük kedvelt sportrovatunkat is, több folytatásos regényt közölhetünk, és új rovatokat nyithatunk.

Szeretnénk, ha ez az esztendő lapunk életében emlékezetes év lenne, ha tovább növekedne lapunk olvasótábora, ha az eddigi tízezrek mellett újabb tízezrekkel bővülne barátaink köre, és mi magunk is – megvizsgálva egy-egy időszak eredményeit – azt érezhetnénk, hogy tettünk valamit a nagy célért, az emberek harmonikus, szép életének megteremtéséért.

A szerkesztőség minden munkatársa ezt tartja hivatása lényegének.”

 

Mai kommentár: A Népújságban, 1969-ben útjára indított Szerkesszen velünk rovat – mely nagyon hamar össznépi kívánságműsorrá és reklamáló fórummá, illetve egyfajta fogyasztóvédelmi útmutatóvá vált – olyan jól sikerült, hogy a lap kollektívája levelet intézett az olvasóhoz. A levél 2019-ből visszaolvasva egyfajta krédóként, vagyis hitvallásként, életelvként, alapelvként értékelhető. Az újságírók büszkén vállalják, hogy pártlapként működnek és hitet tesznek a szocializmus eszméje mellet, mely szerintük az emberért tesz mindent. Hát, a mondat első részével tisztában vagyunk, a másodikban meg tévedtek a zsurnaliszták.

 

 

Kozmetikai kezelés (forrás: nlcafe.hu)

Kozmetikai kérdezz – felelek

Miért válik foltossá az arckikészítés?

“Rendszerint a zsíros vagy a túlzsírozott arcbőr okozza. Ezért az arckikészítésre használt krémeket és kozmetikai szereket a zsírszegényebb készítményekből válasszuk ki. Először a víztartalmú nappali krémet kenjük fel az arcra, erre jön az alapozó, az esetleg arcrúzs és végül a púder. (Ha az arckikészítés foltossá válik, sose próbálkozzunk a kijavításával, hanem tisztítsuk le arcunkat és készítsük ki újra.)

***

Miért nem ajánlatos mindenkinek, hogy szappannal mosson arcot?

A szappanok olykor a vízvezetéki vízzel is, a rendszerint kemény kútvízzel pedig még inkább, nehezen oldható mészmaradványokat képeznek, amelyek lerakódnak a bőrre, beszívódnak a pórusokba. A legsúlyosabb vagy erősen illatosított szappanok, különösen a száraz bőrűeknek nem ajánlhatók, mert kivonják a bőr zsírtartalmát. Arctisztításra, hideg, vagy legfeljebb langyos lágy vizet, zsíros arctejet vagy olajait használjanak.”

 

Mai kommentár: A megújulásra készülő Békés Megyei Népújság egyfajta életmód rovatának születésének szemtanúi lehetünk. Ma már megmosolyogjuk az 1969-es, kozmetikai jó tanácsokat, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy akkoriban közel sem várta a szépülni kívánó kartársnőket annyi kencefice, mint manapság. Érdekes, hogy a tanácsadó külön említi a vezetékes és a kútvizet, viszont 1969-ben még számos családi háznál ásott kút vízéből tisztálkodtak az emberek. Ezeknek a kutaknak pedig az első vízadó réteg, a talajvíz volt a forrásuk, mely keményvíz volt, ebben még a szappan sem habzott. Ma már egész Békés megyében lágy víz jut el a háztartásokba.

 

 

Fő a kényelem?

“A MÁV eleki állomásának pénztáránál furcsa tábla figyelmezteti az utasokat arra, hogy a menetjegy árát aprópénzben, előre kikészítve adják át a pénztárosnak. Köztudomású, hogy bárhol járunk, a pénztáraknak gondoskodni kell aprópénzről, hogy a nagy címletű bankjegyekből vissza tudjanak adni. Erre rendelkezés is van, s vonatkozik minden pénztárra. Az eleki mégis kivétel. Pedig a MÁV-nál különösen kirívó az ilyen felirat, mivel ugyebár az utas mégsem tudhatja, mennyibe kerül az utazási költség, mondjuk: Elektől Bucsáig vagy éppen a Dunántúl valamelyik városáig. Így természetesen képtelen arra is, hogy a menetdíjat pontosan, kiszámolva az utolsó fillérig – aprópénzzel együtt – adhassa át a pénztárosnak.

Úgy látszik, az eleki állomás kivétel. Itt kötelezik az utasokat erre. Vagy talán a kényelem a fő?”

 

Mai kommentár: Az eleki vasútállomásról szóló hír nem azért szomorú, mert a jegyek árát pontosan kellet kifizetni a pénztárnál, hanem azért, mert az 1969-es esztendő volt az utolsó év, amikor még létezett az állomás. 1970 januárjában állt le végleg a vasút, pedig korábban jelentős személyforgalmat és áruszállítást – több malom és a téglagyár produktumait, valamint a gazdák, később a termelőszövetkezet terményeinek szállítását – bonyolította a Kétegyháza-Elek szakasz. Az írás megjelenésekor a szakasz megszüntetéséről már tudnia kellet volna a folyamatosan az emberekért harcoló Békés Megyei Népújságnak, hiszen azt az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció rendelte el.

 

 

Egy fotó

Mai fotónk az 1969. március 22-ei Békés Megyei Népújság 5. oldalán jelent meg. A felvétel címet nem, de képaláírást kapott: Építik Békéscsabán az északi ipartelepre vezető iparvágányt. Képünkön a Berényi út átvágását készítik elő.

(A fotót: Demény Gyula készítette)

 

 

 

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás:

Címke: , ,