A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. szeptember 7-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy, a vásárlók érdekeit védő anyagra, egy, a Kondorosról Békéscsabára ingázó nők problémáját boncolgató írásra és egy, a veszélyes bevásárlókosarakról szóló jegyzetre esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2018-as kommentárok most sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Minőség és garancia
Mennyit fejlődött a vevők érdekvédelme?
"Az Idegen Szavak Értelmező Szótára szerint: garantál = kezeskedik, jótáll, szavatol, biztosítékot nyújt. Szépen hangzik ugye? Különösen, ha tudjuk, hogy mindezt értünk, fogyasztókért teszi az ipar és a kereskedelem. Természetesen nem azért, mert ilyen jó szíve van, hanem azért, mert ez a kötelessége. Sőt, nemcsak kötelessége, érdeke is. Miért? Azért, mert oda megyünk szívesen vásárolni, ahol a szó igaz értelmében garantálja érdekeink védelmét. A képlet világos, vitathatatlan. A gyakorlat során mégsem mindig érvényesül. A megyei NEB mellett működő kereskedelmi szakcsoport a sok jó mellett kevésbé jó tapasztalatokat is szerzett arra vonatkozóan, milyen felelősséggel viseltetnek az ipari és kereskedelmi vállalatok a vevőkkel szemben.
Rejtjel a konzervdobozon
Az ipar általában megjelöli az árun a minőségi osztályt, és a szavatosság idejét is. Egyes konzervféleségeken, édesipari termékeken azonban rejtelmes számozást alkalmaz, ezt pedig – az általános tapasztalat szerint - a fogyasztók közül nagyon kevesen tudják megfejteni. Helyes tehát, ha ilyen cikkeket vásárolva megkérdezzük a boltosokat: lejárt-e már a szavatossági idő? Sajnos, kérdezősködésre egy zsúfolt önkiszolgáló boltban alig van alkalma a siető háziasszonyoknak. Nem lenne egyszerűbb mindenki számára érthető, világos jelölést alkalmazni az élelmiszercikkeken? Mert ha elhisszük is, hogy a szavatossági idő lejárta után csak akkor hozzák forgalomba az élelmiszercikkeket, amennyiben a Minőségvizsgáló Intézet is hozzájárul ehhez, mindannyian tudni szeretnénk, milyen, „öreg” konzervet veszünk le a polcról.
Hogyan használjuk?
Az elektromos háztartási cikkekhez minden esetben adnak garanciajegyet, kezelési utasítást. A műanyag flakonokban forgalomba kerülő vegyi cikkeken viszont sokszor alig-alig olvashatók a használati tanácsok. Az ellenőrök megállapították: a bolti dolgozók — nagyon helyesen! - egyre gyakrabban adnak szóbeli információt az áru felhasználására, kezelésére vonatkozóan. A Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat pedig több alkalommal rendezett a tejtermékekből, hűsítő italokból, cukorkészítményekből kóstolóval egybekötött árusítást is.
Miniszteri rendelet szabályozza, hogyan kell eljárnia a kereskedelemnek, ha minőségi kifogást támaszt a vevő. Kívánságára kicserélik a hibás terméket vagy levásárolhatja az értékét, esetleg vissza is fizethetik az árat. Akkor nincs is hiba, ha olyan áruról van szó, aminek a minőségét maga a boltvezető helyben elbírálhatja. Amikor azonban a nagykereskedelem, esetleg a KERMI véleményét is ki kell kérni, sokszor elhúzódik a reklamáció intézése. Például a Bács-Szolnok megyei Vas- Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat délmagyarországi telepe csak havonta egyszer fogadja el a kiskereskedelem motorkerékpárral és kerékpárköpennyel kapcsolatos reklamációit.
Sok a panasz a cipőkre
Nemcsak reklamációk intézése okoz időnként hanem egyes árucikkek minősége is. A múlt év azonos időszakához viszonyítva emelkedett például cipőkkel – különösen a ragasztott eljárással készült lábbelikkel kapcsolatos reklamációk száma. Igaz, hogy a fogyasztó nem károsodik, mert – mint már mondtuk – kívánságára kicserélik a hibás terméket.
Veszélybe kerül azonban a vevők bizalma. És bizony erre is kell vigyáznia ma már az iparnak. Hasonlóan sok panasz merült fel az első félévben a férfiingekkel, nylon harisnyákkal, szintetikus fehérneműkkel szemben. Az elmúlt években kevés volt a bútor, és a fogyasztó akkor is örömmel elvitte régen keresett garnitúrát, ha kisebb-nagyobb hibákat észlelt.Ma viszont – a választék bővülésének köszönhetően – igényesebbek a vevők, és a sérült, hibás bútor raktáron marad. Mielőbb fel kell erre figyelnie a bútoriparnak és anagykereskedelemnek.
Garanciális gondok
Van mit javítani még a garanciális szolgáltatásokon is. Amilyen örömmel üdvözlik a vevők, hogy a VIDEOTON hetente, a Hajdúsági Iparművek pedig 3-4 hetente elküldi embereit a szaküzletekbe, akik a helyszínen javítják ki az eladatlan, hibás készülékeket, olyan gyakran panaszkodnak a motorkerékpár és kerékpárköpenyek garanciális idejére. E cikknél a gyártástól számítják a jótállási időt, és ha sokáig pihennek a raktárban az eladás előtt jóformán nincs lehetősége a vevőnek a garancia igénybevételére. Ugyanez vonatkozik például a szivattyúmotorokra is.
Összegezve a vizsgálat tapasztalatait, elmondhatjuk, hogy sokat fejlődött, de még mindig nem kielégítő a fogyasztók érdekvédelme. Különösen a gyártó vállalatoknak kell még sokat tenniük azért, hogy a garancia a szó igaz értelmében vett garancia legyen."
Mai kommentár: Sokszor ostoroztuk már az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapját. Szimpatikus a törekvés, ahogy a vásárlók, a kisemberek érdekeit védi a kereskedelemmel szemben az újság, az újságíró. Ahogy korábban többször is, úgy a mai anyagban is olvashatjuk, amint igyekeznek elmagyarázni, hogy egy-egy üzletnek miért fontos az elégedett vásárló. Elég szomorú, hogy ezt maguktól nem tudták, de hát a tervgazdálkodás olyan erősen befészkelődött a tudatba, hogy nehéz volt megválni tőle. Arra azért kíváncsiak vagyunk, hogy mit szólnának az 1968-as újságírók a mai állapotokhoz, amikor a vásárláshoz értelmező kéziszótárt kell hordanunk, hogy megértsük egy-egy termék összetételét.
Az ígéret mikor válik valóra?
"Kondoroson, mint sok más községben, sok gondot okoz a nők munkalehetőségeinek bővítése. Éppen ezért örültek a község vezetői, amikor a Békéscsabai Pamutszövővel sikerült megegyezésre jutni, hogy több nőt foglalkoztatnak.
Egy idő óta 40 asszony és lány jár tehát naponta Békéscsabára dolgozni. Annak idején ígérték, hogy külön autóbuszt is kapnak a bejárók. Ám az asszonyok azóta is csak a rendes járattal utaznak és várják az ígéret teljesítését. Ez viszont késik. Pedig nagyon is kellene. A későbbi járat mindig zsúfolt - különösen most, a tanév megkezdése után - így nem veszik fel őket. Ezért kénytelenek hajnalban kelni és a 4 óra 15 perckor induló autóbusszal utazni.
Képzelhető, milyen kellemes ez a korai utazás egy édesanyának, akinek munkába indulás előtt még a családját is el kell látnia. Sokszor bosszankodnak hát, különösen, amikor azzal a tudattal indulnak útnak, hogy lehetne ez másképp is. Valóban lehetne. És jó lenne, ha még a tél beállta előtt teljesülne az ígéret, s megkapnák végre azt az autóbuszt a kondorosi bejárók."
Mai kommentár: Ma, 2018-ban azt gondolná az ember, hogy egy település vezetőjének sokkal nehezebb kijárnia, hogy munkahelyet teremtsen 40 asszony és lány számára, mintsem, hogy elintézzen egy ésszerű buszindulást a 26 kilométerre fekvő megyeszékhelyre. Úgy tűnik, hogy ez 1968-ban fordítva volt, ezért az érintettek a nyilvánossághoz fordultak, bízva annak erejében. Az eredményről – amennyiben arról hírt olvasunk – ígérjük, beszámolunk.
Ribillió a Csemegében
"– Bocsánat!
– Jaj, a harisnyám!
– Ó, a szemtelenje!
– De kérem!
– Na még ilyet?!... és ezekhez hasonló tőmondatokat hall az ember Békéscsaba egyik legkulturáltabb csemege üzletében, a Szent István téren. A vevők olykor egymásba akaszkodnak. A közöttük levő kapcsolatot az önkiszolgáló-kosár adja. Ezek egy részéből ugyanis drótdarabok állnak ki, veszélyeztetik a ruházatot és a test épségét. Ezek a drótok néha a bőr alá is fúródnak, karmolnak és hasítanak. A napokban a délutáni csúcsforgalomban éppen egy fiatalasszony csapott ribilliót, mert egyik vevőtársa - mit sem sejtve a kiálló drótokról - úgy tartotta a kosarat, hogy egy szál nylon-harisnyába került.
Impozáns üzlet, kulturált kiszolgálás, s ami egyáltalán nem illik a békéscsabai központi Csemegéhez, az a bizonyos önkiszolgáló-kosár, amelyért oly sokszor meg kell birkóznia a vevőnek, mivel egymásra rakva összeragadnak. És ha egyszer nagy nehezen kosárhoz jut, akkor félő, hogy egy kellemetlen jelenetnek lehet részese, mert hát a drótdarabok kiállnak.
Valahol interpellálni kellene - talán éppen a vevő jogán - ebben a kosár-ügyben. Módot kellene találni ezek kijavítására, jobb esetben kicserélésére, hiszen a Csemegének sem lehet mindegy, hogy a vevő ribillióból vagy pedig kellemes környezetből távozik a vásárlás után."
Mai kommentár: Mindegy, hogy szocializmusban vagy piacgazdasági környezetben él az ember úgy tűnik, hogy az üzletek bevásárlókosarai örök témául szolgának. 50 éve karmoltak, hasítottal és akár a bőr alá is befúródtak, ma nem ilyen szempontból veszélyesek. 2018-ban mindössze koszosak. Természetesen tisztelet a kivételnek. Az, hogy melyik a veszélyesebb, azt döntsék el az olvasók, a vásárlók.
Egy fotó
Mai fotónk az 1968. szeptember 7-ei Békés Megyei Népújság 4 oldalán, a Mielőtt a vetőmag a földbe kerül című írást illusztrálta. Az anyag az Állami Vetőmag Felügyelőség megyei kirendeltségének munkáját mutatta be.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
