A nap sztorija – Ez történt 1968. október 15-én, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. október 15-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság üléséről készült beszámoló, egy, a kor fiataljainak példaképei után kutató, igazán érdekes riport és egy szomorú körülmények között élő nő ügyével foglalkozó jegyzet kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval, sőt, a 2018-as kommentárok sem maradnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!

 

 

Ismerjük meg még jobban a Szovjetuniót
Ülést tartott az M5ZBT megyei Elnöksége

Egy baráti találkozás (forrás: russia-hungary.spbarchives.ru)

“Hétfőn délelőtt Békéscsabán, az értelmiségi klubban tartott kibővített ülését a Magyar-Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége. Az ülésen megjelent és felszólalt dr. Pirityi Károlyné, a megyei pártbizottság és Radován Vrobica, az MSZBT Országos Titkárságának munkatársa.

Boros Gergely elnök megnyitója után dr. Krupa András, a TIT megyei titkára tartott tájékoztatót a Szovjetuniót bemutató ismeretterjesztő előadásokról. Hangoztatta, hogy az 1967-68-as évben 21 tudomány szakosztálya több mint 1100 előadást, ankétot és tanácskozást tartott a Szovjetunióról. Az ismeretterjesztés sokrétűen és érdekesen mutatja be a kommunizmust építő szovjet ember tevékenységét. Tapasztalható az előadások iránt a lakosság érdeklődése. Javasolta az elnökségnek, hogy készítsenek együttműködési tervet az előadások számának és látogatottságának további fokozására.

Ezután Sípos Béla nyelvtanár beszámolt az orosz nyelvtanfolyamok szervezéséről. Megállapította, hogy a szórakoztató nyelvtanfolyamok iránt – amit iskolások részére tartanak – inkább érdeklődnek.

A vitában kifejezésre jutott, hogy érdemes lenne még több Szovjetuniót bemutató ismeretterjesztő előadást tartani. Az orosz nyelvoktatás népszerűsítése terén az MSZBT-nek még sok a tennivalója, ehhez kéri a társadalmi és tömegszervezetek közreműködését.”

 

Mai kommentár: Igazán szép eredmény a több mint 1100 előadás, ankét és tanácskozás a Szovjetunióról. A beszámoló szerint érdeklődés tapasztalható a lakosság részéről, ami igazán lágy megfogalmazása a valóságnak. Azt azért nehezen hiszi el az ember, hogy a Békés megyeiek szerszámokat eldobva, családot, háztájit otthagyva rohannak egy előadásra, melyen olyan érdekes témával foglalkoznak, mint a kommunizmust építő szovjet ember tevékenysége.

 

 

Ki az eszményképed?
Körkérdés fiúkhoz és lányokhoz

“Loboncos, hosszú hajjal feltűnősködnek. Ha fiúk. Kurta, alígszoknyában szégyentelenkednek – ha lányok. Elektromos gitárjaikkal rettenetes zenebonát csapnak. Modortalanok, fennhéjázóak, cinikusak. Nem tisztelnek se istent, se embert.

Ezek a mai fiatalok!

Tizenhat órát ülnek a traktor nyergében, a legnehezebb munkákat ők végzik a mezőgazdaságban. Védnökséget vállalnak modern ipari létesítményeink építése fölött. Új technológiákat, nagyszerű ésszerűsítéseket dolgoznak ki. Bámulatba ejtik a felnőtt tv-nézők millióit tudásukkal, tehetségükkel, melyet a vetélkedőkön csillogtatnak, kiváló katonák és példás akaraterejű sportolók.

Ezek a mai fiatalok!

Milyenek is voltaképpen? Szertelenségeik dominálnak vagy dicséretes jellemvonásaik? Valóban sivár, kiégett gondolatvilágúak vagy csupán a kiforratlan lélek kamaszos dadogása teszi érdessé egy-egy megnyilatkozásukat? És egyáltalán milyen fogalmaik vannak az életről, mi az, amit becsülnek, mit terveznek és mi után áhítoznak?

A régi ideálokra jól emlékszik még az idősebb generáció. László király, a magyarok védőszentje és Imre herceg, a szűz. (A történettudomány nagyon is profán, világi életmódot folytató, egyáltalán nem „galamblelkű” férfiúnak ismeri őket.) S a lányok ideálja? „Holdvilágos éjszakán, / Miről álmodik a lány / Hogy jön egy királyfi tán’ / Hófehér paripán”.

Emlékszem másfajta – későbbi – eszményképekre. Bizonyos Mátyás pajtásra, akihez hasonlatos szándékozott lenni minden magyar úttörő, s egy másikra, akit – olvastam annak idején a cikket ifjúsági lapunkban – korán kiütköző rendíthetetlen természete miatt „Acélos Szoszó”-nak tituláltak diáktársai egy távoli grúziai iskolában.

 

A mostani eszményképek ügyében sok tucat fiatalt fogtunk „vallatóra”. Mindegyiküknek három kérdést tettünk fel:

  1. Ki az eszményképed?
  2. Kik a kedvenceid?
  3. Ki az, akihez hasonlóan szeretnél élni?

Szőke haj, szív alakú arc, akár egy biedermeyer festmény. Anni vendéglátóipari tanuló.

– Én Gerard Philippe-re szavazok. A Vörös és feketében Julient éppen olyannak képzelem, mint ő. Ha valami bánt, mondjuk igazságtalanul legorombítanak a munkahelyemen, eszembe jut ez a regényhős és megnyugszom.

– És a kedvenc? Sportoló vagy táncdalénekes?

– Költő. Nehéz a választás . . . az első mindenesetre Petőfi, ő meghalt a meggyőződéséért. De közel áll hozzám József Attila és Váci Mihály is.

 

Miska raktáros Szarvason, mellesleg pedig alapszervezeti KISZ- titkár.

– Eszményképem? Jancsó Miklós. Soha ne legyenek világosabb fogalmaim az életről, ne tudjam másként értékelni az embereket, mint ő.

– Jancsóhoz akar hasonlítani?

– Akkora tehetségem nekem nincs. Inkább egy gépkocsivezető barátomhoz. Mindig jókedvű, szereti a családját, a feleségét és a jó társaságot. Egyszerű lélek, de a maga módján mindenkinek szívesen segít. Tipikus közösségi ember.

 

Ezek a mai fiatalok! (forrás: FORTEPAN/Urbán Tamás)

 

Békéscsabai üzem. A segítőkész párttitkártól azt kérem: egy komoly munkásfiatallal hozzanak össze meg egy zavarosabb gondolkodású fickóval, olyan hippi-félével – ha van.

 

A másik interjúalanynak már előre örülök. Farmernadrág, feltűnő vastag pofaszakáll.

– A kedvencemmel kezdeném. Nekem speciál Szörényi Levente.

Jól kezdi… bár lehetne huligánosabb. Ugrassuk ki a nyulat a bokorból:

– Miért éppen a Levente?

– Ő a magyar beat úttörője. Ismerem személyesen is: tisztában van saját értékeivel, mégsem beképzelt.

Az eszményképről az a véleménye: manapság nem divat az ilyesmi.

– Ez cinizmus.. ;

– Dehogyis: intelligencia. Régen egy faluban, mondjuk, csak Petőfit ismerték meg Kossuth apánkat. Most minden harmadik ház tetején ott a tv-antenna, kitágult a látókör. Meg aztán kevesebb terem manapság az igazi hősökből. Azért vannak. Például Che Guevara. Kár, hogy keveset hallunk az ilyen emberekről.

Tényleg kár. Az is, hogy rabjai vagyunk saját előítéleteinknek. Ennek a fiatalembernek kissé feltűnősködő a külseje, de az esze úgy látszik, a helyén van.

Kereshetek magamnak valami „igazi” hippit!

 

Margit harmadik osztályos gimnazista. Érdekes, karakterisztikus arc.

Válaszai:

  1. Lenin, Luther, Mórus Tamás. Az emberi haladásért harcoltak, [töretlenül hűségesek elveikhez] egy célra tették fel életüket.
  2. Radnóti Miklós és a Beatles együttes. (Az ő nagyszüleit is fasiszták ölték meg a háború alatt, akárcsak Radnótit. A hosszú hajú angol fiúk pedig jól kifejezik a mai ifjúság életérzésének egy darabját.)
  3. Nem szeretnék senki máshoz hasonlóvá válni.

 

János építésztechnikus:

– Boldog lennék, ha olyan emberré válnék, mint édesapám. Nagyon nehéz családi körülmények között nevelkedtünk, apám sokat dolgozott a gyermekeiért. A húgom egyetemre jár, arra már nem tellett, hogy én is felsőfokú iskolába mehessek. Édesapám fűtő.

A kedvencek között békésen megfér egymással József Attila, Abody Béla, Bene Feri és Szinyei-Merse Pál.

 

Álmodozó, kékszemű kislány Ilonka, tekercselőnő.

– Ideálom? Az Angyal.

– Roger Moore, a művész, vagy Templar, akit megszemélyesít?

– Nekem teljesen mindegy …

 

Áginak, mint mondja, nincs „konkrét ideálja”. Tanárnak készül, s egy tanárjához szeretne hasonlítani, akinél „öröm volt felelni”.

– Egyszerűen nem kellett félni az óráján és mégis mindenki készült. Úgy szólított bennünket: „kis barátaim”. S azok is voltunk.

 

Feri szintén gimnazista.

– Sok fiatalnak Lenin a példaképe, nekem is. Olyan társadalmi rendért harcolt, ahol az embert emberszámba veszik. S mindvégig megmaradt egyszerűnek, puritánnak. Megfontolt volt, ugyanakkor lelkes és elszánt. A kedvencem: Petőfi. A világforradalomért küzdött. S amikor kellett, nemcsak tollal, fegyverrel is.

 

Klári a gyulai ápolónőképző szakiskola növendéke.

– Az egyik oktatónővér az eszményképem. Nagyon szereti a betegeket, nemcsak jó szakember, de önfeláldozó is. Hasonlítani édesapámhoz szeretnék. Bámulom az akaraterejét.

– És a kedvencek?

– Johnny Holliday és Moldova György. Az előbbinek a hangja tetszik, az utóbbinak a hősei.

 

Ilona adminisztrátor egy irodában.

A főkönyvelőhelyettest említi, mint olyan embert, aki nemcsak nagyon művelt és lebilincselően kedves, de a szó szoros értelmében nem lehet olyan problémával hozzá fordulni, hogy ne segítsen – legalább egy okos tanácsosai.

A felsoroltak csupán kiragadott részletek. A válaszokban gyakran hallottuk Petőfi, József Attila, Radnóti. Lenin, Marx és Engels nevét. Ennek őszintén örülni lehet.

Szerepeltek még nagy számban mai költők, táncdalénekesek, beat-zenészek, sőt politikusok is. Ez is rendben volna.

A megkérdezettek közül azonban egyetlen egy sem említette a Tanácsköztársaság vagy a ma-gyár munkásmozgalom valamelyik kimagasló egyéniségének, mártírjának nevét. Ami aggasztó hiányosságokra hívja fel a figyelmet.

Nem a fiatalokban van a hiba. Nevelésünk, propagandánk hatásosságában, arányaiban kell keresni az okokat. Hiszen a gyerekek – majdnem valamennyien – hitet tettek amellett, hogy a közösségért vállalt áldozat, az elvhűség és következetesség számukra a legimponálóbb tulajdonságok.

Nemrégiben egy párt-végrehajtóbizottsági ülésen, ahol az ifjúság helyzete volt a téma, felszólalt Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke, s többek között ezt mondotta: „Ifjúságunk keresi az ideált, s ha megfogjuk a kezét, jó irányba vezetjük – meg is találja”.

Segítsünk nekik ebben.

Vajda János

 

Mai kommentár: Rendkívül érdekes és izgalmas összeállítást, már-már szociográfiai tanulmányt készített és hagyott az utókórra Vajda János újságíró. A kutatásból igazán világos kép alakul ki az emberben az 1968-as Békés megyei fiatalokról, akik mint tudjuk 2018-ban már vagy nyugdíjasok, vagy hamarosan azok lesznek. Kissé meghökken az ember azon, hogy egy fiatalnak miképpen lehet Lenin elvtárs a példaképe, de vélhetően az újságíró igyekezett megfelelni a pártlap elvárásainak és az akkori fiatalok valójában nem mondtak ilyesmit. Ezt támasztja alá az utolsó bekezdés, amikor arról értekezik Vajda, hogy „egyetlen egy sem említette a Tanácsköztársaság vagy a magyar munkásmozgalom valamelyik kimagasló egyéniségének, mártírjának nevét. Ami aggasztó hiányosságokra hívja fel a figyelmet.” Mi pedig 2018-ban azt gondoljuk, hogy ez így volt helyes és normális.

 

 

Interpelláció egy veterán lakásügyében

“Békéscsaba, Sallai Utca 9. számú ház hátsó épületében él Örvös Judit 68 éves nyugdíjas asszony.

 

Építkezés a Tolnai utca és Kisszik utca sarkán 1976-ban (forrás: FORTEPAN/Kádas Tibor)

 

Az épület valamikor szerszámoskamra vagy mosókonyha lehetett. Ajtaja tömör, világítás nélküli deszka, ablaka szimpla üvegezésű kis lyuk, kőolaj világítással!

Ne feszegessük, hogy lakója milyen úton-módon lett idetessékelve, ugyanis a tényeken és nem változtat. A tanács egészségügyi osztálya írásban kinyilatkoztatta, hogy az épület „emberi szállásra” ?! alkalmatlan.

Orvos Judit 1962-ben lakás iránti kérelemmel fordult a városi tanácshoz, melyet az év október 13-án 1301. szám alatt iktattak. 1964. november 9-én a tanács, bár jelenleg még szükséglakást sem tud adni, de amint lehetősége lesz rá, Orvos Judit lakásproblémáját is megoldja.
A tanács lakásproblémái ismeretesek, mint ahogy az is, hogy azóta számtalan lakáskiutalás történt. Az is tény, hogy Orvos Judit lakásviszonyainál kedvezőbb körülmények között élők is részesültek lakáskiutalásban. Hogy 5 miért nem, azt nem tudjuk, de azt igen, hogy az egészségügyi osztály megállapítása nem fejezi ki híven a tényeket.

Ilyen lakásban élni, tisztálkodni, mosni, főzni, s egyéb, az élettel kapcsolatos tennivalókat végezni – képtelenség. Felmerül a kérdés, hogy Orvos Judit, volt üzemének szakszervezete ismeri-e a körülményeket? Egy 1924 óta szakszervezeti tag, egy veterán harcos, nyugdíjas embertársunk ennél többet érdemel!

Ha valóban lehetetlen részére a lakáskiutalás, akkor is tenni kell az ügyben valamit!

 

Mai kommentár: Megrendítő jegyzet egy idős nő lakásproblémájával kapcsolatosan. Hazánkban az 1950. január elsejével bevezetett tanácsrendszer után a tanácsok lakásügyi osztályai intézték a lakáskiutalásokat. Mivel nagyon kevés új lakás épült, az állampolgároknak kellett igényelhető lakást, szobát, vagy szobarészt felkutatniuk. Ezen címek birtokában jelentkezhettek a tanácsnál és reménykedhettek abban, hogy kapnak fedelet a fejük fölé. Mivel többen is igényelték, ezért kevesen jutottak az áhított lakáshoz. 1968-ban már javában zajlott a panellakások építése Békéscsabán, azonban arra, hogy egy újonnan épült lakást kiutaljanak egy egyedülálló nyugdíjas asszonynak, kevés volt az esély. A korszak lakásrendszerére és Orvos Judit esetére – amennyiben találunk a folytatásról beszámolót – a későbbiekben visszatérünk.

 

Egy fotó

Mai fotónk az 1968. október 15-ei Békés Megyei Népújság 3. oldalán jelent meg a Csaknem egymilliós árukészlet, több százezer forintos forgalom – Szeghalmon című beszámoló illusztrációjaként. A felvétel találó képaláírást is kapott: A bőrkabát nemcsak az édesanyának, de a fiának is tetszik.

 

 

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás:

Címke: , , ,