A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. október 15-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság üléséről készült beszámoló, egy, a kor fiataljainak példaképei után kutató, igazán érdekes riport és egy szomorú körülmények között élő nő ügyével foglalkozó jegyzet kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval, sőt, a 2018-as kommentárok sem maradnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Ismerjük meg még jobban a Szovjetuniót
Ülést tartott az M5ZBT megyei Elnöksége
"Hétfőn délelőtt Békéscsabán, az értelmiségi klubban tartott kibővített ülését a Magyar-Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége. Az ülésen megjelent és felszólalt dr. Pirityi Károlyné, a megyei pártbizottság és Radován Vrobica, az MSZBT Országos Titkárságának munkatársa.
Boros Gergely elnök megnyitója után dr. Krupa András, a TIT megyei titkára tartott tájékoztatót a Szovjetuniót bemutató ismeretterjesztő előadásokról. Hangoztatta, hogy az 1967-68-as évben 21 tudomány szakosztálya több mint 1100 előadást, ankétot és tanácskozást tartott a Szovjetunióról. Az ismeretterjesztés sokrétűen és érdekesen mutatja be a kommunizmust építő szovjet ember tevékenységét. Tapasztalható az előadások iránt a lakosság érdeklődése. Javasolta az elnökségnek, hogy készítsenek együttműködési tervet az előadások számának és látogatottságának további fokozására.
Ezután Sípos Béla nyelvtanár beszámolt az orosz nyelvtanfolyamok szervezéséről. Megállapította, hogy a szórakoztató nyelvtanfolyamok iránt - amit iskolások részére tartanak - inkább érdeklődnek.
A vitában kifejezésre jutott, hogy érdemes lenne még több Szovjetuniót bemutató ismeretterjesztő előadást tartani. Az orosz nyelvoktatás népszerűsítése terén az MSZBT-nek még sok a tennivalója, ehhez kéri a társadalmi és tömegszervezetek közreműködését."
Mai kommentár: Igazán szép eredmény a több mint 1100 előadás, ankét és tanácskozás a Szovjetunióról. A beszámoló szerint érdeklődés tapasztalható a lakosság részéről, ami igazán lágy megfogalmazása a valóságnak. Azt azért nehezen hiszi el az ember, hogy a Békés megyeiek szerszámokat eldobva, családot, háztájit otthagyva rohannak egy előadásra, melyen olyan érdekes témával foglalkoznak, mint a kommunizmust építő szovjet ember tevékenysége.
Ki az eszményképed?
Körkérdés fiúkhoz és lányokhoz
"Loboncos, hosszú hajjal feltűnősködnek. Ha fiúk. Kurta, alígszoknyában szégyentelenkednek - ha lányok. Elektromos gitárjaikkal rettenetes zenebonát csapnak. Modortalanok, fennhéjázóak, cinikusak. Nem tisztelnek se istent, se embert.
Ezek a mai fiatalok!
Tizenhat órát ülnek a traktor nyergében, a legnehezebb munkákat ők végzik a mezőgazdaságban. Védnökséget vállalnak modern ipari létesítményeink építése fölött. Új technológiákat, nagyszerű ésszerűsítéseket dolgoznak ki. Bámulatba ejtik a felnőtt tv-nézők millióit tudásukkal, tehetségükkel, melyet a vetélkedőkön csillogtatnak, kiváló katonák és példás akaraterejű sportolók.
Ezek a mai fiatalok!
Milyenek is voltaképpen? Szertelenségeik dominálnak vagy dicséretes jellemvonásaik? Valóban sivár, kiégett gondolatvilágúak vagy csupán a kiforratlan lélek kamaszos dadogása teszi érdessé egy-egy megnyilatkozásukat? És egyáltalán milyen fogalmaik vannak az életről, mi az, amit becsülnek, mit terveznek és mi után áhítoznak?
A régi ideálokra jól emlékszik még az idősebb generáció. László király, a magyarok védőszentje és Imre herceg, a szűz. (A történettudomány nagyon is profán, világi életmódot folytató, egyáltalán nem „galamblelkű” férfiúnak ismeri őket.) S a lányok ideálja? „Holdvilágos éjszakán, / Miről álmodik a lány / Hogy jön egy királyfi tán’ / Hófehér paripán”.
Emlékszem másfajta - későbbi - eszményképekre. Bizonyos Mátyás pajtásra, akihez hasonlatos szándékozott lenni minden magyar úttörő, s egy másikra, akit - olvastam annak idején a cikket ifjúsági lapunkban - korán kiütköző rendíthetetlen természete miatt „Acélos Szoszó”-nak tituláltak diáktársai egy távoli grúziai iskolában.
A mostani eszményképek ügyében sok tucat fiatalt fogtunk „vallatóra”. Mindegyiküknek három kérdést tettünk fel:
- Ki az eszményképed?
- Kik a kedvenceid?
- Ki az, akihez hasonlóan szeretnél élni?
Szőke haj, szív alakú arc, akár egy biedermeyer festmény. Anni vendéglátóipari tanuló.
– Én Gerard Philippe-re szavazok. A Vörös és feketében Julient éppen olyannak képzelem, mint ő. Ha valami bánt, mondjuk igazságtalanul legorombítanak a munkahelyemen, eszembe jut ez a regényhős és megnyugszom.
– És a kedvenc? Sportoló vagy táncdalénekes?
– Költő. Nehéz a választás . . . az első mindenesetre Petőfi, ő meghalt a meggyőződéséért. De közel áll hozzám József Attila és Váci Mihály is.
Miska raktáros Szarvason, mellesleg pedig alapszervezeti KISZ- titkár.
– Eszményképem? Jancsó Miklós. Soha ne legyenek világosabb fogalmaim az életről, ne tudjam másként értékelni az embereket, mint ő.
– Jancsóhoz akar hasonlítani?
– Akkora tehetségem nekem nincs. Inkább egy gépkocsivezető barátomhoz. Mindig jókedvű, szereti a családját, a feleségét és a jó társaságot. Egyszerű lélek, de a maga módján mindenkinek szívesen segít. Tipikus közösségi ember.
Békéscsabai üzem. A segítőkész párttitkártól azt kérem: egy komoly munkásfiatallal hozzanak össze meg egy zavarosabb gondolkodású fickóval, olyan hippi-félével – ha van.
A másik interjúalanynak már előre örülök. Farmernadrág, feltűnő vastag pofaszakáll.
– A kedvencemmel kezdeném. Nekem speciál Szörényi Levente.
Jól kezdi... bár lehetne huligánosabb. Ugrassuk ki a nyulat a bokorból:
– Miért éppen a Levente?
– Ő a magyar beat úttörője. Ismerem személyesen is: tisztában van saját értékeivel, mégsem beképzelt.
Az eszményképről az a véleménye: manapság nem divat az ilyesmi.
– Ez cinizmus.. ;
– Dehogyis: intelligencia. Régen egy faluban, mondjuk, csak Petőfit ismerték meg Kossuth apánkat. Most minden harmadik ház tetején ott a tv-antenna, kitágult a látókör. Meg aztán kevesebb terem manapság az igazi hősökből. Azért vannak. Például Che Guevara. Kár, hogy keveset hallunk az ilyen emberekről.
Tényleg kár. Az is, hogy rabjai vagyunk saját előítéleteinknek. Ennek a fiatalembernek kissé feltűnősködő a külseje, de az esze úgy látszik, a helyén van.
Kereshetek magamnak valami „igazi” hippit!
Margit harmadik osztályos gimnazista. Érdekes, karakterisztikus arc.
Válaszai:
- Lenin, Luther, Mórus Tamás. Az emberi haladásért harcoltak, [töretlenül hűségesek elveikhez] egy célra tették fel életüket.
- Radnóti Miklós és a Beatles együttes. (Az ő nagyszüleit is fasiszták ölték meg a háború alatt, akárcsak Radnótit. A hosszú hajú angol fiúk pedig jól kifejezik a mai ifjúság életérzésének egy darabját.)
- Nem szeretnék senki máshoz hasonlóvá válni.
János építésztechnikus:
– Boldog lennék, ha olyan emberré válnék, mint édesapám. Nagyon nehéz családi körülmények között nevelkedtünk, apám sokat dolgozott a gyermekeiért. A húgom egyetemre jár, arra már nem tellett, hogy én is felsőfokú iskolába mehessek. Édesapám fűtő.
A kedvencek között békésen megfér egymással József Attila, Abody Béla, Bene Feri és Szinyei-Merse Pál.
Álmodozó, kékszemű kislány Ilonka, tekercselőnő.
– Ideálom? Az Angyal.
– Roger Moore, a művész, vagy Templar, akit megszemélyesít?
– Nekem teljesen mindegy ...
Áginak, mint mondja, nincs „konkrét ideálja”. Tanárnak készül, s egy tanárjához szeretne hasonlítani, akinél „öröm volt felelni”.
– Egyszerűen nem kellett félni az óráján és mégis mindenki készült. Úgy szólított bennünket: „kis barátaim”. S azok is voltunk.
Feri szintén gimnazista.
– Sok fiatalnak Lenin a példaképe, nekem is. Olyan társadalmi rendért harcolt, ahol az embert emberszámba veszik. S mindvégig megmaradt egyszerűnek, puritánnak. Megfontolt volt, ugyanakkor lelkes és elszánt. A kedvencem: Petőfi. A világforradalomért küzdött. S amikor kellett, nemcsak tollal, fegyverrel is.
Klári a gyulai ápolónőképző szakiskola növendéke.
– Az egyik oktatónővér az eszményképem. Nagyon szereti a betegeket, nemcsak jó szakember, de önfeláldozó is. Hasonlítani édesapámhoz szeretnék. Bámulom az akaraterejét.
– És a kedvencek?
– Johnny Holliday és Moldova György. Az előbbinek a hangja tetszik, az utóbbinak a hősei.
Ilona adminisztrátor egy irodában.
A főkönyvelőhelyettest említi, mint olyan embert, aki nemcsak nagyon művelt és lebilincselően kedves, de a szó szoros értelmében nem lehet olyan problémával hozzá fordulni, hogy ne segítsen - legalább egy okos tanácsosai.
A felsoroltak csupán kiragadott részletek. A válaszokban gyakran hallottuk Petőfi, József Attila, Radnóti. Lenin, Marx és Engels nevét. Ennek őszintén örülni lehet.
Szerepeltek még nagy számban mai költők, táncdalénekesek, beat-zenészek, sőt politikusok is. Ez is rendben volna.
A megkérdezettek közül azonban egyetlen egy sem említette a Tanácsköztársaság vagy a ma-gyár munkásmozgalom valamelyik kimagasló egyéniségének, mártírjának nevét. Ami aggasztó hiányosságokra hívja fel a figyelmet.
Nem a fiatalokban van a hiba. Nevelésünk, propagandánk hatásosságában, arányaiban kell keresni az okokat. Hiszen a gyerekek – majdnem valamennyien – hitet tettek amellett, hogy a közösségért vállalt áldozat, az elvhűség és következetesség számukra a legimponálóbb tulajdonságok.
Nemrégiben egy párt-végrehajtóbizottsági ülésen, ahol az ifjúság helyzete volt a téma, felszólalt Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke, s többek között ezt mondotta: „Ifjúságunk keresi az ideált, s ha megfogjuk a kezét, jó irányba vezetjük - meg is találja”.
Segítsünk nekik ebben.
Vajda János
Mai kommentár: Rendkívül érdekes és izgalmas összeállítást, már-már szociográfiai tanulmányt készített és hagyott az utókórra Vajda János újságíró. A kutatásból igazán világos kép alakul ki az emberben az 1968-as Békés megyei fiatalokról, akik mint tudjuk 2018-ban már vagy nyugdíjasok, vagy hamarosan azok lesznek. Kissé meghökken az ember azon, hogy egy fiatalnak miképpen lehet Lenin elvtárs a példaképe, de vélhetően az újságíró igyekezett megfelelni a pártlap elvárásainak és az akkori fiatalok valójában nem mondtak ilyesmit. Ezt támasztja alá az utolsó bekezdés, amikor arról értekezik Vajda, hogy „egyetlen egy sem említette a Tanácsköztársaság vagy a magyar munkásmozgalom valamelyik kimagasló egyéniségének, mártírjának nevét. Ami aggasztó hiányosságokra hívja fel a figyelmet.” Mi pedig 2018-ban azt gondoljuk, hogy ez így volt helyes és normális.
Interpelláció egy veterán lakásügyében
"Békéscsaba, Sallai Utca 9. számú ház hátsó épületében él Örvös Judit 68 éves nyugdíjas asszony.
Az épület valamikor szerszámoskamra vagy mosókonyha lehetett. Ajtaja tömör, világítás nélküli deszka, ablaka szimpla üvegezésű kis lyuk, kőolaj világítással!
Ne feszegessük, hogy lakója milyen úton-módon lett idetessékelve, ugyanis a tényeken és nem változtat. A tanács egészségügyi osztálya írásban kinyilatkoztatta, hogy az épület „emberi szállásra” ?! alkalmatlan.
Orvos Judit 1962-ben lakás iránti kérelemmel fordult a városi tanácshoz, melyet az év október 13-án 1301. szám alatt iktattak. 1964. november 9-én a tanács, bár jelenleg még szükséglakást sem tud adni, de amint lehetősége lesz rá, Orvos Judit lakásproblémáját is megoldja.
A tanács lakásproblémái ismeretesek, mint ahogy az is, hogy azóta számtalan lakáskiutalás történt. Az is tény, hogy Orvos Judit lakásviszonyainál kedvezőbb körülmények között élők is részesültek lakáskiutalásban. Hogy 5 miért nem, azt nem tudjuk, de azt igen, hogy az egészségügyi osztály megállapítása nem fejezi ki híven a tényeket.
Ilyen lakásban élni, tisztálkodni, mosni, főzni, s egyéb, az élettel kapcsolatos tennivalókat végezni - képtelenség. Felmerül a kérdés, hogy Orvos Judit, volt üzemének szakszervezete ismeri-e a körülményeket? Egy 1924 óta szakszervezeti tag, egy veterán harcos, nyugdíjas embertársunk ennél többet érdemel!
Ha valóban lehetetlen részére a lakáskiutalás, akkor is tenni kell az ügyben valamit!
Mai kommentár: Megrendítő jegyzet egy idős nő lakásproblémájával kapcsolatosan. Hazánkban az 1950. január elsejével bevezetett tanácsrendszer után a tanácsok lakásügyi osztályai intézték a lakáskiutalásokat. Mivel nagyon kevés új lakás épült, az állampolgároknak kellett igényelhető lakást, szobát, vagy szobarészt felkutatniuk. Ezen címek birtokában jelentkezhettek a tanácsnál és reménykedhettek abban, hogy kapnak fedelet a fejük fölé. Mivel többen is igényelték, ezért kevesen jutottak az áhított lakáshoz. 1968-ban már javában zajlott a panellakások építése Békéscsabán, azonban arra, hogy egy újonnan épült lakást kiutaljanak egy egyedülálló nyugdíjas asszonynak, kevés volt az esély. A korszak lakásrendszerére és Orvos Judit esetére – amennyiben találunk a folytatásról beszámolót – a későbbiekben visszatérünk.
Egy fotó
Mai fotónk az 1968. október 15-ei Békés Megyei Népújság 3. oldalán jelent meg a Csaknem egymilliós árukészlet, több százezer forintos forgalom – Szeghalmon című beszámoló illusztrációjaként. A felvétel találó képaláírást is kapott: A bőrkabát nemcsak az édesanyának, de a fiának is tetszik.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
