A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. november 26-án megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy, mezőhegyesi bűnesetben meghozott ítélet tárgyalótermi jelentése, egy, a kiskatonák bevonulását bemutató, romantikusra sikeredett írás és az első békéscsabai focisikerről szóló beszámoló kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2018-as kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
A tárgyalóteremből:
Sötét középkor az „Újvilág"-ban
A hangzatos Újvilág nevet viseli az a mezőhegyesi vendéglő, melyben augusztus 4-én nagyon is régi időket, leginkább a sötét középkort idéző események zajlottak le.
Talpai János 34 éves, battonyai vonatkísérő este 10 óra tájban tért be munkatársaival a szórakozóhelyre. Kétségkívül jól mulathattak, hiszen például Talpai alig egy óra leforgása alatt négy korsó és-három pohár, azaz körülbelül három liter sört kebelezett be.
Ugyancsak az Újvilágban időzött társaságával Török Sándor, akit Talpai nem is ismert. Záróráig a mértéket nem ismerő szeszfogyasztáson kívül nem történt semmi figyelemre méltó a helyiségben. Röviddel később azonban Török Sándort csaknem halálra sebezte Talpai bicskája.
Vajon miért? Az egymást kergető események tulajdonképpen nem adnak logikus magyarázatot ahhoz, hogy megértsük tettét, ehhez behatóan elemeznünk kellene brutális egyéniségét, vért ontó indulatát, aminek kétségkívül kitűnő katalizátora volt a három liter sör is.
Záróra után távozott a vendéglőből Török Sándor és társasága. Elkísérték a művelődési házig ismerőseiket, s visszafelé az Újvilág előtt vezetett el az útjuk. Az udvari bejárathoz érkezve, arra lettek figyelmesek, hogy három vasutas egyenruhás és egy civil férfiú fogja közre, s pofonnal fenyegeti ismerősüket, a mezőhegyesi Kovács Mihályt. Törökék meg akarták akadályozni, hogy tettlegességig fajuljon a vita, ezért karon ragadták Kovácsot és kivonszolták a fenyegető gyűrűből. A garázda társaság azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Talpai János - mert neki és társaságának szottyant kedve a verekedéshez - a kiszemelt áldozat után indult. Úgy látszik, hogy Kovács az ismerősei körében bátorságra kapott, mert elkövette azt a hibát, hogy meglökte a fenyegetően közeledő Talpait. Úgy, hogy annak a sapkája a földre esett.
Török Sándor még mindig menteni akarta a helyzetet, a fenekedő Talpai elé állt, s könyörgött, hogy ne verekedjenek, menjenek mindnyájan szépen haza. Válaszul a vasutas előkapta kését és kétszer mellbe szúrta.
Az egyik szúrás mindössze három centiméterrel kerülte el a szerencsétlen ember szívét és megsértette az egyik tüdőeret. Azonnal kórházba szállították, s csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg az életét.
A Gyulai Megyei Bíróság november 18-án megtartott tárgyalásán a büntetlen előéletű Talpai Jánost, emberölési kísérlete miatt, hatévi szabadságvesztésre ítélte, s mellékbüntetésül öt évre eltiltotta a közügyektől. A vádlott enyhítésért fellebbezett, így az ítélet még nem jogerős.
Bizony mi nem így képzeljük el az új világot. És nagyon sajnáljuk ezt a szép címet attól a vendéglőtől, ahol habozás nélkül kiszolgálják az italt, egészen addig, amíg a vendég a sárga agyagig lerészegedik, s szabadjára engedi sötét indulatait. Talpai tettéért ő maga felel, de ideje végre rendet teremteni a megye vendéglátóüzemeiben, amelyekben - tisztelet a kivételnek - a személyzet és a többi vendég asszisztálása mellett, egymás után követik el véres tetteiket a garázdák.
Békés Dezső
Mai kommentár: 2018-ból visszatekintve is rendkívül érdekes a Békés Megyei Népújság A tárgyalóteremből című rovata. A megyei pártlap célja nyilvánvaló: az elrettentés és a népnevelés. A mai, mezőhegyesi történet hajszál híján halállal végződött, mint akkoriban a legtöbb kocsmai verekedés. Talpai, aki vélhetően frusztrációs okok miatt alapvetően agresszív ember lehetett és jobb lett volna nem lökdösni, hanem magára hagyni az alkohollal és a többi barátjával, de sajnos nem ez történt. Érdekessége a beszámolónak a részegség egyik fokozatának definíciója: a sárga agyagig lerészegedik. További különlegesség, hogy az Amerikai Egyesült Államokra utaló, Újvilág elnevezésű vendéglő mennyire negatív érzelmeket váltott ki Békés Dezső újságíró-elvtársból, aki Békés megye összes vendéglátó ipari egységét rendszabályoztatná az eset miatt.
Kezükben a zöld ládával
A békéscsabai építők Trefort utcai kultúrháza vagy, ahogy városszerte nevezik, a „Melós”, a hétvégi napokon benépesül fiatalokkal. Szól a zene, s az esti órákig vidáman rúgják a port az ifjú vendégek.
Most is fiatal arcokat látok a fényesre kopott padlózatú nagyteremben, de ez az összejövetel már a felnőtté válás egyik fontos állomása: bevonulok várnak az orvosi vizsgára. Vágási László alezredes. a kiegészítő parancsnoka büszkén közli: kivétel nélkül megjelentek a sorkötelesek, és az orvosi vizsgálat szerint mindannyian alkalmasak a szolgálatra.
A Himnusz hangjai vezetik be a rövid búcsúztatási ünnepséget, s amikor a tisztek bevonulnak a terembe, olyan egyöntetű gyorsasággal kapja magát vigyázzba az utolsó civil óráit élő ifjú társaság, hogy ez a tiszteletadás még az idősebb katonáknak is díszére válna.
A hátsó sorokban ülő édesanyák, menyasszonyok közül egyik-másik előveszi a zsebkendőjét, amikor Vágási alezredes meleg szavakból köt útravalót a bevonulóknak. A többi között arról beszél, hogy huszonhét hónapi kemény munka áll előttük. Kéri őket, teljesítsék olyan odaadással alkotmányos kötelezettségüket, mint ahogy azt a Békéscsabán és környékén élő fiataloktól megszokta és el is várja a hadsereg. A csehszlovák népnek nyújtott baráti támogatásból is kivették részüket e vidék fiataljai és magatartásukkal elismerést vívtak ki.
A párt, a tanács és tömegszervezetek nevében Béres János, az MHSZ városi titkára búcsúzik a fiataloktól, s ezután még marad egy-két óra arra is, hogy az édesanyák, édesapák, no meg a menyasszonyok társaságában, vidám beszélgetéssel felkészüljenek az útra. Aztán kézbe kerülnek a hagyományos, zöld katonaládák és nótaszóval, egymáshoz igazítva lépteiket, elindulnak első állomáshelyükre.
B. D.
Mai kommentár: Egy újabb romantikus és történet a megyei lapban, melynek mostani főszereplői a bevonuló kiskatonák. A történetből már csak az hiányzik, hogy a boldog kiskatonákat félmeztelen KISZ-es lányok sorfala kísérte az első állomáshelyükre, ahol maga Kádár János, vagy - ha ő nem ért rá, mert elszaladt cigit venni,- akkor legalább Czinege Lajos hadseregtábornok elvtárs nekik ígérte a fele népköztársaságot. Ellenben a fiatalok két évre kiléptek a szürke mindennapokból, egy még szürkébb, még kockábbra szabott világba, ahol igyekeztek őket a nem létező ellenség utálatáról meggyőzni. De a hidegháború már csak ilyen. A történetben megírt: A csehszlovák népnek nyújtott baráti támogatásból is kivették részüket e vidék fiataljai és magatartásukkal elismerést vívtak ki. - mondta remélhetőleg szimpla hazugság, melyet a B.D. monogramú újságíró a szerkesztői elvárások miatt tűzött bele az anyagba.
NB I/B-ben a Békéscsabai Előre
Békéscsabai Előre—KISTEXT 2:0 (0:0)
Békéscsaba. Kórház u. 7000 néző. V: Vízhányó. Előre: Tóth — Kvasz, Láza, Szűcs, Zahorán, Kiss, Schneider, Mészár, Bertók, Németh, Száraz. Edző: Pillér Sándor.
KISTEXT: Kovács, - Fekete I., Nagy, Bozsik, Hermann (Kapitány), Cserjés, Nagy, Fekete IX, Szemők, Kalmár, Pék. Edző: Borbély Andás.
Óriási hangorkánban vonultak ki a csapatok. Az Előre nyomban átvette a játék irányítását. A 4. percben Bertók ejtett labdája a felső lécről jutott a kapu mögé. A 1. percben Fekete II. kézzel tette maga elé a labdát, s azután a hálóbba lőtt. a játékvezető azonban észrevette a kezezést. A kitörő Némethet Hermann le terítette. Az egyik oldalon Zahorán, a másikon; Fekete II szabadrúgása jelentett; eseményt. Nagy nyomás nehezedett a KISTEXT kapujára, Németh, Schneider, Bertók lövését, tette ártalmatlanná Kovács. A 49. percben Schneider szögletét Berták a hálóba fejelte, 1:0. (Ez volt a csabai csapat 11. szöglete.) Az 52. percben Szermők lesgólt lőtt. Száraz lövését Kovács a gólvonalról öklözte ki. A 63. percben a fellazult KISTEXT-védelem mellett Németh gurított a hálóba, 2:0. Ezután a KISTEXT láthatóan beletörődött sorsába. A csabaiak most már könnyedén játszottak. A 78. percben Pék lövését Tóth csak másodszorra szerezte meg. A 89 percben Németh összecsapott Naggyal, akit ölben vittek le a pályáról. A közönség nagy ünneplésben részesítette a lila-fehér csapatot.
A jobbára védekező KISTEXT csak az első félidőben volt egyenrangú ellenfél. Szünet után a remek kondícióban levő hazaiak bajnokcsapathoz méltó játékot nyújtott. Szögletarány: 16:1 a Bcs. Előre javára. Jók: Kiss (mezőny legjobbja), Kvasz, Szűcs, Németh, Schneider, Mészár, ill. Kovács, Fekete II, Pék.
Nyilatkozatok: Piller Sándor: Egész évi munkánk gyümölcse beérett! A fiúké a dicsőség.
Borbély András: A játékvezető nagyot hibázott góljaink meg nem adásával. Az első csabai gól után már nem volt vitás a hazaiak bajnoksága. Ehhez gratulálok!
Mai kommentár: Az 1968. november 26-ai Békés Megyei Népújság címlapján a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulását ünneplő elvtársak és a nagyon fontos pártember, Dobi István halálán kesergő nekrológon kívül egy valóban fontos hír is megjelent: az NB I/B-be jutott a Békéscsabai Előre. Ez volt a békéscsabai labdarúgás első nagy sikere. Akkoriban két csapat rivalizált egymással, az Előre és a VTSK. A városvezetés az Előrét favorizálta, ezért a VTSK legjobb játékosait – a kor szokásainak megfelelően nem leigazolta, hanem - átirányította az Előréhez. Nem menedzsernek, hanem edzőnek pedig felkérték Piller Sándort. A Tanár úr szisztematikus munkájának és az utánpótlás fejlesztésének köszönhetően a klub elindult felfelé a ranglétrán. 1968 novemberében a Békéscsabai Előre SC csapata három pontos előnnyel megnyerte az NB II-es bajnokságot a Szolnoki MÁV előtt, és feljutott az akkor másodosztályt jelentő NB I/B-be. A bajnoki idényben hazai pályán csak egy pontot veszített a gárda, és mindösszesen 19 gólt kapott, ami abban az évben a nemzeti labdarúgó bajnokságokban a legkevesebb volt. A beszámolóban olvasható nézőszám nem elírás, valóban 7 ezer ember szurkolta ki a feljutást. Ma ennyi néző legfeljebb a Ferencváros hazai mérkőzéseit tekinti meg. Legfeljebb.
Egy fotó
Mai fotónk az 1968. november 26-ai Békés Megyei Népújság címoldalán jelent meg az NB I/B-ben a Békéscsabai Előre című anyag illusztrációjaként. A képaláírás: A döntő jelentőségű Bcs. Előre-KISTEXT-mérkőzés 49. percében esett a csabai együttes első gólja, ami már az NB I/B- be jutást jelentette. Schneider szögletét Bertók (a kép jobb szélén) a hálóba fejeli. Balról a magasra ugró Száraz.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
