A nap sztorija – Ez történt 1968. november 14-én Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. november 14-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy bőrkabátokat készítő békéscsabai vállalatot bemutató anyagra, egy füzesgyarmati angyalcsináló bűnbanda peréről szóló beszámolóra és egy békéscsabai, ifivezetői klubfoglalkozásról szóló riportra esett a választásunk. Mai lapszemlénket kivételesen nem egy fotóval, hanem egy karikatúrával egészítjük ki, de természetesen a 2018-as kommentárok most sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!

 

Több bőrkabát és motoros zakó készül

Nagyobb a választék szőrmeáruból – Decemberben új üzlet nyílik Békéscsabán

“A Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat az idén a fényes bőr konfekció áru választékát és mennyiségét jelentősen növelte. Mintegy 3 ezer férfi-, női bőrkabát és motoros zakó készül, s a termelést műszaki fejlesztéssel gazdaságosabban oldják meg.

 

Bőr és szőrme árukészlet (forrás: FORTEPAN/Bauer Sándor)

 

A szőrmeáruból is nagyobb a választék. Most már gyermek- és bakfisbunda, sőt a férfiak részére autóskabát is készül. Perzsaláb női bundából – amit eddig csak exportra gyártottak – a belkereskedelemnek is jut, exportra pedig több kerül.

Készülnek szőrmebéléses kesztyűk és kucsmák, romániai megrendelésre pedig begombolható szőrmebélések és férfi szőrmekucsmák. A vállalat arra törekszik, hogy a megrendeléseket teljesítse és az ezen felül jelentkező igényeket is legalább részben kielégítse. Megnövekedett a feladat azzal, hogy december 10-én, Békéscsabán, a Berényi úton üzletet nyit, ahol a saját termékeit árusítja majd. Az induláshoz szükséges árumennyiség most készül.

Jövőre az üzlet készletének növelése mellett a kereskedelem megrendelésének jobban eleget akar tenni a vállalat és tovább szélesíti majd a privát megrendelők körét, valamint a szolgáltatást. A jövő év elején a saját kultúrtermében a legújabb modellekből termékbemutatót tart, amelyre meghívja a kereskedelmi vállalatok vezetőit, szakembereit. A bemutatón megrendelést is elfogad a vállalat.”

 

Mai kommentár: 1968-ban bőrkabátot vagy az egykori ÁVH-sok, vagy a nagyon menő arcok hordtak. Amerikában is akkoriban indult hódító útjára; a bőrdzseki szimbólummá nőtte ki magát, a szabadelvűséget és a lazaságot ötvözte kifogástalan minőségben. Rákaptak a művészek, a zenészek, a sztárok, az egész világ. Ezért örömteli hír, hogy Békéscsabán, a Berényi út és a Hajnal utca sarkán ötven évvel ezelőtt követték az aktuális trendet és bőrkabátot varrtak a magyar dolgozóknak. A román elvtársaknak meg begombolható szőrmebéléseket és férfi szőrmekucsmákat. Ott bizonyára azt sem tudták, hogy ki volt James Dean. Kár, hogy a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat nem élte túl a rendszerváltást és 1990-ben felszámolták.

 

 

A tárgyalóteremből:

A füzesgyarmati „angyalcsináló“

“A fiatalabbak közül sokan már nem is tudják, mit takar ez a szó: „angyalcsinálás”. Eltűnt a bűnügyi krónikákból, mert az orvosi ellátás fejlődése és a néhány évvel ezelőtt született abortusz-törvény kihúzta a talajt a falusi javasasszonyok, magzatelhajtók lába alól. Ugyan mi szükség lenne arra, hogy primitív, életveszélyes eljárással szüntesse meg a terhességét bárki, amikor viszonylag olcsón, szakszerű orvosi ellátásban részesülhet? – kérdezheti csodálkozva a ma embere most, amikor arról olvas, hogy a Szeghalmi Járásbíróság magzatelhajtásért ítélt el nemrégiben négy asszonyt.

Az elsőrendű vádlott, Homoki Sándorné 64 éves, tudatlan parasztasszony. Iskolába nem járt, bár a bíróság előtt „ünneplősen” jelent meg, a szemtanú következtethetett arra, hogy milyen kétes tisztaságú körülmények között végezte el a „műtéteket”. Eszköze egy katéter volt, amit a háború alatt csent el abból az őrizetlenül hagyott orvosi lakásból, ahol korábban betegségét kezelték.

 

Angyalcsináló asszonyok (forrás: origo.hu)

 

A felszabadulást követő években – vallomása szerint – saját terhességét szüntette még több alkalommal, a katéter segítségével. 1967-ben használta először arra, hogy más „baján” is segítsen. Első páciense az ugyancsak füzesgyarmati Sz. Károlyné volt. Arról panaszkodott ismerősének, Homokinénak, hogy bár elvált, úgy érzi, terhes. Mindössze családi állapota késztethette arra a negyven év körüli gondozónőt, hogy elfogadja a felkínált segítséget, sőt, miután a barbár beavatkozást eredményesnek találta, barátnőjének, L. Kálmánnénak is ajánlotta a módszert. Az utóbbi fiatalasszony sorsa annyiban hasonlatos az előzőéhez, hogy szintén különváltan él a férjétől. Ezt csak azért jelezzük meg, mert a bírósági eljárás során sem merült fel alaposabb indok arra, hogy a Homokinénál jóval fiatalabb, tanultabb asszonyok a tiltott magzatelhajtásra vetemedtek. Nyilván attól tartottak, hogy ha orvoshoz fordulnak, valahogy kitudódik a dolog. Féltek a falu szájától, az előítéletektől. Mindehhez hozzátartozik még az is, hogy nem sikerült megállapítani: Sz. Károlyné és L. Kálmánné valóban terhes volt-e mielőtt az „angyalcsináló”-hoz fordult.

Homokiné harmadik páciense S. Istvánné volt. Ő azzal indokolta kérését, hogy rosszul él férjével és ezért nem akar több gyermeket. Homokiné lakásán végezték el a magzatelhajtást, ami után a fiatalasszony rosszul lett. Két nap múlva be kellett szállítani a szülőotthonba és tulajdonképpen itt fejezték be a terhesség megszakítását, mivel Homokiné csak elindította a folyamatot szörnyű módszerével.

Tanulhatott volna ebből és főleg tanulhattak volna a páciensek. L. Kálmánné ez év májusában mégis ismét felkereste a javasasszonyt. Terhessége a három hónapot már meghaladta és a gyulai nőgyógyászaton éppen ezért nem is vállalták a művi beavatkozást. Nem így Homokiné. Ismét működésbe került a katéter, s ez a magzatelhajtás könnyen az életébe kerülhetett volna L. Kálmánnénak. Lázasan, erősen vérezve került röviddel később a füzesgyarmati orvoshoz, aki haladéktalanul Gyulára szállíttatta a kórházba. Csak a szakszerű orvosi kezelés tudta helyrehozni azt, amit a tanulatlan parasztasszony művelt. Ezért a „műtétért” egyébként Homokiné 200 forintot kapott.

A Szeghalmi Járásbíróság – tekintettel hajlott korára és büntetlen előéletére – négy hónapi szabadságvesztésre ítélte Homoki Sándornét. A három fiatalasszony pénzbüntetést kapott.

Cikkünk elején azt mondtuk, hogy a ma embere értetlenül áll az ilyenfajta bűnügy előtt. Hogy mégis „angyalcsinálással” vádolva állt négy asszony a bíróság előtt, az arra int bennünket, vannak még fehér foltok az egészség- ügyi felvilágosítás területén. Lám, a tudatlanság, az előítéletektől való félelem Füzesgyarmaton újraélesztett egy már-már elfelejtett bűnt, a tiltott magzatelhajtást.

Békés Dezső

 

Mai kommentár: Az otthoni, háznál végzett abortusznak komoly múltja volt Magyarországon. A nem kívánt terhesség megszüntetése, a szégyen elkerülése érdekében a nők sok mindenre képesek voltak. Mérgező növények levének fogyasztása, szappanos víz méhbe pumpálása, koplalás vagy szoros fűző használata is szokás volt. A 12 hetesnél idősebb magzatnál az e célra készített kampókkal és kaparókanalakkal igyekeztek kiemelni a magzatot. Akinek nem tellett ilyen szerszámokra, az gyökérrel vagy növény szárával próbálkozott. Ezekhez a módszerekhez képest Homoki Sándorné katéteres beavatkozása szinte humánusnak volt mondható. A kor társadalma megvetette az abortuszon áteső lányokat, asszonyokat, akik – főként a kisebb vidéki településeken – inkább az angyalcsinálás diszkrétebb, de veszélyesebb módját választották.

 

 

Tanulás – játék – szórakozás

Egy este az ifivezetők klubjában

“A békéscsabai Kállai Éva Úttörőház sohasem csendes. Nagy volt a nyüzsgés akkor is, amikor az ifivezetők klubjába látogattam. Az enyhe őszi verőfényben az udvaron sokan játszottak, hintáztak, kergetőztek. Az egyik teremből ismert táncdal zenéje szűrődött ki. Odatartottam, gondolván: itt lehetnek a nagyok, az ifivezetők.

 

Katonák és ifivezetők

Nem tévedtem, éppen foglalkozásra gyülekeztek. S míg a kezdésre vártak, kedvenc lemezeiket tették fel. Az ajtó sűrűn nyílt, fiúk, lányok jöttek egymás után. Néha katonai egyenruhás ifjú is érkezett. Csodálkozásomra Szluka Mátyás klubvezetőtől kaptam választ:
– Hat éve működik Békéscsabán a klub, s igyekszünk kapcsolatainkat kiszélesíteni. Így az itt működő tiszthelyettes képző iskola KISZ-szervezetével is. Ök. ajánlották, hogy vállalják egy-egy úttörőcsapatnál az ifivezetői teendő, két. Nagyon örültünk ennek. Hiszen új feladatunkban: a pajtások honvédelmi nevelésében sokat segíthetnek. Jelenleg öt katona jár a foglalkozásokra. A klubnak összesen 40 tagja van. Tavaly csak 25-en voltunk, s közülük sem mindenkire lehetett számítani. Most viszont igen aktív gárda jött j össze.
Szluka Mátyás egyébként már nagy gyakorlattal rendelkezik. Három éve irányítja a klub munkáját és nem is akárhogyan. Erre bizonyíték a nagyszerűen összeállított program.

 

Kipp-kopp, kalapács — Mákoskukorica — Bolondos április

Klubfoglalkozás (forrás: dbvk.hu)

A foglalkozásokat kéthetenként, hétfő délutánokon tartják. Műsorukban ilyen témák szerepelnek: a „Forradalom lángjai” mozgalommal kapcsolatos teendők, „24 éve szabadult fel Békéscsaba”, „Köszöntjük a KMP 50. évfordulóját”, „Ötven éve alakult a KIMSZ”. „Történetek kommunista hősökről”. Előadóknak a városi úttörőelnökség tagjait, valamint tanárokat és munkásmozgalmi veteránokat kértek fel. A komoly munka mellett minden foglalkozás tartogat valami meglepetést: vetélkedőket, dal tanulást, vidám játékokat és így tovább. Igen érdekes és újszerű a „Kipp- kopp,-kalapács” elnevezésű foglalkozás.
– Ez tulajdonképpen barkácsolás – adta a készséges felvilágosítást Matyi. – Klubtagjaink között vannak szakmunkástanulók és irányításukkal sok érdekes dolgot megtanulhatunk. A hármas évforduló tiszteletére például vállaltuk, hogy e foglalkozás keretében elkészítjük az úttörőház híradóját, mégpedig a lehető legkorszerűbben.
November 18-án ünnepi műsorral emlékezünk meg a KMP 50. évfordulójáról és ekkor tartjuk a már hagyományos „Járnak-e a fonóba, mint régen?” című foglalkozásunkat, mely dalolással, vidám toll fősz tással és mákoskukorica-főzéssel jár együtt. Nagy sikere volt tavaly is.
Több ilyen vidám találkozó is szerepel a programban. A „Forog a magnó”, a Télapó-ünnep, a Szilveszter, 1968, a Karnevál, 1969. és a „Bolondos április” című tréfás vetélkedő bizonyára sikert arat majd.

 

„Mókamester” érti a dolgát

Szluka Mátyás egyébként negyedikes gimnazista, s a tanulás, valamint a klub vezetése mellett még a 3-as számú általános iskola ifivezetője és az úttörőház Mókamester tanfolyamának vezetője is.

Több lányt és fiút megkérdeztem, miért vállalta az ifivezetést. A válasz szinte egyöntetű volt: pedagógusnak lenni nagyon szép, és ez már félig-meddig ilyen feladat. Nagyon szeretik a gyerekeket is, hálás dolog nevelni őket. Szluka Mátyás. Matejdesz Márta. Lantos Erzsi és még jó néhányan a pedagógiai pályát választották életcélul.

A klubfoglalkozáson önfeledten adták át magukat az éneklésnek, s szebbnél szebb úttörőindulók dallama töltötte be a termet, majd játék következett. A móka- mester a „Bumm 7-es” játék bemutatásánál bizonyította be igazán, mit tud. Olyan gyorsan pergette, hogy magával ragadott mindenkit.

Vidám kacagásuk hazafelé menet is sokáig csengett még a fülemben.”

Kasnyik Judit

 

Mai kommentár: Időutazó rovatunk november 2-ai szemléjében kiemeltük az esemény beharangozóját és a 2018-as kommentárban megelőlegezett bizalommal azt írtuk, hogy „Mai távlatból nézve érdekes a békéscsabai Ifivezetők Klubjának ünnepi klubfoglalkozása a KMP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére, mely a „Járnak-e a fonóba, mint régen” címet kapta és vidám játék- és dalestként harangozták be. Nehéz eldönteni, hogy ez gúnyolódás volt-e az ifjú elvtársaktól vagy pedig egy igen bátor tett, mely burkolt üzenet lehetett a pártnak.” Sajnos tévedtünk, ugyanis a klubfoglalkozásról szóló beszámoló alapján megállapíthatjuk, hogy az ifivezetők nem fricskának szánták a programot, hanem szépen beillesztették a szocialista értékrendbe. Azért arra kíváncsiak lennénk, hogy a Mókamester tanfolyam elvégzése után mihez kezdtek a résztvevők a képzettséggel.

 

 

Egy karikatúra

 

Az 1968. november 14-ei Békés Megyei Népújságban sajnos egyetlen olyan fotó sem jelent meg, mely a megye életéből mutatna érdekességet, ezért kivételesen ma egy karikatúrát választottunk, melyet Horváth László készített és a lap hátlapján jelent meg Kiskutya-barát címmel

 

 

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás:

Címke: , ,