A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. július 16-án megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők és a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Mai lapszemlénkben egy rejtélyes békéscsabai iskolára, a kor belső ellenségeit leleplező cikkre, kánikulai történetekre, Gyula-Városerdő benépesítéséről szóló anyagra, illetve a Ferencváros Békés megyei fellépéseiről szóló beszámolóra, illetve ennek egy árnyoldalát bemutató jegyzetre esett a választásunk. A mai kommentár most sem maradhat el. Jó szórakozást kívánunk!
Román vendégek Békéscsabán
"Hétfőn délután kedves vendégeket fogadott a KISZ Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Úttörőelnökség. A hazánkba látogató romániai úttörővezetők küldöttsége az első nap Békéscsaba vendégei voltak: Szilveszer Patrica egyetemi rektor, országgyűlési képviselő, a Román Országos Úttörőtanács alelnöke, Schmidt Hermann, a Nagyszebeni gimnázium igazgatója, az Úttörő- tanács tagja és Filipescu Puiu, Jasi megye úttörőtitkára a megyei KISZ és úttörőszervezet vezetőivel való találkozás után meglátogatták a jaminai Máriássy utcai általános iskola rendes, nyári úttörőfoglalkozását."
Mai kommentár: Az olvasó joggal teszi fel a kérdést: mi a különleges ebben a hírben, hogy bekerült a szemlébe? Hiszen a KISZ-esekről már sokat (bár az úttörőkről még keveset) beszéltünk. Abban pedig tényleg semmi érdekes nincs, ha a szomszéd ország fiatal kommunistái meglátogatják egymást. Valóban. A hír azért érdekes, mert kiderül belőle, hogy Békéscsabán, a Máriássy utcában iskola működött. Ennek a ténynek a csabai helytörténeti kiadványokban nem találni nyomát. Amennyiben valaki többet tud az intézményről, kérjük írja meg nekünk!
Pecsenyesütögetők
"Amikor magasra lobbantja a friss szellő társadalmi fejlődésünk lángját, mindig megélénkülnek azok is, akik a közös tűznél szeretnék sütögetni a pecsenyéjüket. A gazdaság- irányítási rendszer reformja, az államosítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezése mellett, a legjelentősebb gazdaságpolitikai változás a felszabadulás óta. Várható volt tehát, hogy ismét igyekeznek teret nyerni a könnyű érvényesülés hívei, mindazok, akik szeretnének kevés munkával sok pénzt keresni. Megpróbálják kihasználni az ügyeskedők, hogy az új törvények, rendelkezések alkalmazásában még nem szereztünk kellő gyakorlatot. És különösen ott sikerül közelférkőzniük a tűzhöz, ahol a kommunisták ébersége csökken, ahol a gazdasági vezetők maguk is az „élni és élni hagyni”-elvet vallják.
Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a megyei NEB néhány tsz melléküzemi tevékenységét vizsgálva. Hangsúlyozta a jelentés, hogy helyes törekvés a tsz-ek ipari tevékenységének a szélesítése, ha a közös gazdaság jövedelmének a növelését, a tagok- és családtagjaik egész évi foglalkoztatását, az áruválaszték bővítését szolgálják ezzel. A vizsgált tsz-ekben azonban kissé háttérbe szorult mindez és főleg ügyeskedő szerencselovagok pénzforrásává vált a melléküzem.
Fel kell figyelnünk az ilyen jelenségekre, hiszen nemcsak anyagi kárt okoz a társadalomnak a ravaszul kalkuláló kútfúró, a mammutjövedelemmel dicsekedő üzletkötő. Mérhetetlen az a veszteség is, amit a közerkölcs, közgondolkodás terén okoznak. Mert vajon milyen következtetésre jut az a tsz-gazda, aki egész évi szorgalmas, becsületes munkával is csak a töredékét tudja megkeresni annak, amit az ügyeskedők zsebre vágnak? Sajnos, az ilyen tapasztalatok sokszor azt sugallják a politikai és gazdasági életben kevésbé járatos embernek, hogy az új mechanizmus kedvez a ravaszkodóknak, dologkerülőknek.
A „pecsenyesütögetők” módszerei igen változatosak. A melléküzemágak esetében a törvénytelenség határát súroló módon igyekeztek aránytalanul magas jövedelemre szert tenni. Máskor azonban éppen a bíróságot, az új tsz-törvényt próbálják pénztárcájuk szolgálatába állítani. Így tett például az a tsz-elnök, akit fegyelmi úton bocsátottak el - italozás, alkalmatlanság miatt -, mégis prémiumot, jutalmat követelt peres úton a gazdaságtól. Mondanunk sem kellene talán, hogy elutasították.
Nehezebb tetten érni azokat, akik nem csupán saját maguk, hanem egy szűkebb kollektíva hasznára károsítják meg a közösséget. Hallottunk olyan esetről, amikor az üzem vezetősége „finoman” megintette a becsületes, szigorú minőségellenőrt, mondván: el akarja rabolni munkatársaitól a nyereségrészesedést. Cikket is írtunk a hanyag bútorszállítókról. A garnitúrákat csomagoló brigád talán még dicséretet is kapott gyors munkájáért vállalatától. Pedig a rögzítetlen, felületesen csomagolt bútorok értéke súlyos ezrekkel csökkent a szállítás közben keletkezett sérülések miatt.
És folytathatnánk a sort a ládás gyümölcsöt „kozmetikázó” - felül a nagyja, alul az apraja - kereskedővel, a tegnapelőtti ételt is újra melegítő vendéglőssel. Általában azzal érvelnek, amikor felelősségre vonják őket, hogy a termelékenység, a forgalom növelése vagy a takarékosság érdekében cselekedtek. Nem mondanak igazat. Saját vagy legfeljebb szűkebb kollektívájuk anyagi hasznát keresték - mindannyiunk rovására.
Az új gazdasági mechanizmus nem ő értük van, hanem azért, hogy jobban éljünk, hogy több és kiváló minőségű áru kerüljön a boltok polcára. Céljainkat hamarabb érjük el, ha nem engedjük a közös tűz közelébe a saját pecsenyéjüket sütögetőket."
Békés Dezső
Mai kommentár: A történelemkönyvekből jól ismerjük, hogy a kishazánkban 1947-1990 között uralkodó rendszernek mindig szüksége volt ellenségre. A külső ellenségkép mellé igyekezett belső ellenséget is keresni, akiket azután beindítva a propagandagépezetet megpróbált megutáltatni a dolgozó néppel. Ilyenek voltak a mai tanmese szereplői, akiket egyszerűen csak pecsenyesütögetőnek hív Békés Dezső újságíróelvtárs. Mint látjuk ezek az emberek egyszerűen felismerték a hangzatos nevű, új gazdasági mechanizmus kínálta lehetőségeket és éltek vele. Úgy tűnik, hogy abban az időszakban a pártfunkcionáriusok elfelejtették, hogy a magyar nép a jég hátán is megél és a közösséget nem ügyeskedők, hanem ügyes emberek alkotják.
Kánikulai történetek
"Alaposan befűtött mindenkinek ez a nyár, Hallottam a rádióban, hogy az utóbbi száz év egyik legmelegebb és legszárazabb időszakát szenvedjük kicsit bágyadtan, kicsit a gutaütés határán, de azért azzal a büszke tudattal, hogy majd unokáinknak elmondhatjuk: hej, gyerekek, akkor volt csak nagy hőség igazán, 1968 nyarán.
HANGJÁTÉK, SZÚNYOGGAL
Szin: Mérsékelt ízléssel berendezett szoba. Férj és feleség lefekvéshez készül. Egy szúnyog zümmög a lámpa körül. Egyébként csönd van.
Feleség: Fiacskám, ötvenszer megmondtam már, hogy utálom a szúnyogot.
Férj: Én is utálom, de mit csináljak?
Feleség: Üssük le vagy fogjuk meg!
Férj: Fogja a rossz nyavalya, engem nem érdekel.
Feleség: De szívecském, ketten gyorsan elkapnánk az illetőt.
Férj: Ugyan, hagyj engem.
Feleség: Aha, aha! Most sem érdekel, amit én mondok. Már legénykorodban is ilyen makacs voltál. Mondta is az anyám, hogy ne menjek hozzá ilyen alakhoz . . .
Férj: Pukkadj meg! A szúnyogoddal együtt.
A férj dühösen felfújja magát, felkapja az asztalterítőt és csapkodni kezd. Először a vekkert veri le az éjjeliszekrényről, majd azt a vázát, amelyet még attól az undok Málcsi nénitől kaptak. Rövid idő alatt végez két hamutartóval, majd újra egy váza következik. A szúnyog kajánul élvezi a helyzetet a mennyezeten.
Végül a férj dühösen leüti a szoba egyetlen villanykörtéjét és sötét lesz.
- Na végre! - sóhajt fel az asszony. Csak azt nem értem, hogy miért kell ekkora rumlit csapni egy szúnyog miatt...?!
BOR ÉS SZAMÁRTEJ
Ismerőssel találkoztam a Közértben. Boros- és sörösüvegekkel telt kosarát egyensúlyozta éppen a pénztár felé. Megdöbbentett a szédületes italmennyiség, amelyet közismerten absztinens ismerősöm készült hazacipelni. Csodálkoztam nagyon. Ismerősöm azelőtt egy kortyot sem ivott, még a vendégeit is csak limonádéval traktálta.
- Ne kérdezz semmit, és ne is csodálkozz! - mondta. - Tudod, hogy a negyedik emeleten lakom, és már napok óta nincs víz. Mit mondjak... rászoktunk az italra. Mire lefekvésre kerül a dolog, az egész család úgy berúg, mint a pinty.
Nem várt válaszra, szó nélkül otthagyott.
Ahogy mentem hazafelé, eszembe jutott valami. Ha ezeknél nincs víz, akkor mosakodni sem tudnak. Ha víz helyett bort isznak, akkor mosakodáshoz nyilván szamártejet használnak ...
HOGY BÍROD A MELEGET?
Friss, vakolatlan falak szikkadnak a perzselő napsütésben. Házat építenek. Az állványerdő hűvösében félmeztelen emberek falatoznak. Hátuk, karjuk fényes az izzadtságtól. Mintha olajban fürödtek volna.
Délidő van. Még néhány falat, még egy utolsó szívás a cigarettából, és vége a pihenőnek.
- Te hogy bírod a hőséget, öreg? - fordul oda egyik fiatal, papírcsákós kőműves a mesterhez.
A mester összehunyorítja a szemét és lassan, szokatlanul halkan megszólal: - A feleségemre gondolok. Amikor megismerkedtünk . . . Akkor rögtön elfelejtem a hőséget.
- Szép lány volt a feleséged? - kap azonnal a szón felcsillanó szemmel a papírcsákós.
- Lehet. . . Biztosan szép volt - mosolyodik el huncutul a mester. De nem is ez az érdekes. Télen ismerkedtünk meg. Húsz fokos hidegben ..."
Mai kommentár: A lapba három könnyed, kánikulai történet is belefért. Az egyik egészen jól illusztrálja azt a kapcsolatot, melyben a feleség Fiacskámnak hívja a férjet. A másik kritika a közműszolgáltató felé, ugyanis, ha nincs víz, akkor az emberek alkoholt kénytelenek fogyasztani. A harmadik viszont csak azért érdekes, mert jól mutatja, hogy lazul a légkör, a kezdő kőműves már tegezi a mestert.
Üdülőtelep a Fekete-Körös partján
"Eddig 120 víkendház-építésre alkalmas telket adtak el a Gyulától 8 kilométerre levő Városerdőben, a Fekete-Körös partján. Főleg békéscsabaiak vásárolták a viszonylag olcsó, négyszögölenként 30 forintért árusított telkeket. Felépült a 100 személy ellátására alkalmas vendéglő és gombamódra szaporodnak a csinos kis víkend-házak is. A soron következő feladat az üdülőtelep közművesítése. Már fúrtak kutat a Városerdőben, elkészült a belvíz- csatorna és körülbelül három éven belül minden közművel ellátják a telepet."
Mai kommentár: Érdekes rövidhír arról, hogy népesül be a Gyula melletti Városerdő. A vízparti terület ma is népszerű, olyannyira, hogy az árak nagyjából az ezerszeresére nőttek.
Közönségsiker az orosházi, csabai vendégjátékon
"A Ferencváros labdarugó-csapata megyénkben járt. Szombaton Orosházán, vasárnap Békéscsabán, összesen tízezer főnyi közönség volt kíváncsi a zöld-fehérek játékára.
Ferencváros-Oh. Kinizsi
4:2 (2:0)
Orosháza, 4000 néző. V: Németh. Ferencváros: Géczi - Novak, Bálint, Medgyesi, Juhász, Havasi, Szőke, Rákosi, Abert, Fenyvesi, Katona. Csere: Németh, Horváth, Mezei, Füsi. Edző: Bánáti Rezső. Kinizsi: Ujj - Kasuba, Fusch, Harmati, Szűcs, Kiss, Kovács, Daróczi, Rucz, Fejes, Zsurka. Csere: Mikite, Halupa, Szabó, Popity, Hajdú. Edző: Csonka Béla. A Ferencváros mérsékelt tempóban is szép játékot mutatott be Orosházán. Kiemelkedett Novák, Havasi, Rákosi, Katona és Albert játéka. Kellemes meglepetés volt a Kinizsi remek szereplése. Az orosháziak sok, megérdemelt tapsot kaptak. Kitűnt Ujj, Mikite, Kasuba, Fusch, Daróczi. G: Albert, Katona 2-2, ill. Daróczi, Zsurka.
Ferencváros—Bcs. VTSK
8:0 (3:0)
Békéscsaba, 6000 néző. V: Bálint. Ferencváros: Géczi (Németh) — Novák, Bálint (Horváth L.), Havasi (Horváth A.). Juhász, Medgyesi (Kapitány), Szőke, (Fenyvesi dr.), Mezei, Albert, Rákosi, Katona. Edző: Bánáti Rezső. VTSK: Kisfalvi (Krátki) -. Szarvas, Félix, Frankó, Havasi (Bodó), Román, Sarkiadi (Kasznór), Rajki (Varga I.), Varga I. (Mikló). I Mázán I (Kiszely), Neller (Kalcsó). Edző: Dombóvári György. Nyomban kezdés után nagy fölénybe került a Ferencváros. Korszerű zöld-fehér támadások után Albert mesterhármasával és Mázán kapufájával zárult az első félidő. Fenyvesi dr. gólja után Mikló kapufát lőtt, majd Katona volt eredményes, 5:0. Albert szólói szórakoztatták a közönséget. Mázán Némethbe lőtte a labdát. A félidő góljait Novák (2) és Albert lőtte. Jók: Bálint, Rákosi, Albert, Mezei, Juhász, Katona, ill. Kisfalvi, Krátki, Frankó, Félix, Kiszely."
Mai kommentár: A számok magukért beszélnek. A hírverő mérkőzések tízezer embert vonzottak a két település lelátóira, ami átlagban háromszorosa egy mai NB1-es mérkőzésnek. Igazán szép dolog, hogy a fővárosi alakulat mindkét mérkőzésen végigjátszatta a kor két sztárját Novák Dezsőt és Albert Flóriánt.
Ejnye, kolléga úr!
Egy el nem készült fotó története
"Mint ahogy olvasóink látják, a Ferencváros—Bcs. VTSK barátságos labdarúgó-mérkőzésről képekben is beszámoltunk. Szerettünk volna a sok lelkes Fradi-szurkolóknak örömet szerezni és kedvenc csapatuk képét, a VTSK-hoz hasonlóan közölni, hiszen oly ritkán látogathatnak városunkba a magyar futball reprezentánsai.
Munkatársunk a mérkőzés előtt felkereste Kalmár Istvánt, az FTC elnökét, aki a legkészségesebben állt rendelkezésére és bemutatta Bánáti Rezsőnek. Az edző közölte, hogy a kérésnek szívesen tesznek eleget, ezt azonnal közli is a fiúkkal. Amikor a csapatok kijöttek a pályára, fotóriporterünk a csapatkapitányhoz, Albert Flóriánhoz fordult, hogy elkészítse a fotót a csapatról. Albert azonban szóba sem állt vele! Fotósunk nem hagyta magát lerázni és szólítgatja: Flóri! Flórikám! - lévén ő is Fradi-szurkoló. Miután erre sem hallgatott - Kolléga úr! Kolléga úr! megszólítással próbálkozott, hiszen köztudomású, hogy Albert az MTI munkatársa - ő is újságíró. De a középcsatár a bemelegítést egy pillanatra sem hagyta abba, sőt minősíthetetlen hangnemben munkatársunkra förmedt: - Ne dumálj! Hagyjál békén! Majd ... !
A több ezres nézőközönség is tanú, kik ezt a jelenetet látták. De azt is látták, hogy Albert Flórián egy kisgyereknek „beállt” a fotózáshoz, s ezért learatta a szerinte megérdemelt tapsot. Ugyanakkor bőven osztogatta az autogramokat. Csak a kollektív csapatképhez nem volt ideje?
A „kolléga úr” jártas a sajtó berkeiben. Persze, az is igaz, mi nem francia sportlap vagyunk, tőlünk nem jár aranylabda, a vidéki - megyei sajtó képviselői vagyunk, s olvasóink igényét szeretnénk kielégíteni...
Ezúttal sajnos nem sikerült."
Mai kommentár: Azt tudjuk, hogy 1968-ban Magyarországon nem létezett olyan kategória, hogy profi sportoló. Nemcsak a labdarúgás, hanem az összes sportágban a legjobbak valamelyik céghez voltak bejelentve úgynevezett fal állásba, vagyis csak fizetésnapon jelentek meg a cég székházában és fáradtak a kasszához. Így amatőr státusban sportolhattak, vagyis a munkaidejüket sportolással töltötték. Ezért történhetett meg az, hogy Albert Flórián papíron az MTI-nek dolgozott és ezért nevezi az esemény beszámolóját készítő újságíró kollégának. A viselkedését nem jellemezném, döntse el mindenki, hogy helyesen cselekedett-e. Az biztos, hogy a lapban nem jelent meg csapatfotó a Ferencvárosról.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
