A nap sztorija – Ez történt 1968. december 3-án, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. december 3-án megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy, bolti tolvaj bírósági ítéletéről szóló beszámolóra, egy olvasói levélre, mely a dobozi nyugdíjasklubról értekezik és egy, a gépkocsi nyereménybetétkönyvek megyei nyerteseiről szóló hírre esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval, a 2018-as kommentárok pedig most sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!

 

 

A tárgyalóteremből:

Hat hónapra ítélték a bolti tolvajt

“Vasárnapi számunkban írtunk az önkiszolgáló üzletekben elkövetett tolvajlásokról és a bolti „szarkák” következetes, szigorú felelősségre vonását sürgettük. Az újságcikk már a nyomdában volt, amikor a Békéscsabai Városi Bíróság gyorsított eljárással tárgyalta a mezőberényi Suki Jánosné ügyét, aki egyetlen délelőttön csaknem 1600 forint értékű árut lopott el három békéscsabai üzletből.

Vallomása szerint azért utazott be Csabára 29-én Sukiné, hogy munkát vállaljon a szőnyegszövő ktsz-ben. A ktsz-nek azonban a környékére sem ment, ehelyett betért a Körös Állami Áruházba. Mindössze 20 forint lapult a pénztárcájában, de azért válogatni kezdett a különböző anyagok, ruhák között. Kihasználva a nagy forgalmat és az eladók elfoglaltságát, négy fejkendőt és egy női nadrágot süllyesztett a táskájába. Felpróbált két ruhát is a fülkében, de ezek közül csak az egyiket adta később vissza, a másik – 614 forintos jester ruha – a kendőhöz hasonlóan, a táskájában tűnt el. Az áruházi „fogás” úgy látszik, növelte a tolvaj bátorságát, mert innen az iparcikk kiskereskedelmi vállalat Szent István téri boltjába ment. Az előbbihez hasonló módszerrel: nézelődött, válogatott, s közben egy óvatlan pillanatban elemelt egy fejkendőt és egy pár férfi bőrkesztyűt. Zsákmányának értéke ekkor már csaknem 1300 forintra rúgott, úgy határozott tehát, hogy eladja a lopott ruhaneműt a Bizományi Áruházban. Sorára várva, mégis meggondolta magát, attól tartott, hogy a vadonatúj holmi szemet szúr a becsüsnek. Jobbnak látta tehát, ha későbbre halasztja az értékesítést és ehelyett folytatja „beszerző” körútját.

 

Közért pult (forrás: nlcafe.hu)

 

Következő áldozatul a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Szabadság téri 129-es számú önkiszolgáló boltját szemelte ki. Alaposan felkészült a békéscsabai kirándulásra, mert ha pénzt nem is, szatyrot, táskát, zacskót hozott magával eleget. Az élelmiszer-üzletben először bevásárló kosár nélkül nézelődött. De eközben a nylon szatyrában levő vászonzacskóba süllyesztett 1 liter szilvapálinkát, egy Hubertus likőrt és két tábla tejcsokoládét, majd az egész rakományt elhelyezte a bejáratnál levő polcon. Ezután magához vett egy kosarat és ezzel most már valóban vásárolni kezdett, gondosan ügyelve arra, hogy a kiválasztott élelmiszercikkek ne haladják meg a 20 forint értéket. Talán ebből a boltból is leleplezés nélkül távozhatott volna Sukiné, ha mohóságában nem vesz magához még újabb három tábla mogyorós tejcsokoládét, s nem próbálja meg kivinni az édességet fizetés nélkül. A pénztárosnak feltűnt, hogy a kosáron kívül, szatyrában is van holmi, és szólt az üzletvezetőnek.

A rendőri segédlettel elvégzett motozásnál, előkerültek a ruházati boltokból lopott cikkek, megtalálták a bolt bejáratánál elhelyezett, degeszre tömött vászonzacskót és Sukiné rövid tagadás után kénytelen volt mindent beismerni.

A lopásokat 29-én hajtotta végre és másnap már előállították a békéscsabai bíróságra. Enyhítő körülményként értékelte a bíróság, hogy két kiskorú gyermeke van és jelenleg is terhes. Ugyanakkor súlyosbította tettét, hogy korábban tolvajlásért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, majd bolti lopás miatt szabálysértési eljárás folyt ellene. Mindezt figyelembe véve, 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték Sukinét, aki nem volt rászorulva a lopásra, hiszen férje szövőgyári munkás és eltartja családját.”

Békés Dezső

 

Mai kommentár: Mint 1968-as lapszemlénkből is látjuk, a bolti szarkák élete a kamerás megfigyelőrendszerek, a detektoros ajtók, az árukövetők korszaka előtt sem volt fenékig tejfel. Akkoriban még nem volt külön személyzet a tolvajnak tűnő vásárlók megfigyelésére, akkoriban még azt gondolták, hogy az igazi kommunista nem lop. Csak azt felejtették el, hogy nem volt mindenki igazi, sőt semmilyen kommunista. A Békés megyei pártlap Kék fény rovatának 1968. december 3-ai beszámolójában két dologra figyel fel az ember. Az egyik, hogy miért szilvapálinkát lop el valaki, amikor eltehetne konyakot vagy vodkát is? A másik: ki gondolhatja azt, hogy egy szövőgyári keresetből megélhetett egy négytagú család Mezőberényben?

 

 

Olvasónk írja:

Öregek klubja Dobozon

“A szakmaközi bizottságok a községekben összefogják a különböző szakmákhoz tartozó szakszervezeti tagokat. Azokat is, akik előzőleg máshol dolgoznak és nyugdíjazás után visszatérnek szülőfalujukba gyermekeik, unokáik körébe. 

Rácz Sándor kedvenc jelképe (forrás: biztonsagpiac.hu)

Dobozon is a szakmaközi bizottság védőszárnyai alatt folytatják a szakszervezeti életet a nyugdíjasok. Erről gondoskodnak a bizottság vezetői, Balogh János elnök, Töke Imre, Szatmári Lajos, Virágh László és Baráth Lajosné. Talán érdemes megemlíteni, hogy Töke Imre és Szatmári Lajos a Szocialista Hazáért Érdemrend, valamint a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérem tulajdonosa.

Együtt vannak most is a szakszervezeti nyugdíjasok. Szinte megtelik az iskola napközi otthonának terme. A végzett munkáról, az eredményekről, a további tennivalókról van szó.

A kultúrházban működik az öregek klubja, ahol a Hazafias Népfront szervezésében előadások hangzanak el. Van a klubnak sok társasjátéka, jár ide a Békés megyei Népújság, a Nők Lapja. Van tv, amit a községi tanács vb még tavaly vásárolt és a rádió sem hiányzik. S a fehér asztalnál újabb igényként vetődik fel: jó volna, ha az öregek klubjának lenne egy olyan helyisége, ahová a nap bármely szakában betérhetnének a nyugdíjasok. Főleg télvíz idején, amikor már nem lehet a kertben sem dolgozni. Kérdezik: „Ha van a kiszeseknek helyiségük, miért ne lehetne az öregeknek is?”
Az idén rendezte meg harmadszor az öregek napját a szakmaközi bizottság. A megjelentek között ott volt Z. Szabó István bácsi is, aki részt vett Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kivívásában és több olyan régi harcos, aki idehaza a Tanácsköztársaság védelmében fogott fegyvert, valamint sokan azok közül is, akik az 1956-os ellenforradalom leverésében vettek részt.”

Rácz Sándor

 

Mai kommentár: Doboz nagyközség sokáig igazi vörös folt volt Békés megye, sőt az ország térképén. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a település főterén álhatott legtovább szovjet hősi emlékmű, tetején ötágú vörös csillaggal. Az 1968-as olvasói levél azon részéhez, mely bizottságról, pártról, Hazafias Népfrontról, a kisbetűvel írt kisz-ről szól, már hozzászoktunk. Azonban az, hogy egy olvasó, vagyis egy hétköznapi ember emlegeti az 1956-os eseményeket ellenforradalomként, az egészen megdöbbentő. Mint eddigi lapszemléink során is érzékeltük, az újságíró elvtársak is igyekeztek minél kevesebbet írni a 20. század szabadságharcáról. Vélhetően azért, mert ők tudták, hogy mi az igazság. Azonban Rácz Sándor Dobozról szemrebbenés nélkül írhatta le sorait, amitől 50 esztendő után is felfordul a gyomrunk.

 

 

Összesen százhetvenhárom gépkocsit nyertek megyénkben

“A gépkocsi nyereménybetétkönyvek között lezajlott a 30. sorsolás eddig a Békés megyei gépkocsi nyereménybetétkönyv tulajdonosok közül összesen 173-an nyertek gépkocsit. Többek között 45 Wartburg, 38 Moszkvics, 38 Trabant, 33 Skoda, 8 Zasztava és egyéb típusút. A 173 darab közül eddig csupán kettőért nem jelentkezett a tulajdonos. A legutóbbi sorsoláson a Békéscsabán váltott 527 372-es számú nyereménybetétkönyvvel Moszkvics 408-as típusú gépkocsit nyertek, amelyért még nem jelentkeztek. A másik gépkocsi tulajdonosa még az elmúlt év augusztusi sorsolásán nyert 12 987-es számú betétkönyvével. Feltehető, hogy az utóbbi tulajdonos nem is tud nyereményéről.”

 

Nyeremények (forrás: origo.hu)

 

Mai kommentár: Az autóval meglehetősen szegényesen ellátott szocialista blokkban, köztük hazánkban is egy azonnal elvihető használt autó többet ért, mint egy évek múlva érkező új jármű – a gépkocsinyeremény-betétkönyvnek valóságos kultusza alakult ki. Minden befektetési formánál reménytelibb és izgalmasabb volt kiváltani egy néhány száz forintért megkapható oklevelet, amellyel havonta egy csapásra autóhoz lehetett jutni. 1961. augusztus 12-én sorsolták ki az első kocsikat, összesen harmincegy, ma már igazi ritkaságnak számító négykerekű álmot, a merész terveit utolérni képtelen szocialista ipar büszkeségeit, Warszawa M20-asokat, Moszkvics 403-asokat, Skoda Octaviákat és 500-as Trabantokat. Az OTP Bank, akkori formájában az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalat a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalattól szerezte be a nyereményautókat. A nyereménybetétkönyv intézménye ma is él és virul, továbbá köszöni, jól van. A szerencsében jobban hisz a magyar ember, mint egykoron a párttagkönyvben vagy manapság a piacgazdaságban.

 

 

Egy fotó

Mai fotónk az 1968. november 28-ai Békés Megyei Népújság 4. oldalán jelent meg Békési fürdő címmel, melynek építkezésével korábbi lapszemlénkben is foglalkoztunk. A felvétel aláírást is kapott: Jövőre szebb és modernebb lesz a békési strandfürdő. A bővítés során három új medence épül. Képünkön befejezés előtt az érdekes vonalú, új öltöző.

 

 

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás:

Címke: , ,