A nap sztorija – Ez történt 1968. augusztus 14-én, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. augusztus 14-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma az első békéscsabai használtautó-börzéről szóló tudósítás, egy még távolabbi múltba mutató olvasói levél, mely a megyeszékhely értékeit emeli ki és néhány rövid hír kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2018-as kommentárok most sem maradhatnak el. Jó szórakozást kívánunk!

 

 

Árva Topolíno és büszke Taurus

Autóbörze a békéscsabai Jókai utcában

“Ha idegen lettem volna Békéscsabán, és nem tudtam volna, hogy hol van a Jókai utca, ezen a vasárnap délelőttön akkor is oda találtam volna. Az utcák járókelői ugyanis kora reggeltől egészen az ebédidőig igencsak egy irányba igyekeztek; a piac felé, az első ízben hirdetett békéscsabai használtautó-vásár színhelyére. Ahol más napokon mosolygós őszibarack, lába-kötött csirke cserél gazdát, most különböző típusú, színű és korú négykerekűek sorakoztak és vártak vevőre. Végig az utcán embertömeg hullámzott ide-oda. Alkalmi kis csoportok gyűltek össze – sokszor különösebb ok nélkül is – egy-egy gépkocsi körül. A tulajdonosok tettetett hanyagsággal ültek a volán mögött vagy támaszkodtak a hűtőre, s csak foghegyről válaszoltak a jövő-menő emberek első kérdésére a mindent eldöntő, mennyibe kerül?-re.

Nincs igazán piaci hangulata az első használtautó-vásárnak.

Nem hallik hangos beszéd, s egész nap lehetett látni látványos alkudozást, parolát, s az alkut megpecsételő áldomásivást. Kissé ünnepélyes a premier, hiába, szokni kell még ezt az új módi börzét vevőnek, eladónak egyaránt… Krémszínű, teljesen új Wartburg parkol egy csenevész akác alatt. Huszonöt év körüli fiatalember strázsál a használt autók piacára nem nagyon illő kocsi mellett. – Eladó? Fejbólintás a válasz. – Mennyiért? – nyolcvannyolcezer forint… – A magáé? – Igen, az enyém, illetve a nagyapámé. Tudja – oldódik fel végre a Gyuláról jött fiatalember – a rokonaim ígértek nyugatról egy komoly kocsit. Közben megkaptam ezt, de eladom. Minek legyen kettő. Ezer kilométer van benne… – Jelentkezett már komoly vevő? – Elhúzza a száját. – Ide csak a kíváncsiak jönnek, ennél még az újsághirdetés is többet ér.

 

Minden autóra 8-10 érdeklődő jutott (forrás: FORTEPAN/Urbán Tamás)

 

… Aztán újabb kocsik következnek. Egy tízezerre tartott árva Topolíno, néhány Moszkvics és igen sok Trabant. Egy jó állapotban levő Combit (18 ezret futott) 52 ezer forintra tart egy szigorú kisfiú, aki apját helyettesíti a kocsi iránt érdeklődők kíváncsiságának kielégítésében.

A tömeg lassú mozgása egy vörösre lakkozott Simca körül állapodik meg. Az emberek a kocsit fürkészik és a tulajdonost, aki ellentétben a legtöbb eladóval, igen közlékenynek mutatkozik. A kocsiért hetvenezret kért, de gyorsan hozzáteszi, hogy az árban bennefoglaltatik a nagyszámú és nem kapható alkatrészek értéke is, ám anélkül is hajlandó megválni a szemre valóban szép farmotoros kis kocsitól. Idős bácsi igyekszik közel jutni az autóhoz. A felnyitott, üres csomagtartóra mutat és leplezetlen szemrehányással kérdezi: – Hát a motor hová lett belőle? Néhányan elmosolyodnak, de a többség elengedi a füle mellett ezt a Ludas Matyiba illő közjátékot. Végül egy kockás inges fiú megszánja az öreget és kiselőadásba kezd a farmotoros kocsik belső elrendezéséről.

A Jókai utca végén, ahogy ritkulnak a kocsik, fogynak az emberek is. Csak egy méregzöld színű büszke Ford Taunus vonz feltűnően sok érdeklődőt. Kikiáltási ára kerek százezer forint. Egy szemüveges, alacsony férfi már másodszor szól a feleségének. – Ne bámészkdj olyan sokáig, inkább nézzük végig még egyszer a Trabantokat!!

Aztán hirtelen, minden átmenet nélkül elborult az ég, s fújni kezdett a szél. A közelgő esőfelhők alaposan lecsökkentették a vásárra felvonuló kocsik számát. Sokan hazamentek. A kezdeti, mintegy 80 autónak, jó ha csak egyharmada maradt makacsul, vevőre várakozva Szinte már csepereg az eső, amikor végre sikerül rábukkannom egy igazán „belevaló” eladóra. Wartburg Combiját kínálja, élénk taglejtésekkel kisérve szavait. – Aki ennél jobbat tud, az hazudik. Ez a kocsi kimondottan őstermelőnek való. Egy mozdulattal ki lehet emelni a hátsó ülést és máris utazhat a paprika. De a fiatalok is jól járnak vele – kacsint rá egy bukósisakot próbáló menyecskére -, az ülések egy pillanat alatt lehajthatok és máris lehet kirándulni, meg minden…

A használtautó-vásárt rendező városi tanács kereskedelmi osztályának illetékesei sikeresnek ítélték az első békéscsabai autóbörzét. Sajnos, megbízható adatot mondani nem tudtak a lebonyolított adás-vételi ügyletek számáról. Ez érthető, hiszen a helyszínen nem lehetett átíratni a kocsit, így a vásár számszerű eredményessége jórészt „titokban marad”.

Az igaz viszont, hogy a rádió vasárnap esti híradása arról számolt be, hogy „a kocsik többsége délre már gazdára talált”… Ez a megállapítás csak azzal a megszorítással fogadható el, hogy „saját gazdára”; ugyanis személyes tapasztalataim szerint, az első csabai használtautó-vásáron csak nagyon kevés kocsi cserélhetett gazdát. Bár az nem vitás, hogy legalább 8-10 érdeklődő jutott minden járműre.”

 

Mai kommentár: A rádiótudósító füllentése ellenére a beszámoló szerint nem volt túlságosan sikeres az 1968 augusztusában megrendezett első használtautó-börze Békéscsabán. Mindenesetre mai szemmel jó olvasni a sorokat és belegondolni, hogy az akkori vásárlók nem kaptak gyomorgörcsöt egy-egy jármű szemrevételezése során és nem kellett tartaniuk a csalóktól, sem a szimpla, úgynevezett lehúzós nepperektől, sem pedig a gyors pénzkeresetre hajtó kereskedők miatt.

 

 

Csabai emlékek

“Pilisborosjenőről küldött levelet szerkesztőségünknek Bottyán János Békéscsaba jubileuma alkalmával. Mint írja, ötven szegény budapesti „Mávista” gyermeknek adtak otthont a város lakói évente hat hétig, ő az 1927-1931-es években volt Békéscsabán, s a jubileum emlékeket idézett fel benne. Többek közt írja: „...mindenben elősegítették, hogy otthonra találjunk az Irányi u. 14-es számú iskola 5-ós és 6-os termedben, nagy udvarában. Az évek során már egészen természetes volt megjelenésünk, az egész városban a lakosság szimpátiája kísérte a pesti fiúkat és leányokat. Ki tudja elfelejteni ezeket a szép napokat; a Széchenyi-ligetet, idős Gavenda tánc- és illemtanár urat, akinek óráin partnereink a csabai lányok voltak. Ki tudja elfelejteni az Árpád-strandot, a Körös-partot, soha senki, aki ott járt.

 

Békéscsaba főtere 1927-ből (forrás: FORTEPAN/ Szávoszt-Vass Dániel)

 

Bottyán János, aki ma rokkantjáradékos, a levéllel együtt küldött egy 1929-es esztendőből származó fényképet, amely Pestre való visszaindulásuk előtt készült. És egyben a lap dolgozóinak, a város vezetőinek erőt, egészséget kíván, végül ezt írja: „Mindannyiuk számára boldogságot kívánok.

 

Mai kommentár: 2018-ban is szívmelengető olvasni a vasutas árvagyerek közel 100 esztendős békéscsabai emlékeit. Mivel az Árpád Fürdő 1927-ben nyitotta meg kapuit, ezért Bottyán János és társai az első vendégek között lehettek.  A Széchenyi-liget és az általa Körös-partnak hívott Élővíz-csatorna pedig éppen megújul, azzal a céllal, hogy újra a városlakók és a Békéscsabára érkező vendégek kedvelt találkozóhelye legyen.”

 

 

Rövid hírek

“– Bútorokat az óvodába. Gyorsabb ütemben lenne szükség a bútorok pótlására a szarvasi óvodákban. A Dózsa György útiban például 40 szék, 20 fektető és egy jégszekrény beszerzése lenne igen indokolt. A meglevő székeket is állandóan javítani kell.

– Helybeliek előnyben. A gyulai járás községeiben általános törekvés, hogy elsősorban azokat a fiatal szakembereket alkalmazzák, akik a községben születtek, s itt töltötték gyermekkorukat is. Az utóbbi időben ösztöndíj biztosítása is lehetővé vált. Így minimálisra csökkent a fiatal szakemberek fluktuációja. Különösen vonatkozik ez Sarkadkeresztúrra és Újkígyósra.

 

Tűzoltó bevetésen (forrás: sarvaranno.hu)

 

– Harmincnyolc dolgozó. A füzesgyarmati takarmánykeverő-üzemnek 38 dolgozója van, közülük 5 nő. Éves tervük 1300 vagon, s ebből az első félévben 652 vagonnal gyártottak le.

– Búza túlteljesítések. Füzesgyarmaton az Aranykalász Tsz 94 vagonnal, a Vörös Csillag Tsz pedig 74 vagonnal teljesítette túl búzaértékesítés tervét.

– Júliusban 217 ezer. A vésztői községi tanács költségvetési üzeme erre az évre 1 663 millió forint termelési tervet irányzott elő. Ennek teljesítése biztosítottnak látszik, hiszen egyedül júliusban 217 ezer forintot produkáltak.

– Műszakiaknak, közgazdászoknak. Nemrég jelent meg Max HerbertDöntések koordinálása” című könyve a Közgazdasági Kiadó gondozásában. A könyv új megvilágításban tárgyal üzemszervezési kérdéseket, ismerteti az információk struktúráját és a döntéssel kapcsolatos célfüggvényeket.

– Több középiskolás. Jelentősen több a középiskolás a gyulai járásban, mint a korábbi években. A növekedés elsősorban az eleki gimnáziummal és a sarkadi gimnázium szakiskolai osztályaival magyarázható.

– Villany a szőlőkbe. Száznyolcvanezer forintot terveztek Szarvason az érparti szőlők villanyhálózatának kiépítésére. Az építés a III. negyedévben indul és még az év vége előtt befejezik.

– Nem lehet palackozni. A kondorosi Dolgozók Tsz tej palackozására és forgalomba hozatalára kért engedélyt a járási tanácstól. A vb azonban a közegészségügyi feltételek hiánya miatt a kérelmet elutasította.

– Tűz rövidzárlat miatt. Augusztus 12-én késő este a csabacsűdí kisvendéglőben a villamos vezeték rövidzárlata miatt tűz keletkezett. A szarvasi tűzoltók gyors beavatkozása eredményeképpen jelentéktelen anyagi kár keletkezett.

 

Mai kommentár: A rövid hírek ezen a napon is sokat elárulnak a korról, a korszellemről, az 50 évvel ezelőtti emberekről. Mai távlatból nézve furcsa, hogy egy szarvasi óvodában nincs jégszekrény és az, hogy Kondoroson a közegészségügyi feltételek hiánya miatt nem engedélyezték a tej palackozását. Annak viszont ma is örülünk, hogy a szarvasi tűzoltók gyors beavatkozásának köszönhetően nem történt nagyobb baj a csabacsűdi kisvendéglőben.

 

 

Egy fotó

 

Mai fotónk az 1968. augusztus 14-ei Békés Megyei Népújság címlapján jelent meg Szünidei terefere címmel.

 

 (A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás:

Címke: , , , ,