A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. augusztus 10-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy korabeli olajügy felgöngyölítése, egy békéscsabai háztartási-gép kiállítás és egy, a kor tudálékos kisemberéről szóló jegyzet került válogatásunkba. Mától az ötvenéves lapszemlénket kiegészítjük egy aznapi fotóval is. Természetesen a 2018-as kommentár most sem maradhat el. Jó szórakozást kívánunk!
A selejt bosszúja...
Csalt a vállalati bélyegzővel, három és fél évre ítélték
"Jól öltözött férfi kért harmincezer liter benzint, ugyanannyi gáz- és háromezer liter motorolaj-jegyet 1968. január 30-án Szolnokon az ÁFOR központjában a pénztárostól, aki anélkül, hogy az illető megrendelőt adott volna, elkérte a férfinál levő vállalati bélyegzőt, megkérdezte a személyi igazolványa számát és egy olvashatatlan aláírás ellenében átadta a 198 ezer forint értékű jegyet. Az ÁFOR ezután annak rendje, módja szerint a bélyegző tulajdonosának, az Országos Talajvédelmi és Talajjavító Vállalat szarvasi kirendeltségének terhére leszámlázta a majd kétszázezer forintot.
Az utóbbi már februárban történt, és Szarvason ugyancsak meglepődtek, amikor megkapták a számlát. Nem csoda, hiszen erről senki sem tudott. Feljelentést tettek tehát ismeretlen személy ellen.
A tettest mindenekelőtt azok között keresték, akiknek a kirendeltség vezetője használatra bélyegzőt adott. Az alibik igazolásánál Sinka Istvánra, a vállalat anyagbeszerzőjére terelődött a gyanú. Előbb ugyan tagadott, de rövidesen beismerő vallomást telt.
Elfelejtene leadni a bélyegzőt
Rövidebb-hosszabb megszakításokkal majd tizenhárom évig dolgozott a vállalat szarvasi kirendeltségén. Előbb gépkocsivezetőként, majd mint anyagbeszerző. Négy évvel ezelőtt 1964-ben megváltozott a vállalat neve. Új bélyegzők kellettek, amelyek mintadarabjából egyet Sinka István is kapott, átvételi elismervény nélkül. Amikor megérkezett a többi bélyegző is, Sinka ismét kapott egyet, de a nála levőt „elfelejtette” leadni. Nem is kérte senki tőle, még akkor sem, amikor 1965-ben kilépett a vállalattól.
Nagystílű ember lévén, fel is használta azt. Kedvezményes vasúti igazolványt szerzett a bélyegző segítségével és Békésszentandrásról - lakóhelyéről - Soltvadkertre utazgatott. Ott akart gyümölcsöst venni és gazdálkodni. Terve nem sikerült és a következő év tavaszán visszatért a vállalathoz, ahol újból anyagbeszerzőként alkalmazták.
Bár jól kereső ember volt, hasznot szeretett volna húzni a régebben nála maradt bélyegzőből. Amikor megtudta, hogy 1968. január elseje után a vállalat kirendeltségének egész évi üzemanyagjegy-szükségletét egyszerre is kiadják, döntött: felhasználja a bélyegzőt üzemanyagjegy felvételére és a jegyet értékesíti, így került Szolnokra, s vette fel a már említett értékű benzin-, gázolaj- és motorolaj jegyet.
Egy raktárra való alkatrész
A jegyek értékesítésével előbb Békéscsabán, az üzemanyagtöltő állomáson próbálkozott. Ott azonban csaknem elzavarták, mondván: fekete dolgokkal nem foglalkoznak. Budapesten próbált ezek után szerencsét. A csaló azonban nem talált „társra”. Legalábbis nem volt sokáig módja keresni, mert előzetes letartóztatásba helyezték. Előzőleg azonban, mint aki érezte, hogy csalására rájönnek, befeküdt a szentesi kórházba, arra gondolva, hogy egy beteget csak nem hurcolnak meg. Ez a csalás azonban már nem sikerült. Az orvos hozzájárult letartóztatásához, s a szolnoki járásbíróságon már nyoma sem volt „betegségének”. Csupán akkor fogta el a pszichés depresszió, amikor arra kellett volna emlékeznie: hogyan került lakására valósággal egy kisebb raktárra való traktoralkatrész, csapágy, dinamó, hengerkopásmérő és még több más. A tények súlya alatt azonban végül is megtörve vallotta:
– A kirendeltségnek több száz traktora van. Nem okozott különösebb gondot az alkatrészek kiíratása, amelyeket aztán nem használtak fel a javításkor. Ezt senki sem ellenőrizte.
A szolnoki járásbíróság dr. Orosz Ernő tanácsa több napon át tárgyalta Sinka István ügyét, bűnösségét megállapítva, a társadalmi tulajdont folytatólagosan károsító csalásért, orgazdaságért és lopásért nem jogerősen három és fél évi börtönbüntetésre ítélte."
Mai kommentár: 50 év távlatából láthatjuk, hogy a korabeli sajtó előszeretettel publikált bírósági ügyeket, melyek célja az elrettentés lehetett. Hogy ez milyen sikert hozott, azt mindenki döntse el maga. Azonban napjainkban felmerül a kérdés, hogy dr. Orosz Ernő tanácsa milyen ítéleteket hozott volna az 1990-es évek Magyarországán, az olajügyekben? Azokban az ügyekben, melyről Sándor István, ismertebb nevén „Papa”, egykori főrendőr, a nyomozás vezetője így nyilatkozott: „Az olajügy a rendszerváltás legnagyobb találmánya volt, ugyanis nem a piti bűnözők találták ki, hanem a parlamentben ülő jogalkotók, akiknek lehetőségük volt arra, hogy ilyen törvényeket hozzanak.”
Televízió és háztartási gépek kiállítása Békéscsabán - 250 cikkféleség a legmodernebb kivitelben
"Augusztus 9-én nyílt meg a három napig tartó tv- és háztartási cikkek kiállítása Békéscsabán, a Jókai Színház előcsarnokában. A kiállítás rendezője a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Vas- és Műszaki Boltja. A kiállítás érdekessége, hogy több mint 250 cikkféleséget tekinthetnek meg a látogatók, amelyeknek legtöbbje a szakboltokban vásárolható. Jelentkezett a kereskedelem olyan árukkal is, amelyek eddig nem láttak piacot. Többek között ilyen a négybetétes örlőgép, a Hajdú centrifuga, valamint a minden porszívógéphez használható porolófej. Az ízlésesen dekorált kiállításon láthatjuk az NDK-beli gázkonvektort, a magyar gázkályhát, fali hősugárzót, melyeket régóta hiányolt megyénk lakossága.
Ezt a kiállítást röviden úgy elemezhetjük, hogy a lakosság igényeinek és szükségleteinek legmegfelelőbb árukat mutatja be, mintegy szimbólumaként annak, hogy az áruellátás e tekintetben is megfelelő.
Mai kommentár: Egy újabb példája annak, hogy milyen az, amikor a tervgazdálkodás találkozik a piacgazdasággal. Az eredmény meglehetősen ellentmondásos. A kiállítás bevallottan szimbolikus, vagyis igazából arra volt jó, hogy a kor kisembere megnézhesse, hogy mire is költhetné az összekuporgatott pénzecskéjét, ha az üzletekben kaphatóak lennének a kiállított darabok. A beszámoló érdekessége, hogy már 1968-ban is használtak termékbemutatókhoz különleges helyszíneket, melyek olyan embereket is bevonzanak, akiknek eszük ágában sincs ilyesmit vásárolni. Meg kell állapítanunk, hogy ügyes marketingötlet.
Gőzfürdőben
"Korponait tudálékos, öntelt embernek ismerték a hivatalban. Mindent jobban akart tudni, mint más, és állandóan tanácsokat adott ismerőseinek, sót néha idegeneknek is. Mint most annak a kövér férfinak, aki mellette ült a fürdőben, a langyos medence lépcsőjén. Vele egykorú lehetett: ötvenhatra taksálta. Korponai megszólalt:
– Bocsánat, hogy alkalmatlankodom, de a maga korában már vigyázni kell a gőzben. Elég öt-hat perc. Nem, érzi a szíve, hogy tovább volt ott?
– Még nem.
– Mert nem rögtön jelentkezik a hatás. A fürdő után nem ártana valami szíverősítő. A patikában recept nélkül is kaphat. Bocsásson meg, de látom a pocakján, hogy nem veti meg a jó ételt. Hány éves?
– Ötvennyolc.
– Na, ugyebár Ebben a korban nem szabad sokat enni. A jelszó: lehetőleg egy kicsit éhesen felkelni az asztaltól. Sohasem azzal az érzéssel, hogy jaj, de jóllaktam. Én évek óta megtartom ezt a szabályt, pedig csak ötvenöt múltam januárban.
– Köszönöm a jó tanácsokat.
– Szívesen. Nem jön tusolni?
A tusolás után lepedőbe burkolóztak.
– Máskor ügyeljen! Az a folyosó, amely ide vezet, kicsit hűvös és meghűlhet. Mindenesetre vegyen be egy kalmopyrint.
– Mondja, jól alszik?
– Néha jól, néha rosszul.
– Fogadjon meg még egy jó tanácsot. Korai vacsora, utána nagy séta. Ügy fog aludni, mint a bunda...
Együtt mentek a kabin felé. Szembe velük egy férfi igyekezett a fürdőbe. Amikor meglátta a kövéret, udvariasan meghajolt:
– Jó napot kívánok, professzor úr.
A kövér a kabinjába ment. Korponai pedig a köszönő ember után sietett, és megállította:
– Bocsánat, ki volt ez a professzor?
– Radnótfalvy, a híres belgyógyász..."
Palásti László
Mai kommentár: Mielőtt valaki elkezd az emlékezetében vagy valamilyen dokumentumban azután kutatni, hogy ki lehetett a neves békéscsabai belgyógyász professzor, eláruljuk, hogy vendégszerző tollából származik a jegyzet, vagyis nem Békés megyei emberek a szereplői. A szerző, Palásti László 1968-ban már nyugdíjas újságíró volt, de korábban 15 évig a Ludas Matyi munkatársaként dolgozott. A jegyzet bájosan írja le a kor tudálékos kisemberének és a bölcs professzor találkozását.
Egy fotó
A mai naptól egy-egy fotót is beválogatunk szemlénkbe. A fotók minőségéért elnézésüket kérjük, de bízunk benne, hogy az élmény kárpótlást nyújt! Az 1968. augusztus 10-ei Békés Megyei Népújság címlapján az olvasó az alábbi képpel és képaláírással találkozott:
A falazást már befejezte a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat és jelenleg vakoljak a Békéscsabán épülő hatszintes, 120 ágyas szállodát. Ezzel párhuzamosan végzik a belső szerelési munkálatokat. Képünkön a szálloda mögött látható az ugyancsak most épülő ifjúsági ház előadóterme, amelynek különleges – hiperbolikus paraboloid - tetőszerkezetét szerelik.
