A behir.hu mai időutazásában egy kivételes hangú énekesnőt mutatunk be, aki már akkor soult énekelt, amikor kis hazánkban a kultúrát irányító elvtársak még azt sem tudták, hogy az mi fán terem. Kivételes hangjára világsztárok figyeltek fel, mégis kettétört karrier az övé. Ma ünnepelné születésnapját Cserháti Zsuzsa, akinek története tanulság arról, hogy bánt a kádári Magyarország a valódi tehetségekkel. Ismerjük meg az istenáldotta tehetség életét!
A kezdetek
Cserháti Zsuzsa napra pontosan 70 éve, 1948. június 22-én született Budapesten, Kőbányán.
Anyai nagyapja a Kőbányai Sörgyár igazgatója volt, édesanyja a X. kerületi Ingatlankezelő Vállaltnál dolgozott. Gyermekéveit és ifjúkorát Kőbányán, a Harmat utcában élte le, itt járt általános iskolába is.
Eredetileg balett-táncos szeretett volna lenni, és tíz éven keresztül tanulta ezt a művészeti ágat, ám nem sikerült a felvételi a Balettintézetbe. Ezután a Divatcsarnokba került, mint tanuló, később eladóként dolgozott itt.
Énekelni csak ezután, 1965-ben kezdett el. 1967-ben a Rangers zenekarral, később pedig a Thomastic nevű együttessel turnézott.
Az 1972-es Táncdalfesztivál tette országosan ismertté, melyen a Nem volt ő festő és a Repülj, kismadár című dalokkal indult. Legnagyobb slágere az Édes kisfiam című dal, melyet Bradványi Iván eredetileg Kovács Katinak írta, ám 1975. szeptember 30-án megszületett Hősnőnk egyetlen, imádott gyermeke, Szirtes Krisztián, így végül mégiscsak ő énekelte el. Ez a dal hozta meg az áttörést, magyarul befutott.
1978-ban megnyerte az abban a korszakban kissé furcsa nevű Tessék választani! című versenyt az Én leszek című dallal. Még abban az évben önálló zenekart alapított Európa néven.
Egy évvel később, 1979-ben a sopoti fesztiválon harmadik helyezést ért el Különös Szilveszter című dalával.
Olyan slágereket énekelt fel ekkor, mint a Kicsi, gyere velem rózsát szedni, a Szécsi Pál tragikus halálára íródott Árva fiú, vagy a Boldogság, gyere haza.
Ebben az időszakban több kislemeze után 1978-ban megjelent első, Cserháti Zsuzsa című nagylemeze.
Ellehetetlenülés
1981-es, Többé nincs megállás című második nagylemezével egy időben elindult a Tánc- és popdalfesztiválon A boldogság és én című szerzeménnyel, de semmilyen díjat nem kapott, ám a dal óriási sláger lett.
Akkoriban kereste meg és ajánlotta fel neki dr. Erdős Péter jogász, menedzser, aki valójában a teljes magyar popzenei világ irányítója a Kádár-rendszer alatt, hogy legyen vokalista a Neoton Famíliában Csepregi Éva mögött. Ezt Hősnőnk, mint nyilvánvalóan megalázó és zsaroló ajánlatot természetesen visszautasította, így Magyarországon később nem kapott méltó munkákat. Hamarosan hirtelen kivonult a magyar könnyűzenei piacról, ekkor az őt körülvevő szakmai féltékenységből eredő ellehetetlenítésre hivatkozott.
A 80-as évek közepén öt évig Budapest legszínvonalasabb éjszakai mulatójában, a Moulin Rouge-ban énekelt – végre úgy adhatta elő kedvenc slágereit, ahogy mindig is szerette volna: karcos, dögös hanggal. Itt nem kellett megfelelnie a kor elvárásainak, soul- és dzsesszörökzöldeket énekelhetett, hatalmas sikerrel. Műsorát hallva Barbra Streisand felajánlotta, dolgozzon vele, de Hősnőnk nem vállalta a felkérést.
A z 1980-as években még készültek ugyan rádiófelvételei, de a Száguldás, Porsche, szerelem című kislemezen kívül nem jelent, nem jelenhetett meg saját lemeze.
Több filmnek a zenéjét énekelte, és némelyikben látható is volt.
1984-ben Hofi Gézával dolgozott a Hegedűs a háztetőn című albumon.
1985-ben első díjat nyert a Slágerbarátság elnevezésű dalversenyen a Hattyúk című dallal.
Az Erdős Péter okozta kényszerszáműzetés, magánéletének válsága, a Moulin Rouge-ban megélt viszonylagos elzártság kis híján a mélybe taszította Cserháti Zsuzsát. Rövid idő alatt nagyon elhízott, és a Moulin Rouge is bezárta előtte kapuit, így 1987-ben fiával Debrecenbe költöztek, ahol az Arany Bika szálló bárjában lépett fel.
Rövid idő múlva visszatért Budapestre, ám szégyellte, hogy egykor csodálatos külseje megváltozott, gyakran még reflektort sem kért magára, úgy lépett fel éjszakai bárokban. Súlyos anyagi gondokkal és állandó szorongással küzdött, szinte teljesen eltűnt a köztudatból.
Visszatéréséig még egyszer szerepelt a neve a hírekben, amikor 1989-ben egy közúti ellenőrzésnél elhajtott, az intézkedő járőrt majdnem elütötte. A vérében alkoholt találtak.
Visszatérés
1995-ben egy producer hallotta énekelni, és a következő évben végre megjelenhetett harmadik nagylemeze, a Hamu és gyémánt. A közönség újra felfedezte és végleg a szívébe zárta az énekesnőt.
Innentől kezdve haláláig jóformán megállíthatatlan volt. Lemezeket adott ki, koncertezett, és végre megkapta azt a figyelmet és tiszteletet, amit tehetsége alapján már a kezdetektől megérdemelt volna. Magánélete is helyreállni látszott, az egészségi állapotára is jobban figyelt, orvosai segítségével még lefogynia is sikerült.
Végre megvehette első saját lakását, ahol fiával éltek.
1998-ban Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki, három alkalommal is neki ítélték a hanglemezgyártók Arany Zsiráf-díját.
A depresszió fogságában
Végül mégis legyőzte a szorongás, az a depresszió, amely a mellőzöttség éveiben olyan makacsul befészkelte magát az énekesnő mindennapjaiba, hogy még a siker időszakában sem tudott megszabadulni tőle. Egyre ritkábban lépett színpadra, rettegett, hogyan fogadja a közönség, és az is megesett, hogy néhány órával a kezdés előtt mondta le egy-egy fellépését.
Nem szedte a pajzsmirigy-gyógyszereit, depresszió, pánikbetegség, cukorbaj gyötörte ugyanabban az időben.
Felnőtt fia önálló életet kezdett és Hősnőnk végzetesen magányos maradt.
Fiatalon, 55 évesen hunyt el 2003. július 23-án. Sokak szerint öngyilkos lett, orvosai szerint azonban természetes halállal halt meg.
Isten nyugosztalja Cserháti Zsuzsát!
