A nap sztorija – A Mozart-golyó története

Minden idők egyik leghíresebb és sokunk kedvenc édessége a Mozart-golyó, miközben jó eséllyel soha nem ettünk eredetit, ugyanis a boltok polcain csak nagyüzemi eszközökkel gyártott utánzatokat találunk. A 130 éves recept alapján készülő, eredeti édességet ma is kézzel állítják elő Salzburgban, a Fürst cukrászdinasztia műhelyeiben. Egyszerű édességként indult és jelképértékű, hírneves bonbonná vált: zöld pisztáciából készült marcipánt burkolnak finom nugátba, majd fapálcika segítségével sötét csokoládémasszába mártják. Hogyan jött létre a recept és mi köze a Mozart-golyónak a zeneszerzőhöz? Megtudhatják mai időutazós rovatunkból. Tartsanak velünk!

 

A kezdetek

A cukrászműhely a 19. század utolsó éveiben (forrás: original-mozartkugel.com)

Paul Fürst, egy salzburgi seborvos fia cukrásznak készült és a kor elvárásainak megfelelően felkerekedett, hogy Európa legnevesebb cukrászdáiban tanulja a mesterséget. A tanulóévek alatt megfordult Bécsben, Párizsban, Nizzában és Pest-Budán is, ahol Kugler Henrik műhelyében szerzett gyakorlatot.

Paul nagybátyjának 1830 óta működött péksége Salzburgban a Brodgasse 13. szám alatt. Miután a fiatal cukrász 1884-ben hazaért szülővárosába, ezen a helyen nyitotta meg cukrászatát.

Évekig kísérletezett egy pralinével. Tökéletes, gömb alakú csokibonbont szeretett volna készíteni, olyat, amelynek nincs se talpa, se teteje, hibátlan gömb alakját a koncentrikus körben lévő rétegek összeállítása és a csokibevonás után is megtartja.

A Fürst cukrászdában ezután, immár 130 esztendeje a frissen készült pisztáciás marcipánt házi nugátkrémbe burkolják, majd pálcikára szúrva mártják a fekete étcsokoládéba. Aztán száradni hagyják, majd a pálcika helyét csokoládéval betömik.

 

 

Világhír és a hamisítók

Wolfgang Amadeus Mozart nem mindig volt népszerű figura Salzburgban. Életében zsenialitását sokszor felülírta szeszélyes személyisége, olykor botrányos viselkedése. Csak jóval később, halálának 100. évfordulójára készülve jöttek rá arra a derék salzburgiak, hogy az akkor már egyértelműen népszerű zeneszerző nevével sok terméket el tudnak adni.

1890-ben ezt a hullámot lovagolta meg Paul Fürst és a közismerten édesszájú zenészóriásról nevezte el bonbonját. A remek cukrász az 1905-ös párizsi világkiállításon is bemutatta az akkor már népszerű Mozart-kugelt, ahol az új ízkombináció és az új forma miatt aranyéremmel díjazták.

Az alapanyagtól a végtermékig (forrás: mensamagzine.it)

Fürst mester annyira megörült a díjnak, hogy golyóbisát elfelejtette levédetni. Így aztán boldog-boldogtalan hamisítani kezdte.

Mozart neve egyébként is vevőcsalogatónak bizonyult: a salzburgi Hladik-cég már 1910-ben Mozart cipőkrémet árusított, Stephan Fuchs grödigi hentes pedig megálmodta a pisztáciával és muskátdióval ízesített, hegedű formájú Mozart kolbászt, de gyártottak Mozart likőrt, joghurtot, nápolyit, croissant-t, sört, Papageno-teakeveréket, Éj Királynője parfümöt, Mozart cumisüveget is.

Az édességiparban már az első világháború előtt megkezdődött a Mozart-kugel nagyüzemi gyártása, ami a második világháborút követően már egyenesen milliós méreteket öltött, ezzel még nagyobb nemzetközi hírt szerezve az édességnek. A gyártósorról lekerülő utánzatok az eredeti koncepcióból pont a tökéletes alakot nem őrizték meg, mivel az ipari módszerekkel készült golyókat leöntik csokoládéval, a bonbon elveszíti gömb jellegét, mert talpa keletkezik. Ezen túl az eredeti Fürst bonbonokhoz képest eltér a méret, a nugát és a marcipán aránya is.

Éppen ezért a család több pert is indított a konkurenciával szemben, melyek nem csupán a névhasználat és az export, hanem a csomagolás kizárólagossági jogairól szóltak, ugyanis a recepttel együtt anno elmaradt a kék-ezüst design szabadalmaztatása is. Ennek nyomán a Fürst-család a bécsi legfelsőbb bíróságon 1996-ban és 2007-ben is elnyerte az „eredetiség jogát”.

Most egyedül a Fürst-család forgalmazhat „eredeti salzburgi Mozart-golyó” néven bonbont, melyeket ma csak Salzburgban, a négy Fürst-cukrászda egyikében lehet megvásárolni. Az eredeti Mozart-kugel nem tartalmaz semmiféle mesterséges adalékanyagot vagy tartósítószert, ezért a bonbon mindössze hat-nyolc hétig őrzi a szavatosságát. Ebből kifolyólag Salzburgon kívül nem is exportálják sehova, a családnak még a fővárosban sincs üzlete, nem beszélve az óriási piaci lehetőségeket nyújtó Egyesült Államokról vagy az ázsiai országokról. A plázák és más viszonteladók üzletei sem jöhetnek szóba, a Fürst-család pusztán magánemberek rendeléseit veszi fel, majd postázza, ám ezeket is csak Európa-szerte.

 

Az eredeti golyók díszdobozban (forrás: original-mozartkugel.com)

Minőség generációkon át

Bár a két világháború nehéz időket hozott a Fürst család számára is, az eredeti, kis salzburgi cukrászüzem túlélte mindkét világégést és a sikerrel együtt a Mozart-kugel receptje is apáról-fiúra szállt. Az utódok, Gustav, Norbert és Martin Fürst közül egyikük sem volt fekete bárány, mindannyian lelkiismeretesen végezték el a cukrásziskolát, tették le a mestervizsgát, majd irányították a vállalkozást. Ma az ötödik generáció, Martin Fürst és családja vezeti a boltot és tartja életben a hagyományt. Az üzleti filozófia ma is ugyanaz, mint az előző generációk idején: a bonbon maga legyen a lehető legmagasabb kézműves minőség.

 

 

Konklúzió

Ma már a Mozart-golyó mellett létezik Mozart-tallér, táblás csokoládé és más változat is, sőt Stanzi, Mozart felesége is kapott saját desszertet, gyártja a Mirabell, a Reber, sőt, már a Manner is arany-piroscsomagolásban, a zeneszerző és felesége portréjával és nevével kerülnek forgalomba.

 

Az egyik cukrászda (forrás: tourismus-salzburg.com)

 

A nagyiparilag előállított édesség és a Fürst-család salzburgi cukrászdáiban árusított remekművek között – ha már zeneszerzőről van szó, akkor – zongorázni lehet a különbséget: mint a szeszesitalként forgalmazott valami és a házipálinka. Ám az, aki egyszer megízleli az eredetit, többé nem akar másfajtát. Tehát az, aki arra jár, feltétlenül kóstolja meg az eredeti Mozart-kugelt!

Megosztás:

Címke: ,