1994 nagyon erős év volt a filmművészetben, számos korszakalkotó mozinak örülhetett a nagyérdemű. A felhozatalból mégis kiemelkedik egy film, mely azóta megkerülhetetlen és átrendezte mindazt, amit korábban gondoltunk a vásznon megjelenő képekről. Repül az idő, immáron negyedszázada, hogy Cannes-ban bemutatták Quentin Tarantino Ponyvaregényét, mely el is vitte az Arany Pálmát, majd letarolta az egész világot és azonnal klasszikussá vált. Pedig a mozi megosztó, trágár és hosszú. A cselekménye és a története bonyolult, elsőre talán még értelmezhetetlen is. Ennek ellenére, vagy éppen ezért zseniális. Azonban 1994 óta nem az a kérdés, hogy látta-e már valaki, hanem az, hogy hányszor, hogy tud-e belőle minden sort, hogy hányszor mondta azt egy-egy reménytelen melóra, hogy „puska kellett volna b...meg", és ezt a sort még tényleg nagyon hosszan folytathatnánk. A behir.hu időutazó rovatában a filmre emlékezünk. Tartsanak velünk!
A történet, avagy „Ami a szemnek tetszik, és ami a kéznek tetszik, az ritkán ugyanaz”
Valószínűleg a földkerekségen nincs olyan ember, aki legalább egyszer ne látta volna az alkotást, de mégis összegezzük a 154 percnyi sztorit.
A film története több szálon szövődik, melyek főszereplői Los Angeles-i alvilági alakok, piti bűnözők és egyéb kívülálló figurák. A mozi alapvetően három történetből áll, amelyek aztán a szereplőiken keresztül összefonódnak. Az egyik történet két bérgyilkos körül forog, Vincent Vega és Jules Winnfield napi munkájába, interakcióiba enged betekintést. A második fő történetszálban Vincent Vega és főnöke, Marsellus Wallace felesége, Mia Wallace egy estéjét mutatja be: a gengszterfőnök megkéri Vincentet, hogy szórakoztassa párját, amikor ő nincs a városban. A harmadik történet főszereplője Butch Coolidge bokszoló, aki Marsellus utasítása ellenére megnyer egy olyan meccset, amelyben a gengszterfőnök a vereségére fogadott. A három fő történeten kívül számos más szál is szerepel a filmben, amelyekben nagy jelentősége lesz egy bőröndnyi pénznek, a lábmasszírozásnak és egy aranyórának is.
Az alkotók, avagy „Ki az a Zed? Zed egy hulla!"
A Ponyvaregény rendezője, Quentin Jerome Tarantino 1963. március 27-én született a Tennessee állambeli Knoxville-ben. Los Angelesben kezdett színészetet tanulni, miközben kidobóként dolgozott egy pornómoziban. Félbehagyva tanulmányait, színészkedésből próbált megélni, majd 22 évesen a Video Archives videotékába állt be dolgozni Manhattanben. Itt ismerte meg későbbi írótársát, Roger Avaryt.
Tarantino 1986-ban próbálkozott első filmjével, melynek címe: A legjobb barátom születésnapja, majd 1987-ben megírta a Tiszta románc forgatókönyvét, mely 1993-ban Tony Scott rendezésében került vászonra. Ezt követően segédíróként dolgozott a CineTel cégnél, majd 1992-ben készíthette el első nagyjátékfilmjét, a Kutyaszorítóbant, mely a Sundance Filmfesztiválon debütált. Ezt a filmet a színész Harvey Keitel finanszírozta. Ezt követte a Ponyvaregény, melyért az Arany Pálma után az Oscar-díjat is bezsebelte.
1995-ben három haverjával - akiket szintén nehezen fogadott be Hollywood - Alexandre Rockwell-lel, Robert Rodriguezzel és Allison Anders-szel együtt elkészítette a Négy szoba című antológiát. Ezt követte az Alkonyattól pirkadatig és a Jackie Brown, majd némi hallgatás után 2002-ben kezdte el forgatni a Kill Billt melyhez két évvel később folytatást is készített.
2004-ben elfogadta a Cannes-i Filmfesztivál elnöki posztját, mely komoly rang a filmes világban. 2007-ben került mozikba a Grindhouse – Halálbiztos, melyet a Becstelen brigantyk és a Django elszabadul követett. Mindkét film számos díjat zsebelt be, köztük Oscar- és Golden Globe-díjakat is. A 2015-ös Aljas nyolcas után a következő, kilencedik filmje A Volt egyszer egy… Hollywood, melyet idén mutatnak be Leonardo DiCaprio és Brad Pitt főszereplésével.
A Ponyvaregény másik forgatókönyvírója, Roger Avary Kanadában született Flin Flon városában, Franklin Brauner néven. Egész fiatalon elkezdett érdeklődni a filmezés iránt, már az 1970-es évek végén 8 mm-es formátumú filmeket forgatott. 1983-ban készített egy rövidfilmet The Worm Turns címmel, amelyet a Legjobb filmnek választottak egy Los Angeles-i fesztiválon.
A Video Archives videotéka és Quentin Tarantino megváltoztatta az életét. Számos kiváló filmnek írták közösen a forgatókönyvét. A Ponyvaregényért a Legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscar-díját megosztva kapta Tarantinóval. Az elmúlt 25 évben több filmet készített rendezőként és forgatókönyvíróként, de a sikert nem tudta megismételni.
Az alkotók közül még meg kell említeni a lengyel származású operatőrt, Andrzej Sekula-t, aki több moziban dolgozott együtt Trantinóval.
A Ponyvaregény forgatása alatt Sekula legfontosabb feladata az volt, hogy teljesítse Tarantino kérését, amely úgy hangzott: „ez a 8 milliós költségvetésű film nézzen ki úgy, mintha 20 milliós lenne”. Ezt abszolút elérte, sőt azt is, hogy a film képi világa felidézze az 1950-es évek Technicolor filmjeivel készült mozik hangulatát.
A szereplők, avagy „Örülünk? Vincent!”
A ponyvajellegű karakterek akkor tudnak jól működni, ha azokat kiválóan játsszák el. Ez általában nem szokott problémát okozni Tarantino filmjeiben, hiszen nagyon jó érzékkel választja ki a színészeket, ugyanakkor szinte minden filmjében előáll néhány, első ránézésre merésznek tűnő választással. Nincs ez másként a Ponyvaregényben sem, ahol a legnagyobb meglepetés John Travolta volt. Ő korábban soha nem játszott még csak hasonlónak mondható szerepet sem. Sőt, gyakorlatilag az 1978-as Grase és az 1989-es Nicsak, ki beszél? című filmen kívül korábban kizárólag jelentéktelen filmekben szerepelt.
Vincent Vega, John Travolta karaktere egy kissé pocakos bérgyilkos, aki ráadásul a heroint sem veti meg. Vincent ugyanakkor egyáltalán nem ostoba, sőt egy okos fickó, aki ráadásul még el is gondolkodik is az élet kisebb-nagyobb dolgairól.
Uma Thurman és John Travolta tánca:
Samuel L. Jackson játssza Jules-t, az Ótestamentumból idéző, elszánt, keresztény bérgyilkost, Vincent társát, akinek lelke azáltal menekül meg, hogy könnyebben hallja meg Isten szavát, mint Vincent. Azonban keményebb fejűnek és érzéketlenebbnek tűnik. Jackson és Travolta is kiválóak voltak, de mégiscsak együtt voltak a legjobbak, mintha növelték volna egymás komikus hatását.
A kokainfüggő Mia Wallace-t, a gengszterfőnök feleségét Uma Thurman játssza, aki a filmben azáltal teremt egy több emberre nézve is életveszélyes helyzetet, hogy összetéveszti a heroint a kokainnal. Ő felfogható a film femme fatale-jának is, hiszen a vele való flört miatt férje dobott már ki a negyedik emeletről egy embert és Vincentet is veszélybe sodorja.
A film igazi főszereplője azonban Butch Coolidge, akit Bruce Willis alakít. Bár ez a film elején az időátrendezéses történet elbeszélés miatt még nem egyértelmű, de a végén kitisztul: ez az ő sztorija. Butch profi bokszoló, aki megegyezik Marcellus-szal, hogy elveszti következő meccsét, azonban a meccset mégis megnyeri, amikor látja, hogy a saját győzelmére fogadván sokkal nagyobb pénzt kaszálhat. Lelkét azonban megmenti az apja órája, amiért a legnagyobb veszélyt is képes bevállalni. Még a fogadási csalás ellenére is Butch a film legártatlanabb figurája, aki a film végére szinte hőssé válik.
Ving Rhames alakítja Marsellus Wallace-t, az alvilág vezetőjét, akinek brutalitása közismert a bűnözők körében. Ő egy minden tekintetben impozáns főnök, aki nagyon vigyáz tekintélyére és rossz hírére, hiszen ez elsődleges fontosságú a szakmájában.
A mellékszereplők között is számos kiváló alakítást láthattunk, többek között Harvey Keiteltől, aki az alvilág legprofibb takarítója, és akinek segítségével Vincent és Jules megússza azt a kis balesetet, amelynek során agyvelő kerül kocsijuk üléshuzatára és szélvédőjére. Christopher Walken a film egyetlen, ugyanakkor kulcsfontosságú jelenetében szerepel, ő az, aki átadja az aranyórát a gyerek Butchnak.
Konklúzió, avagy „Megmondom hogy lesz veled meg velem... ...Még ma elutazol. Ma este. És ha elutazol, el vagy utazva. Különben véged. Los Angelesben nincs maradásod.”
25 éve történt meg az a csoda, hogy bemutatták a Ponyvaregényt és beindult a rendező Quentin Tarantino karrierje. Az eredeti címén Pulp Fiction című mozi alaposan megosztotta mozikedvelő társadalmat.
A mai napig az emberek többsége rajong érte, miközben sokan úgy vannak vele, hogy annyira azért nem nagy szám 154 percen át azt bámulni, hogy emberek mocskosan beszélnek, felszippantanak minden port, ami a közelükbe kerül és halomra lövik egymást. Lehet utálni is a Ponyvaregényt, de hogy pár idézet és jelenet beleégett mindörökre az emberek szemébe és fülébe, az egészen biztos.
Isten éltesse a Ponyvaregényt!
(A fejezetcímekben található idézeteket a filmből kölcsönöztük.)
