Beszédtechnika tanárként végzett áldásos tevékenysége hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértsük egymást. Ahhoz, hogy jobban meg tudjuk értetni magunkat és, hogy jobban meg tudjuk érteni magunkat és a körülöttünk lévő világot. Nem a szem, hanem a hang a lélek tükre – vallja, hiszen mint mondja: a lelkiállapotunk félreérthetetlenül kiolvasható, vagyis inkább kihallható a hangunkból, s abból, ahogyan szólunk. Ebben a vetületben a Békéscsabai Médiacentrum munkatársai, valamint a színház magoncai is sokat köszönhetnek neki.
A tavalyi év számára elsősorban a családról szólt, szerencsésen alakult, hogy a szerencsétlen körülmények miatt a szeretteivel töltött idő a többszörösére nőtt. A színpad, a fellépés hiányzott ugyan neki, de egyébként is szívesen van otthon, szívesen tartózkodik, ahogyan mondta: a saját kis csigaházában.
– Nálunk mindenki rengeteget dolgozik. Az együtt töltött idő a kényszerű helyzetből adódóan megsokszorozódott. A bezártságot igyekeztünk úgy felfogni, hogy ugyan egy csomó korlát került elénk, de közben pedig sokkal több időt tudtunk egymásra fordítani – mondta a 2021-es esztendőről szóló beszámoló indításaként.
A tanítás nagy szerepet játszik Évi életében, az egyik tantárgy a már említett beszédtechnika, a másik pedig a színház- és drámatörténet. Mint kitért rá, ezeket egészen jól lehetett online oktatni, így ebben nem szenvedett hiányt. Évi tündér ruhája azonban nem túlzottan kopott és nem is koszolódott ebben az időszakban, híján volt a fellépéseknek, s ez igencsak hiányzott neki.
Hozzátette, az étterem, a mozi hiánya nem jelentett számára túl nagy kihívást. A világjárvány kezdeti részét kifejezetten jól viselte, saját bevallása szerint produktív, kiegyensúlyozott és boldog volt abban az időszakban. Utóbb azonban már nem viseli ennyire jól a körülményeket. A folytonosan visszatérő krízishelyzet következtében zsigeri szorongás alakult ki benne.
– Nagyon szeretem irányítani magam körül a dolgokat, szeretek jó előre tervezni és ezeket a terveket nagyon szeretem végrehajtani – fejezte ki.
Az esendőség, a tervezés feleslegessége vagy inkább érvénytelenné válása elbizonytalanította és mint aláhúzta, ez nem az egoról szól. Ez arról szól, hogy hiába tesz meg mindent a családja védelme érdekében, nem biztos, hogy az elegendő. Azt is elmondta, hogy tavaly márciusban elkapta a betegséget, ami rendesen meg is viselte. Ennek ellenére nem rendült meg túlzottan, de a jó ideje tartó veszélyhelyzet megingatta kissé. A szorongást sok minden oldhatja, például a rendszeres sport is.
A futás ebben az esetben egyáltalán nem szégyen, sőt roppant hasznos! – Segít a futás, segít a hit és segít a család is – részletezte, kiemelve: hisz abban, hogy ha kimondja a félelmét, akkor le tudja küzdeni. A szorongás, a családtagokért, rokonainkért, szeretteinkért való aggódás általános és talán nincs is benne semmi különös. A különös az, hogy jó ideje, majd két éve maradandóan fennál ez a fajta fenyegetettség, s úgy tűnik, hogy nem szakad meg, nem tűnik el úgy, ahogyan jött. Nem múlik el nyom nélkül, egyik pillanatról a másikra, hanem minden jel szerint velünk marad.
– Ha beszélünk erről, ha kimondjuk, akkor felismerhetjük, hogy mások is hasonló félelmekkel küzdenek, nem vagyunk egyedül – összegzett.
A munkaterápiát éli, akkor is csinál valamit, amikor nem kell. A színházban jelenleg az Énekesmadár próbái zajlanak, s amikor énekel, akkor nem szorong, s ha taníthat, akkor sem. Ha teszi a dolgát, azzal foglalkozik, ami ki van szabva rá, akkor nem nyomasztja, nem terheli a világ. Felszabadul akkor is, amikor a családja körében lehet, amikor mindenki otthon van.
A 2022-es évtől elsősorban egészséget, békességet és boldogságot vár és ezt kívánja mindenkinek. Az előző évet is megköszönte Istennek, hálás szívvel tudta le és fogadja a következőt.
– Világbajnok családom van. A kisfiam három és fél éves, de él még a 90 év feletti nagymamám és a másik ágon a nagypapám is, értük és szüleimért, testvéreimért, a férjemért, gyermekeimért mind-mind nagyon hálás vagyok – foglalta össze, kiegészítve: sok-sok mosolygós, boldog embert kíván.
