– Hogyan érezted magad ebben a jubileumi évadodban? Milyen feladatokat, szerepeket kaptál?
– A Drakula-fantázia, az Anconai szerelmesek és az Országúton szerepeit eljátszva és két kisebb karaktert is megformálva – A revizorban és az Ördögölő Józsiásban – számomra kedvező évad volt. Öt szerep, úgy gondolom, egy színész évadához sok megbízatás. Egy fiatalember általában rengeteg feladatot elvállal, később ezt redukálni kellene, mert az alakítások rovására mehet a sok feladat. Kezdetben a lelkesedésből van a legtöbb, úgy gondolom. Később pedig a szakmai igényből. Egy színművész életében az öt-hat feladat azonban soknak bizonyulhat.
– Hogyan alakítottad ki ezeket az egymásra cseppet sem hasonlító figurákat?
– Mindig is igyekszem, hogy két karakter ne hasonlítson egymásra, mindig máshonnan próbálom felépíteni a szerepeimet. Az első próbákon ez még nem biztos, hogy látszik. Lehet dolgozni az eddig mindig jól bevált, kipróbált eszköztárból, de jobban szeretem, ha minden alakítás különböző, ha a karakter máshonnan gyökerezik, másfajta emberi tulajdonságok nagyítódnak fel az egyes szerepek megformálásában.
– Nem jellemző rád, hogy komikus szerepet alakítasz, vagy éppen énekelsz. A Pezsgős vacsora volt az első énekes darab, amiben láttalak.
– Amikor Békéscsabára szerződtem, 92-ben, játszottam zenés darabokban, de később inkább drámai szerepekkel találkoztam, amikhez vastag, erős színpadi jelenlét szükséges. Úgy gondoltam én is, hogy jobban illenek hozzám a drámai szerepek. De talán bizonyítottam, hogy ez nem így van… Mindenképpen hálás feladat, izgalmasabb, ha az ember énekes szerepeket is játszik, hiszen a könnyed darabokat is nagyon szereti a közönség. A Don szerepe hatalmas szerep, hatalmas lehetőség a játékra, a nevettetésre. Emellett, persze, sok mindenről is szól. A Don egy negyven évvel fiatalabb lányba szeret bele, furcsa, szokatlan helyzet, sok félreértéssel. Már két Anconait láttam, és tudom, hogy könnyen felszínes maradhat a darab, ha a játszó színészek pusztán a szöveg poentírozására törekszenek. Akkor csak olyan… falvédő-színészekké teszik magukat ezzel az előadás folyamán. De Halasi Imre, a rendezőnk személye garancia volt arra, hogy szakmailag igényes előadás szülessen. Hogy a színészek „vastag jelenléttel” kitűnően fogják majd játszani a jellemből és a helyzetből fakadó komikumot is. Itt Békéscsabán, mindent kell tudni játszani. A drámát, a vígjátékot, a musicalt, a groteszket… a komédiát. Mindent. A színészek nem adnak vissza szerepet, amiatt, hogy nem az ő műfajuk, nem szakosodhatunk. És a korábbi, drámai-szakmai színpadi tapasztalataink kihozták most is a legjobbat az előadásból.
– Az idei legfontosabb szereped az Országúton Zampanója volt.
– Nagyon örültem annak, hogy Kiss József rendező nekem szánta azt a szerepet. Logisztikailag nehéz volt magamban összehozni, bepróbálni a szerepet. Megvallom őszintén, kezdetben kínlódtam is a sok kellékkel, a sok gyorsöltözéssel. Nyolc gyorsöltözésem volt a darab folyamán. Rengeteg kellékem volt… De végül csak összeraktam-összeraktuk, főleg az öltöztető kollégával technikailag, és utána jöhetett a művészi munka. A saját véleményem szerint, a pusztán filmes forgatókönyvek ritkán élnek meg a színpadon. Mert adott egy szövegkönyv, ami a filmre volt érvényes. A film sok mindent láttat akkor is, amikor esetleg a színész nincs is a képen… A színpadon viszont egy-egy jelenetet vagy monológot kellene még írni-íratni olyan viszonyok bemutatására, amire még szükség volna… De úgy gondolom, az Országúton végül egy nagyon jó előadásra sikeredett.
– Nem beszéltünk sokat róla, de a férfi megváltásán túl legalább annyira szól ez a darab a párkapcsolati erőszakról is. A szeretettelenségről, a kielégítetlen lelki kapcsolatról.
– Olyan emberek kerülnek össze ebben a darabban, akik nem lelki társak. Mintha… nem egymás számára születtek volna le erre a Világra. Az igazi együttélésben nincs sovinizmus. Abban, hogy ez az emberpár, Zampano és Gelsomina együttélésre kényszerül, szerepet játszott, hogy a háború után játszódik a darab. Egymásba mint reménysugárba kapaszkodnak… Illetve, a lány kapaszkodik az idősebb férfiba. Valószínűleg amiatt, hogy apa nélkül nőtt fel… De erről a kolléganő biztosan árnyaltabban tudna nyilatkozni… Mindenképpen érzelmi kötődés alakult ki közöttük. Az életben sok szerelem, házasság lehet, ahol a férfi vagy kimondva, vagy kimondatlanul, a saját hímsoviniszta terrorja alatt tartja a nőt. Nagyon kevés férfiember mondhatja el magáról, hogy benne nincs Zampano.
– Pályád nagy részét a Jókai Színházban töltötted. Miért szeretsz itt játszani?
– Kitűnő szellemisége van a Jókai Színháznak. Mert amikor a teátrumot megnyitották, 1954-ben, sok kitűnő fővárosi színművész került le ide, akik valószínűleg nem voltak megbízható elvtársak. Egyszerűen fogalmazva, a párt iránti hűtlenségük miatt kiebrudalták őket a fővárosból. Szinte az egész szakmából leirányították, száműzték őket ide. A teátrumnak emiatt van egy sajátos, emeltebb szintű szellemisége, örökölt múltja. Mintha dacból egy igényszintű szellemi műhely alakult volna itt ki. Ez a mai napig kihat az új kollégákra is.
Fotó: Such Tamás/behir.hu
– A Stúdióbérletünk egyik darabja a Királyom, Isten Áldjon! című drámád lesz. Mást is szeretnél színre vinni a darabjaid közül?
– Sok mindent szeretnék, rengeteg tervem lenne még magammal, mint „nem-színésszel” is. Javasoltam felújításra a Sör és cigi című darabomat. Melyet korábban egy alternatív térben vittünk színre, Merő Béla rendezésében, amely a hajléktalanságot, a kiszolgáltatottságot, a nyomort mutatja be, tematizálja, de alapvetően egy krimi. Annak idején 90 ember láthatta csak a félbe hagyott Jankay Galéria romjai között. A Kapszula című darabom pedig a jövőben játszódik. Szó van benne a mesterséges intelligencia uralmáról, a most divatos klímahisztériáról, a jövő emberiségéről, amely a föld alatt tud már csak élni. Mert szándékosan tönkretette a lehetőségét a földfelszíni életnek. De írtam színdarabot az emlékezetes pozsonyi csatáról is…
– A jövő évadban milyen előadásokban láthatnak majd a Jókai Színház nézői?
– Eddigi tervek szerint, benne leszek a Macbethben, a Negédes négyesben és a Móricz művei alapján írt Szerelem című darabban.
Forrás: Békéscsabai Jókai Színház
