Másfél hét alatt húsz alkalommal viszi színpadra a Békéscsabai Jókai Színház Benedek Elek Égig érő fa című meséjét. Az előadásokra a dél-alföldi régió számos pontjáról érkeznek óvodás és általános iskolás korú gyermekek.
– Kezdőként pont az a kihívás, hogy gyerekdarabként kell felfogni, hiszen ez nem egy dráma vagy egy felnőtt vígjáték. Meg kell találni azt a határt, ami a gyerekeket szórakoztatja, de egyben benne van az igaza is a megírt darabnak – mondta kérdésünkre Bartus Botond, aki Kondás Jánost alakítja..
A mese az életről, a fejlődésről, az előrejutásról és arról a gondolkodásról szól, hogy mit hagyunk magunk után.
– Viola királykisasszonyt alakítom, aki egy öntörvényű és makacs lány. Nem az az álma elsősorban, hogy férjhez menjen, hanem amit ő kigondolt a kis fejében: otthon maradni a virágoskertjében – emelte ki Gulácsi Réka.
A mesejátékot Szente Éva dolgozta fel, aki kifejezetten a társulatra írta művet. A mesében a szerelem, a felnőtté válás fordulata, a bűn megtorlása és megbocsátása is benne van.
A darab rendezője is nyilatkozott az előadásról.
– Apaként a meséket nagyon nagyra tartom. Az a fantasztikumuk, hogy a gyermek belső képalkotás segítségével elképzel és teremt egy világot. Az Égig érő fában is sok izgalom, sok drámai fordulat van. A gyermek egy olyan világot teremt magának, amit még el tud viselni, de nem kevesebbet. Az izgalmakat teljes hőfokon megéli az általa elképzelt világban. A színpadi műfaj esetében a meséből egy dráma lesz, az a nagy felelősség, hogy mit veszünk el tőlük és mit adunk helyette – fogalmazott Herczeg T. Tamás.
A darab üzenete az is, hogy az élete során mindenki egy égig érő fát próbálja megmászni, de mindenki más-más szintig jut csak el, és nem mindegy, hogy zöldellő vagy korhadó ágakat hagy-e az utókorra.
