A pünkösdi hétvégén igazi időutazáson vehettek részt mindazok, akik kilátogattak a közkedvelt békéscsabai helyszínre. A motor- és autócsodák között sétálva nemcsak a gépeket, hanem a mögöttük rejlő emberi történeteket és a helyi közösség erejét is megismerhették.
A rendezvény ma már stabil pont a helyi kulturális naptárban. Rácz Zsolt, a Békéscsabai Veterán Motoros Klub jelenlegi vezetője büszkén mesélt a rendezvény gyökereiről. A klub 2012-ben alakult meg, a pünkösdi találkozót pedig immáron 14 éve folyamatosan megszervezik, az utóbbi öt esztendőben már fixen a rendezvénypajta volt a helyszín.
– A motorkerékpárok palettája rendkívül széles nálunk, a némettől az oroszon át a franciáig szinte mindenféle jármű megtalálható. A keleti blokk csodáit éppúgy megtekintheti a közönség, mint a környező országokból érkező vagy éppen a hazai gyártású ikonikus motorokat és autókat – foglalta össze a klubvezető.
Az indulásról már a klub szellemi atyja és ötletgazdája mesélt. Diószegi Gyula, a klub tiszteletbeli elnöke elárulta, hogy régebben sokat jártak vidékre veterán találkozókra, és egyszerűen hiányolták ezt a lehetőséget Békéscsabáról. A végső lökést egy személyes családi emlék adta.
Gyula bácsi – aki egyébként nyugdíjas ácsmesterként hatvan évig művelte szakmáját – elmesélte, hogy egy barátja elhunyt édesapja után maradt vissza egy rendkívül lepusztult motorkerékpár. Úgy döntöttek, az apa emlékére életre keltik, rendbe szedik a gépet. A közös munka meghozta a kedvet: mivel mindenkinek volt otthon valamilyen idős járműve, összefogtak, és szépen-lassan felépítették a klubot.
– Ezt a miliőt nem lehet kihagyni, ezzel együtt kell élnünk, éreznie kell a környéknek is. Ez nem is csupán egy kiállítás, hanem egy igazi baráti, családi rendezvény, ahol jó újra találkozni egymással. Külön öröm és megnyugvás számomra, hogy az unokám is hajlik már a veterán motorok felé, így biztosan megy majd tovább a dolog – tette hozzá mosolyogva az alapító, aki boldog, hogy ma már van, aki átvegye tőle a stafétát.
A rendezvényen a látvány mellett szakmai titkokba is beavatást kaphattak az érdeklődők. Alföldi Károly, a klub alapító tagja, aki a kezdetektől fogva Gyula bácsi mellett bábáskodott a szervezet megszületésénél, tisztázta az örökös kérdést: mitől is válik egy jármű hivatalosan veteránná?
A szabály egyszerű, mégis szigorú: a gyártási évtől számítva legalább 30 évnek kell eltelnie. Ahhoz azonban, hogy egy gép megkaphassa a minősített muzeális járműveknek járó OT-s (Oldtimer) rendszámot, komoly vizsgán kell átesnie, ahol pontozzák az eredetiséget. Az alapító egy fontos különbségre is felhívta a figyelmet, ami gyakran keveredik a köznyelvben.
– Ha egy régi járművet felújítunk, ott a cél a működőképesség. Lehet, hogy nem eredeti alkatrészekkel hozzuk helyre, de a lényeg, hogy működjön, lehessen vele közlekedni. A restaurálás ezzel szemben teljesen más: ott szinte száz százalékban arra törekszünk, hogy a jármű az utolsó csavarig pontosan úgy nézzen ki, ahogyan az annak idején a gyártósorról lejött – hangsúlyozta Alföldi Károly, aki maga is hozott gépet a kiállításra.
A pünkösdi veteránjármű-találkozó idén is bebizonyította, hogy Békéscsabán a múlt tisztelete és a technikai kultúra megőrzése stabil alapokon nyugszik. A rendezvénypajtát megtöltő látogatók és a büszke tulajdonosok mosolya pedig a legjobb visszaigazolás a szervezők tizennégy éves munkájára.
Galéria
