Dr. Kovács Emőke történész a vetítés előtt elmondja, 2025 novemberében mutatták be a Cigányprímás a Gulágon című filmüket egy nagyon érdekes Gulág-sorsot dolgoz fel. A történet kifejezetten 45 percbe lett leforgatva, ugyanis a Gulág Alapítvány több mint egy évtizede azzal a vállalással él és dolgozik, hogy ezeket a nehéz történeketek a fiatalok számára viszonylag „fogyasztható” időkeretben mutassa be.
– Berkes András a két világháború között egy neves cigányzenész dinasztia tagjaként az édesapjával bejárta Európát, az Amerikai Egyesült Államokat, miközben itthon is a neves kávéházakban zenélt. Közben Amerikában honosította magát, és amikor kitört a második világháború, hazatér, ugyanis a honvágy általában sok mindent felülír – meséli.
Dr. Kovács Emőke – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Hozzáfűzi, a második világháborúban, miután hazánkba érkeznek a szovjetek, azonnal rásütötték a bélyeget, hogy fasiszta kém. Az okok természetesen nem mindig tisztázhatók. Nála az keltett feltűnést, hogy az útlevelében számos külföldi ország pecsétje szerepelt.
– Így rögtön meg is született a vád alapja, aminek a büntetési tétele a korabeli jogviszonyok alapján – és a jogviszonyt idézőjelben értem, mert semmilyen normál jog nem érvényesül – tíz év kényszermunkára hurcolták a Szovjetunióban. Így kerül ki a Gulágra, ahol nagyon sok fehérfolt van a tartózkodásában, de az biztos, hogy idővel kiemelt rabként zenélhet – teszi hozzá.
A történész megemlíti, az oroszok ismertek voltak arról, hogy nagyon szeretik a művészeteket, és tulajdonképpen a muzsikus a táborlakókat szórakoztathatja, köztük magyarokat is. Majd 1953 márciusában egy viszonylag kedvező állapot állt elő, meghalt Sztálin, a szovjet vezetés pedig politikai amnesztiát hirdetett. A körülbelül 45 ezer politikai elitéltből akkor 1500 férfi – köztük van a prímás is –, 35 nő és két gyerek jön haza.
– Noha Berkes András a szerencsések közé tartozik – folytatja –, de ez a szerencse, ez annyira nem szerencse, mert egy diktatúrába jön haza, ahol évekig nem lehet tudni, hogy miből él, mit csinál. Utána is csak egy másodrangú állampolgárként húzza meg magát. És nem mint cigányzenész, hanem a Kádár-korszak népi zenekaraiban muzsikál. És nem is az első osztályú, neves nagy vendéglátóhelyeken, hanem kisebb fővárosi helyeken zenél. Ez biztos, tudni illik erről fotóanyagok, újságcikkek is vannak, ráadásul végig figyeli az állambiztonság. A Gulágot követően úgymond megszorongatva érzi magát, és tulajdonképpen szerény körülmények között távozik az élők sorából.
Galéria
***
A vendégeket dr. Nagy Gyöngyi, POFOSz Békés vármegye Magyar Október Hagyományőrző Tagozat elnöke köszöntötte, köszöntőt mondott Nagyné Pintér Jolán, a Gulág Alapítvány elnöke; a szakmai bevezetőt dr. Kovács Emőke, a Gulág Alapítvány szakmai tanácsadója, történész ismertette. A film megjelenését a Nemzeti Emlékezet Bizottsága támogatta.
