Novák Magdolna, a 2004 óta működő Sorsfonó Önismereti Egyesület elnöke köszöntőjében elmondta, létezésük ars poeticája, az önmagukban szunnyadó kreativitásukat tettekkel hozzák a felszínre. Ezek leginkább az úgynevezett playback-színházi előadásaikban teljesedik ki. Azonfelül szerencsés találkozásnak véli azt is, hogy nemrégiben a G. Pataki Mária által vezetett Padlásterápia festőklubbal fuzionálva egy új alkotó műhely született: a Sorsfonó Alkotókör.
Galéria
– A mai tárlaton két csodálatos közösség sorsa fonódik össze – fogalmazott nyitóbeszédében Varga Tamás Békéscsaba alpolgármestere. Bevallotta, a következő gondolatokat Nagy Judittól, az egyik alkotóköri tagtól „lopta” el, aki a festészet szépségeit imigyen ecsetelte a kiállított munkái mellé:
„A festés nem hízlal; nem kell elmenni otthonról; el lehet menni otthonról; mindegy, mit veszel fel a festéshez, milyen a frizurád, a sminked, a képed nem kritizál; a képeden változtathatsz, ha elrontod senkinek nem fáj (…) nem értem miért nem fest mindenki?”
***
Csellón közreműködött: Juhász Edit és Tímár Rebeka. Meggyesi Éva Örülnünk kellene című versét Ujvári Katalin szavalta el. A kiállítás kurátora Kónya Kincső volt.
