Nézelődés, fényképezgetés közben kérdések is felmerülhetnek bennünk. Viselhette-e az első magyar király ezt a palástot? Tarthatta-e kezében Szent Koronát, annak jelenlegi formájában? Mit tudunk István király Mária-tiszteletéről, és mit mondanak a régi források Szent István ország-felajánlásáról? Számos kérdésre akár ott helyben is választ kaphatunk okos telefonunk vagy laptopunk segítségével, hisz az interneten több fontos forrás elérhető Szent István királyról és koráról. A téren pedig van wifi!
István nagyobbik legendája a király 1083-ban történt szentté avatása táján keletkezett. Már ebben a szövegben írva találjuk, hogy István király mélyen tisztelte Szűz Máriát: „fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az örökszűz istenanya, Mária gyámsága alá helyezte….” (Ford. Kurcz Ágnes, http://ehumana.hu/arpad/szoveg/eg03.htm) Az ország felajánlásának híres jelenetét azonban Hartvik, győri püspök írta meg a 12. század elején. A súlyos beteg, halálára készülő király így fohászkodott: "Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom." (Ford. Kurcz Ágnes http://www.ehumana.hu/arpad/szcim/eg04.htm) E szerint a legenda szerint István imádkozva kérte, hogy Mária mennybevételének ünnepén – augusztus 15-én – halhasson meg. Kérése meghallgatásra talált. 1038. augusztus 15-én költözött el ebből a világból.
A fenti legendák nem szólnak arról, hogy István a koronáját ajánlotta volna föl Szűz Máriának. A Szent Koronáról azonban kifejlődött az a hagyomány, hogy magát Magyarországot jelképezi. Így kézenfekvő, hogy amikor a művészek megfestik vagy szobor formájában ábrázolják István ország-felajánlását, a Szent Koronát adják a kezébe, mint Magyarország jelképét. Érdemes tudnunk: VII. Gergely pápa 1074-ben írt levele szerint István király Szent Péternek ajánlotta fel az országot. (http://ehumana.hu/arpad/szcim/to05-4.htm ) 1000/1001 táján István a német császártól és a pápától beleegyezést kapott ahhoz, hogy királlyá koronáztassa magát. Talán ezzel függ össze a Szent Péternek való ország-felajánlás emléke.
Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban kiterítve csodálhatjuk meg a magyar királyok koronázási palástját. A békéscsabai Szent István szobor segítségével azonban magunk elé képzelhetjük, hogyan nézett ki a palást, amikor egy leendő király magára öltötte. Ha közel lépünk a szoborhoz, fürkészhetjük a paláston olvasható feliratot: A palást felirata így szól: ANNo INcARNACIONIS XPI: MXXXI: INDICCIONE: XIIII A STEPHANO REGE ET GISLA REGINA CASULA HEC OPERATA ET DATA ECCLESIAE SANCTA MARIAE SITAE IN CIVITATE ALBA. (https://mnm.hu/en/exhibitions/allando/coronation-mantle) Vagyis: Krisztus megtestesülésének 1031. évében, a 14. indikcióban István király és Gizella királyné készíttette ezt a casulát, és adta Szent Mária egyházának, mely Fehérvár városában van. A felirat casula néven említi a palástot: szó szerint házacskát jelent, az egyházi szaknyelvben azonban ez a miseruha megnevezése. Elterjedt elmélet szerint a palást eredetileg miseruhának készült, és csak a 12. században alakították át koronázási palásttá.
A paláston egymás fölötti sávokba rendeződnek az égi seregek. Felül Isten keze borul Szűz Mária és Krisztus képe fölé. Lentebb a próféták sorakoznak, majd várszerű árkádokban az apostolok, alattuk pedig a vértanúk. Ebben a sorban olyanok is helyet kaptak, akik a palást készítése idején még éltek: István király és Gizella királyné. Kettejük között egy név nélküli ifjú látható, talán Szent Imre herceg. Gizella a paláston templomot tart a kezében, ez nyilván a fehérvári templomra utal. A vértanúk és István király koronásan vannak ábrázolva, lándzsát és országalmát tartanak kezükben. Krisztus alakja a palást több pontján is jelen van. A palást hátoldalon láthatjuk, amint oroszlánon és sárkányon tapos, ahogy azt a 91. (90.) zsoltár is írja. (http://muvtor.btk.ppke.hu/romanika/palast.htm )
A városunkban álló szoborcsoport közepében a Korona áll, István a Szent Koronát tartja a kezében. A csabai szobron ugyan nem láthatók a Korona feliratai, de érdemes tudnunk: a pántokon latin feliratok olvashatók, ezért a Koronának ezt a részét latin koronaként tartja számon a szakirodalom (corona Latina). A kereszt alatt a Pantokrátor, a Mindenség Ura ül, körülötte az apostolok állnak, jelen esetben nyolcan. A Korona alsó részére, az abroncsra görög nyelvű feliratok kerültek: ez a görög korona (corona Graeca). A Korona viselőjének homloka fölött a trónon ülő Krisztusnak, a Pantokrátornak képét látjuk, mellette jobbra és balra Krisztus monogramja. A csabai szobron is elég jól kivehető. Krisztus képével átellenben, a Korona viselőjének tarkója fölött Dukasz Mihály bizánci császár képe díszeleg, jogarral a kezében. Az abroncson, vagyis a „görög koronán” levő képek a csabai szobron nem láthatók tisztán, de azért vegyük számba, hogy a Szent Koronán kik sorakoznak: Krisztustól jobb és bal felől Mihály és Gábor angyalok képe áll, kezükben a követek pálcájával. Mihálytól jobbra Szent György, Gábor angyaltól balra Szent Demeter állnak. Tőlük jobbra és balra Kozma és Damján, orvos szentek. A tarkó fölötti részen, Dukasz Mihálytól jobbra és balra Konstantin valamint Géza, Turkia hívő királya látható. Csomor Lajos mutatott rá arra, hogy Dukasz Mihály képe nem illik a keretébe, és eredetileg nem lehetett rajta a Koronán. Ezzel kapcsolatban gyakran idézik Révay Péter koronaőr 1613-ban megjelent művét, mely szerint a Koronán az Üdvözítő képmásával „ellenkező oldalon” Szűz Mária képe is rajta lett volna. Egyes elméletek szerint Mária képét cserélték ki később Dukászéra. Révay leírásában mindenesetre vannak ellentmondások. Pálffy Géza kutatásai nyomán említhetjük: 1618-ból létezik ábrázolás a Korona hátsó oldaláról. Az ott látható figura bizánci jogart tart a kezében. Pálffy értelmezése szerint ez az 1618-ból való kép Dukászt ábrázolhatja, mert Szűz Máriát „bizánci hatalmi jelvénnyel sohasem ábrázolták”
A Szent Korona aligha létezett István király idejében az itt ábrázolt alakban. A tetején látható kereszt például –Pálffy Géza szerint – nagy valószínűséggel 1638-ban ferdült el. A csabai megjelenítés azonban semmiképp sem hiba: A művészi alkotás azt a hagyományt jeleníti meg, mely évszázadok során fejlődött ki, és ott él az emberek tudatában, lelkében.
A régi, hagyományos szobrokat magas talapzatra állították, hogy az ember felnézzen rájuk, tiszteletet érezzen. Az utóbbi évtizedekben szokássá vált, hogy a szobrokat az utcakőre helyezzék, a járókelőkkel egy magasságba. Ez az elrendezés a természetességre törekszik: sugallja, hogy ábrázolt személy közénk való, amit képviselt, elevenen kell, hogy éljen. A csabai szoborcsoport ötvözi a fenti két megoldást. István velünk szinte egy magasságban áll. Király volt ugyan, de ember, akárcsak mi. Az ábrázolt történet idején már életének végén járt, elvesztette a fiát, beteg volt, és a halálra készült. István előre lép, ezáltal beleérezhetjük alakjába a cselekvés feszültségét. A szent király ismereteink szerint minden háborúját megnyerte, mégsem diadalittasan néz, inkább saját törékenysége tudatában. Elismeri, hogy nem ő a legnagyobb. Fölfelé néz, és ezzel a szobor szemlélőjének tekintetét is fölfelé vezeti: a gyermek Jézust kezében tartó Szűzanya irányába. A király az ő védelmébe ajánlja Magyarországot. Mária a közvetítő Jézus felé, aki az Isten Fia.
Találó, hogy a szoborcsoport épp a Városháza és a bank közelében áll. Minket, akik kisebb-nagyobb hatalommal világi ügyeinkben járunk, emlékeztethet Pál apostol szavaira: „nektek is van Uratok a mennyben.” (Kolosszeieknek, 4:1) Erről gondolkodva érdemes félretenni/kikapcsolni az okos telefont. Az interneten sok minden elérhető ugyan, de időt és csöndet kell szánnunk arra, hogy az eleven Élettel találkozhassunk. Alkalmas hely erre a téren álló templom, melynek kapuja egész nap nyitva vár.
Dr. Halmágyi Miklós
