(A csabai torna debütálásának az időpontjával némileg hadilábon állok. A szervezők egy 70 éves ünnepélyre gondoltak, miközben 1999-ben jelent meg Szigeti Csaba: Aranycsinálók – a csabai tornasport 50 éve. Így a cikkben mellőzöm a konkrét időpontokat.)
A torna történetéről kapott információkat az alapító Rácz Lukács nagylányától, Katalin nagynénémtől hallottam:
„A békéscsabai tornát Rácz Lukács és felesége, Luki néni alapította a negyvenes évek végén. Az utókor számára mindenképpen példaértékű, amit ez a házaspár véghez vitt: viszonylag nulla tapasztalattal, ellenben hatalmas ambícióval vágtak a sűrűjébe.
Az ’50-es években az MHK-mozgalmak (Munkára, harcra kész!) keretein belül hatalmas ünnepséget rendeztek a vállalatok. Ezek a munkásemberek csodálatos kis csapatokká kovácsolódtak. Idővel Luki néni is elvégezte az edzőképzőt. Ildikó húgommal, 6-7 évesen mi is beálltunk tornázni. Közben egyre több ügyes gyerek érkezett, és szép lassan elkezdett dagadni a szakosztály.
Apu elég szigorúan viselkedett, anyukánk ellenben a jóságos Luki néni volt. Utólag viszont őket igazolta az élet, mert az összes tanítványuk nagyon nagy szeretettel gondol rájuk.
Telt-múlt az idő, a tornász palántákból serdülő és ifjúsági csapat lett. Közben Ildikó húgommal elvégeztük a Testnevelési Főiskolát. Ott ismerkedtem meg későbbi férjemmel, Lukács Józseffel, akivel hazaköltöztünk Békéscsabára. Józsi eleinte fiúkkal foglalkozott, én pedig csatlakoztam anyuékhoz.
(Közbevetés… Amikor később a két Luki összeházasodott, a nevükből fakadóan, a mai napig oltári nagy kavarodások léteznek Békéscsabán. Hiszen Rácz Lukács veje Lukács József lett, ráadásul mindketten testnevelők, tornaedzők voltak. Kati néni egyszer mesélte, hogy még a hatvanas években az egyik alkalommal vagy félóráig kellett magyarázni a tanácsházán, hogy az anyukája nem a férje felesége. És minden bizonnyal a főnyeremény az lett volna, ha Lukács Csaba fiuk is a Lukács keresztnevet kapta volna. – S. T.)
Kezdetben a Kazinczy utcai lakótelepen, az építők munkásszállásán volt egy kicsi, dohos, fapadlós terem, amit felváltva a bunyósokkal használtunk. Nagyon szegényes szereken tornáztunk: egy fagerenda, egy filc csík, egy felemáskorlát volt a helyiségben. Amikor a magaskarfán dolgoztak a lányok, olykor elérte a plafont a spiccük.
Hatalmas fejlődés volt, amikor a 10-es iskola tornaterme felépült: több szeren, kulturált körülmények között dolgozhattunk. Jóska „fiai” egész komoly országos eredményeket értek el, mi több három edző is kikerült a kezei alól. (Még egy beszúrás. A ’60-as évek végén az egyik országos versenyen senki sem értette, hogy mit keresnek ott a csehszlovák tornászok: Krnács, Krekács, Cselovszki, Petrovszki, Unyatyinszki és Hajdú – S. T.)
Újabb előrelépés történt, amikor felépült a Kemény Gábor Szakközépiskola tornaterme. Akkoriban az ifjúsági I. osztályon már csapatunk is volt. Hamarosan megépült a Közgé tornaterme is, ahova átbútoroztunk. Ott kezdődött a kálváriánk: Lukács Jóskával nappal tanítottunk, délután edzést tartottunk.
(Nem lehet elég korán elkezdeni – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Nemsokára megtudtuk, hogy a város épít egy nagy kézilabdacsarnokot a focipálya mellett. Lukács Jóska lobbizni kezdett: a kiváló kapcsolatainak és az eredményességének köszönhetően a kor egyik legmodernebb tornacsarnokába költözhettük be.
Nagyon nagy szerencsénk volt, hiszen olyan különleges edzőket kaptunk, akik legalább olyan szeretettel végezték a munkájukat, mit ahogy az elődeink. Minden feláldoztak a siker érdekében.
Ha belegondolunk, a torna az egyik legnehezebb sport: a lányoknál négy, a fiúknál hat szer van. Minden szer különböző fizikai és lelki képességeket igényel. Amikor azt mondjuk egy gyerekre, hogy tehetséges, akkor abba a kifejezésnek rengeteg összetevője sűrűsödik.
Mi kell a tornához? Fantasztikus kitartás: ha nincs kedved, akkor is menned kell az edzésre. Ha haragszol az edződre, akkor sem maradhatsz otthon. Ha másnap kapsz egy egyest az iskolában… Vajon miért? Mert olyan fáradt voltál, hogy nem tudtad megtanulni a leckét. Nagyon sokat jelentettek az edzők, mert ők mindig példaképek voltak: pontosan, szorgalmasan, arra törekedtek, hogy belőled a maximumot hozzák ki.
(Földön, vízen, levegőben… – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
A tornasport fejlődésével, az egyre magasabb szint elérése érdekében már napi két edzésük volt. Reggel hatkor ébresztő – a szülőnek el kellett hozni a pici gyereket az edzésre, majd ment az iskolába, így már délelőtt fáradtak volt. Le a kalappal a tanítónők, tanárok előtt. És bizony hányszor volt karácsonykor, húsvétkor edzés. A családok szinte sosem nyaraltak együtt.
Nagyon sok ügyes gyerek van, de a torna egy fantasztikus bátorságot igénylő sportág. A bátorság nagyon fontos tényező, mert a tornászoknak nap mint nap le kell küzdeniük a félelmet az edzéseken, ugyanakkor az edző is megbirkózik a belső félelmével, hogy többek között ne legyen sérülés.
Ez egy team munka – a siker érdekében mindenkinek egyfele kell húzni, egymást kell támogatni… Noha sokszor elszabadulnak az indulatok, mert mindenki jót akar, de egy picit mindig másképp, és mindenki a saját akaratát érvényesítené: Ez sokszor inkább szerteágazó, mintsem egyenes út.
Az évek során rengeteg edző megfordult a szakosztálynál. Aláhúzhatjuk, hogy mindenki letett valamit a békéscsabai torna asztalára.
Nem szabad megfeledkezi az iskolákról sem. Többek között a Kettes suliról, a Jankayról és természetesen a Közgéről, illetve az evangélikus iskoláról.
A mi tanítványaink is már nagymama korban vannak, de számtalanszor elmondják, hogy mit adott nekik a torna."
***
Már a program előtt vagy 30 perccel többtucatnyian vártak a csudára: hogy 20, 30 vagy akár 40 esztendő elteltével újra láthassák egymást, azaz a csapattársakat. Be kell vallani, ez a sportág a sztereotípiákkal szemben – miszerint mennyire tönkreteszi az embert – nagyon jól konzervál: minden korosztály gyönyörű volt.
(Akár egy szépségversenyen – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
A Mit jelent számodra a torna? – frázissal kár lett volna égetnem magam, hiszen egy csomóan a szakmában maradtak: edzők, testnevelők, egyetemi docensek lettek, de akad olyan is köztük, aki az artista életpályát választotta.
Tulajdonképpen már a gyerektorna is egy életpálya. Hiszen a fentebb említett miértekről Kati néni már mindent elmondott, és aki legalább 15 évig tornázott, az már sosem szabadul el a szőnyegtől, gerendától, korláttól stb.
Az ünnepély egyik megálmodója Kati néni volt, aki tavaly néhány tornásszal találkozva, az asztalra csapva eldöntötte, hogy már pedig összehozzák a régi társakat. A főszervező sziszifuszi szerepét pedig Hajtman Erika, a Szegya pedagógusa vállalta el, aki az elmúlt hónapban szinte a nap 25 órájában koordinált – miközben még érettségiztetett is.
Oszlács Oszi Norbert, a Rádió1 műsorvezetője moderálta az eseményt. Először Varga Tamás alpolgármester üdvözölte a csabai tornászokat Szarvas Péter polgármester nevében, majd egy oklevéllel köszöntötte Varga Adriennt, a Torna Club Békéscsaba szakmai vezetőjét, a 70. születésnapon.
Galéria
Azt követően az alapító Rácz Lukács lányait, Kati nénit és Ildi nénit egy-egy virággal lepte meg Hajtman Erika és Zsilinszki Tünde, aki szintén a Szegyában népszerűsíti a sportot.
Majd a csuda a színpadon folytatódott. Az ex-tanítványok tanítványai számos szépséges bemutatóval kápráztatták el a közönséget, akik szinte minden egyes szám felénél bekapcsolódva, ritmikus tapssal erősítették a produkciót. Fellépett többek között a Torna Club Békéscsaba (Varga Adrienn), a mezőberényi Malom Fittnes (Kurucz Erika); a Sportolj Békés Megye SE (Varró Renáta). A meglepetés műsort az Aerofit DSE prezentálta (Hajtman Erika és Beraczka Krisztina). A finálét követően Izsó Gábor, korábbi klubelnök köszönetet mondott Hajtman Erikának a rendezvény megszervezéséért.
Az ebéd előtti pohárköszöntőt Szigeti Csaba és Lukács József mondta.
Öröm volt ilyen sok nagyon ügyes ember közt lenni – mondja főleg az, aki körülbelül 80 centis terpeszállásban lehajolva épphogy meg tudja érinteni a parkettát.
Igazi laza csávó vagyok.
