– Mennyire rémisztett meg, hogy betöltötted a 30-at?
– Sosem gondoltam arra, hogyha 30 éves leszek, akkor valami megváltozik. Nem is érzem magam annyinak. Épp ezért nincs bennem semmi frusztráltság.
– Volt a családodban ilyen aktív sportoló, amilyen te vagy?
– Apa sokáig focizott. Otthon pedig minden sporteseményt megnéztünk a tévében, legyen az foci, kézi, kosár.
– Ha netán kicsi korodban lett volna női foci Békéscsabán, akkor lehet, hogy…?
– Nem hiszem. Mondjuk, ha hamarabb kipróbálom a kézilabdát, akkor lehet, hogy ott ragadok.
– Hogy előzte be a röpi?
– Általános iskolában, harmadikban a tévében a Mila, a szupersztár című japán animációt sugározták. A mese egy röpis lányról szól és Petrával, a nővéremmel az egyik kedvencünk volt. Amikor vége lett egy-egy epizódnak, a tesómmal mindig kimentünk az udvarra és kipróbáltuk a látottakat.
Közben szerencsére akkortájt indult a Petőfi iskolában a röplabda-utánpótlás toborzó. Petrával el is mentünk. Egy idő után Nagy Attila utánpótlás edző többször is eljött az edzéseinkre, és a tehetségesebbeket átvitte a csapatához. Először a nővérem került át, majd idővel én is.
(Egy korábbi Sporthétfőn – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
– Hamar kiderült, hogy van érzéked ehhez a sporthoz?
– Úgy érzem, igen.
– Nagyon fiatalon, már 13 évesen a felnőttek közt játszottál.
– Anno nem volt akkora utánpótlás-bázis, mint manapság. Igazából nem egyszer ugyanaz a játékos játszott a gyerektől a felnőtt korosztályig.
– Mondjuk ez azért is lehetett jó, mert az idősebbektől élből tanulhattál.
– Fésüs Zsóka volt szinte az egyedüli felnőtt, aki valóban nagyon sokat segített.
– Közben hova jártál középiskolába?
– Többedmagammal magántanulók voltunk az Andrássy gimiben.
– És most is tanulsz. De milyen érdekes, hogy sportolóként nem a Testnevelési Egyetemet (TF), hanem az itteni, Gál Ferenc Egyetem gazdasági karát választottad.
– Korábban már szereztem egy OKJ-s edzőit. Eredendően azért jelentkeztem ide, mert ha a TF-re járnék, akkor a csabai edzések nem férnének bele az időmbe. Ráadásul a gimiben jól ment a matek.
– Kikerülhetetlen a csapathűséged. Mi az oka annak, hogy kilenc éves korod óta csak a Csaba?
– Szeretem a várost, az itteni feltételeket. Nekem a nagyobb települések túlságosan is személytelenek.
(Ügyesek és szépek – Forrás: Molcsányi Rita)
– Ha én dönthetnék arról, hogy ki kaphatna Békéscsabán díszpolgári elismerést, akkor azt kifejezetten az itt született, itt élő embereknek adományoznám. Persze sok elszármazott ismerősöm csak a fővárosban teljesedhetett ki, néhányan viszont csak a kolbászfesztivál ideje alatt csabaiak.
– Szerencsére azért van egy pár saját neveltetésű játékos: Glemboczki Zóri, Kertész Petra, Bagyinka Fanni, és noha Bodnár Dóri (Maris) egri, de ő is nálunk kezdett.
– Csalogattak más klubokba?
– Egyedül olyan csapathoz mentem volna, ahol BL-ben kezdő lehetnék. Ilyen lehetőségem azonban nem volt. Fontos, hogy egy játékos jól érezze magát egy csapatban.
– Meddig játszik egy röplabdás?
– Ez poszttól is függ. Általában a feladó és a liberó 30 év felett is játszhat; a centerek, ütők kevésbé.
– Szerda este (kedden beszélgettünk) egy óriási visszavágótok lesz a német SSC Palmberg Schwerin csapata ellen. Nagy a tét.
– Ezeket az izgalmas meccseket rendkívül szeretjük. A bajnokságban is mindig nagyon jó az alapszakasz, de mindenki az elődöntőket, illetve döntőket várja. (Itt írtunk a meccsről.)
– Nagyon jó a szurkolótábor.
– Igen! És biztos, hogy most is nagyon sokan jönnek majd ki. Schwerinben is teltház volt, ott is népszerű a röplabda.
– Sokszor, amikor brillírozol, megszólal a lelátó: „Nagy vagy, Kicsi!”. Ki nevezett el Kicsinek?
– Amikor még Nagy Attila csapatában feljátszottam, én voltam az egyik legfiatalabb és a legalacsonyabb, kezdetben ők hívtak így.
(2022. május 10-én, a bajnoki ezüst megszerzését követően – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
