– Leginkább azért bámulatos ez az eredmény, mert az Andrássyban nincs dráma és színház tantárgy. Mikor szerelmesedtél bele a színház világába?
– Ötéves voltam, amikor Anya először elvitt bábszínházba, később színházi előadásokra. Másodikos korom óta járok a várszínházba, és már akkor nagyon megtetszett William Shakespeare III. Richárd kínai adaptációja. Mindig is meg volt bennem az érdeklődés a színház iránt. Eredendően a humán tárgyak – emelt szinten tanulom a történelmet – és a nyelvek az erősségeim, de a reál tárgyakból sem vagyok rossz.
– Honnan jött az ötlet, hogy elindulsz OKTV-n (Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny)? Milyen plusz impulzusokat szippantottál be?
– Többek között tavaly nyáron a várszínházban jegyszedő voltam, mondhatni az volt a verseny előszobája, hiszen megnézhettem vagy harminc darabot.
– A kulisszatitkokat megélni maga a nagybetűs élet.
– Mint tószínpadi székpakoló nagyon sok hangpróbát is láttam, illetve megismerkedtem egy olasz rendezővel is, akivel nagyon sokat beszélgettem.
– Olaszul?
– Nem, angolul. A versenyzéshez visszatérve, ahogy említettem, emelt szinten tanulom a történelmet, és tavaly többek között harmadmagammal elindultam a többfordulós Estörin (az Eszterházy Magyarország Alapítvány által szervezett rangos történelmi verseny), ahol országos 8. helyen végeztünk.
Eszti – Forrás: Andrássy Gyula Gimnázium Facebook oldala
– Mikor volt a dráma OKTV első fordulója?
– Novemberben; mindenki a saját iskolájában töltötte ki a feladatlapot, amely műismeret, drámaelmélet és színháztörténet témakörökre épült. A második forduló februárban, szintén itt, a gimnáziumban zajlott. Ez a kör már nemcsak elméleti, hanem gyakorlati részből is állt.
Többek között Shakespeare Macbeth című drámáját kellett a „színpadra állítás szempontjából” elemezni. A gyakorlati részben pedig egy maximum négyperces jelenetet kellett készíteni, amit mobilon rögzítettük és egy pendrive-on mellékeltünk a többi feladattal együtt.
A harmadik forduló pedig április végén volt, amit már az Oktatási Hivatalban, versenybizottság előtt rendeztek meg. Az egyik feladatban ad hoc összesorsoltak három versenyzőt, és csapatban kellett együtt dolgozni. Györgyi néni (dr. Rückné Mező Györgyi magyartanár, Eszter felkészítője) azt javasolta, hogy főként a forgatókönyvírásban legyek domináns, illetve a személyiségemnek megfelelően válasszam ki a szerepet.
– Mit játszottatok el?
– Négy modern zenét, amelyeket eredendően nem ismertem, de nagyon tetszettek. Például az Esti Kornél zenekar egyik dalára asszociálva kellett egy 3-5 perces mini darabot készíteni.
– Vegyes csapatok voltak?
– A 21 versenyzőből csak egy fiú volt.
– Ú! Jövőre végzel az Andrássyban, hova tovább? ELTE?
– Inkább a Szegedi Tudományegyetemre felvételiznék; Szeged nagy előnye, hogy nagyobb, mint Békéscsaba, de kisebb, mint a főváros.
***
Kadelka Andrea, Szabó Lászó, Eszter és dr. Rückné Mező Györgyi – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Amikor Esztert kilencedikesként megismertem, nagyon korán megmutatkozott, hogy szerteágazó a figyelme, az érdeklődése – mondta Kadelka Andrea, a diák osztályfőnöke (nem mellesleg Andreának van némi köze a színházhoz; a férje Kadelka László a Jókai színház nyugalmazott ügyelője). – Már többször megkérdezte, „Tanárnő olvasta xy fordításában Macbethet?”. „Nem, de hamarosan pótlom”, válaszoltam. Alapvetően nem kell noszogatni, hogy olvasson, és angolból is „nagyon ott van”. Ha véletlen kicsúszik a számon, hogy „Húúú… ennek utána lehet nézni!”, az biztos, hogy Eszter elkezd kattogni rajta.
Szabó László, az intézmény igazgatója, történelemtanára szintén a 9. évfolyamtól tanítja Esztit. „Úgy ismertem meg – mesélte –, hogy egy rendkívül univerzális személy, aki nagyon ügyesen szintetizálja a különböző humán területeket. A drámához, a teátrális dolgokhoz, dramaturgiához való hozzáállása már tavaly is jelentkezett.”
– Amikor Esztert elkísértem a 3. fordulóra, valóban paidagogosz (pedagógus) voltam. A szó görög eredetű, azt jelenti, gyermekvezető, gyerekkísérő. A feladatom valóban a tanítványom kísérése, segítése volt azon az úton, amit választott, s amiben számított a segítségemre – fogalmazott dr. Rückné Mező Györgyi.
