Rácz Lukács az 1940-es évek végén alapította a békéscsabai tornát. Hogy is jön ez a képbe? Nos, történetesen Luki bácsi elsőszülött unokája épp Lukács Csaba (akit szintén Lukinak hívnak). Ráadásul mindketten úttörők a csabai sportéletben.
Tehát a torna 1949-ben indult be, Luki Csabi pedig bő négy évtizeddel később, 1992-ben alakította meg a város első – és egyben sajnos utolsó – rögbicsapatát, a Békéscsabai Benny Bulls RC-t.
Luki mindkét szülője (plusz ugye a nagypapa) testnevelő, így az összes „sportgénjüket” örökölhette. Édesanyja által a tornával, atlétikával, úszással, míg édesapján keresztül szintén a tornával, kézilabdával, atlétikával és majdnem mindennel lett megfertőzve.
Szinte alig tanult meg járni, máris kézzel-lábbal-fejjel kergette a labdát: füvön, parkettán, betonon, salakon, levegőben és még vízen is. Idővel szörfözik, síel, teniszezik. Nem volt kérdés, hogy az érettségit követően a Testnevelési Főiskolára (TF) jelentkezik. A rögbivel másodéves korában ismerkedett meg (lásd a bevezetőben említett történetet). Továbbá Lukival tegeződve beszélgettünk.
– Sokan keverik a rögbit az amerikai focival.
– Valóban sokan nem ismerik a különbséget. Én először a nyolcvanas években a román adásokban láttam rögbimeccseket. Nem értettem pontosan a szabályokat, de a játék lényege nagyon megtetszett. Úgy éreztem, hogy ebben a sportban viszonylag jó lehetek. Addig persze nagyon sok labdajátékkal megismerkedtem.
– A foci viszont kimaradt.
– Szinte az az egyetlen sportág, amelyet versenyszerűen nem űztem.
– Miért?
– A grundon nagyon szerettem focizni, az iskolai csapatokban is mindig benne voltam. Sőt, amikor TF-es koromban az egyik évfolyamtársam lesérült, beálltam helyette a suli válogatottjába. Balhátvéd volt a posztom, több gólpasszt is adtam és 6-0-ra nyertünk. Szerintem elvegetáltam volna a fociban. Az ellenérzésem azonban később alakult ki a labdarúgással szemben, amikor azt láttam, hogy egyre több pénzt keresnek, miközben színészkednek.
– A rögbiben az tetszett, hogy egy igazi férfias játék?
– Ezt ma már nehéz bármelyik sportra is ráfogni. Hiszen ma már a lányok is űzik a ketrecharcot. A női rögbi is elterjedt a világon. Gyakorlatilag a nők ma szinte mindent csinálnak. Persze tetszett a rögbi keménysége – masszív csontzene van –, de az összetettsége még inkább: nagyon komoly kondicionális képességeket igényel a játék. Azonfelül van benne egy labda, amit dobni és rúgni is lehet.
– Na, de milyen labda, még a fizikát is fölülírja!
– Az még különösen izgalmas.
(A Ligeti SE 1987-ben – Forrás: Lukács Csaba)
– Hány TF-es volt a Ligeti SE-ben?
– Abban a csapatban nem voltak testnevelők. A TF után 1991-ben hazaköltöztem. Rá egy évre megalakult a klub, és az első dolgom az volt, hogy a testnevelő haverjaimat, a város kidobóit és küzdősportolóit összeszedjem. Így került a csapatba Kovács Roli, Kardos Zoli – akik korábban judóztak –, illetve tesitanár kollégáim: Bagi Árpi, Molnár Gabi, Varga Jani, Néma Szabolcs.
– Majd jöttek a gyerekkori nagyvagányok: Márton Robi, Tulkán Gyuri, Szedoglavits Pista, Szűcs Patus Attila stb. Az utóbbival eleinte nem igazán voltál jóban, majd az egyik jó barátod lett.
– Robi már régebben járt edzeni. Majd amikor először elhozta Patust, azt kérdezte tőle: „Ő az edző? Nem biztos, hogy jóban leszünk”. Majd valóban országos cimborákká váltunk.
– Honnan jött a Benny Bulls név?
– Akkorian a tévében nagyon népszerű volt a Benny Hill Show. Egy olyan nevet akartunk, ami egyben az erőt és a viccet is sugározza. Majd később Csabai Bikák lettünk.
– Csabikák. Az egyik első meccsetekről készült videón tisztán hallatszódik, hogy anyukád körbejárja a nézőket és mindenkitől beszedi a jegyek árát.
– Ennek az az apropója, hogy a kezdet kezdetén még nem volt egységes mezünk. Az első meccset Szentesen játszottuk, és azt mondtam a srácoknak, hogy legyünk egységesek, mindenki zöld pólóban legyen. Gondolhatod, a zöld összes árnyalata ott futkározott a pályán, ráadásul a találkozó végére mindenkiről letépték a pólót. Azt követően a kézi klubtól kértem kölcsön mezt, de azok se bírták a gyűrődést. Majd valakitől hallottam, hogy Romániában egész jókat lehet kapni. Kimentünk, megvettük, amit anyu szponzorált, és ezért szedte be a nézőktől a pénzt.
(Egy 1996-ban készült felvétel – Forrás: Békés Vármegyei Hírlap)
– A leleményes Rácz vér.
– Sosem volt szívbajos.
– Többször Márton Tomasz volt a szakkommentár a videók alatt.
– Akkoriban még nem ismertük a szabályokat, de ő boldogan vállalta és sütkérezett ebben a szerepben. Majd évekkel később visszanézve jó nagyokat röhögtünk.
– NB II-ben kezdtetek, mikor jutottatok fel az első osztályba?
– Viszonylag hamar, 1996-ban. Sajnos az volt a baj, hogy miután feljutottunk, nagyon sok felnőtt abbahagyta a játékot. Mert nyilván magasabbra került a léc, nyilván erősebb ellenfelek ellen léptünk pályára és sokan családosak voltak. S mivel sokan befejezték, így kénytelen voltam fiatalokkal feltölteni a csapatot. Akkortájt szűnt meg a miskolci egyesület, ahonnan néhányan – főleg a gárda krémje – csatlakoztak hozzánk. A hét csapatból a negyedik helyen végeztünk.
Közben megismertem Preoteasa Georgét, a válogatott edzőjét. Preoteasában az tetszett, hogy nem direktbe jelölte ki a csapatot, hanem meghívott mindenkit egy edzőtáborba és ott rakta össze keretet. Nagyon sokat tanultam tőle, de sajnos egy idő után visszament Romániába. Később olykor elhívtam Csabára és még 48 évesen is zseniális volt. Rajta kívül még négy nagyváradi játékos is erősített minket. Nagyon jók voltunk, föl is jutottunk volna ismét az NB I-be, de sajnos nem értek mindig rá.
– Még a hőskorban megesett, hogy egy éjszaka a színház előtt labdáztatok...
– És másnap megnéztük, hogy milyen jól össze vagyunk a törve. De arra azért mindig figyeltünk, hogyha valahova egy jó tucatnyian bevonultunk, akkor sose történjen meg az, hogy tőlünk rettegjenek az emberek. S mivel mi már a meccseken jól kiverekedtük magukat – azért senkinek sem maradtunk az adósai –, így egyáltalán nem akartuk sehol emberkedni. Inkább barátkozós, vidám banda voltunk.
(A Békéscsabai Benny Bulls RC – Forrás: Heti Délkelet)
– A ’90-es évek közepén a rögbi mellett a baseball volt az új sport a városban; mindketten a Honvéd pályán edzettetek.
– A pálya az orosházi parancsnokság felügyelete alá tartozott. Elmentem Orosházára, és felajánlottam, hogy szívesen karbantartjuk a pályát, ha használhatjuk. Ez össze is jött. Azzal kezdtük a munkálatokat, hogy levágtuk a nyakig érő gazt. Vegeta apukája jött egy traktorral, amivel lenyírta, majd lehengereltük a talajt, rögbikaput építettük, kimeszeltük az öltözőket. Közben a honvédség szép lassan kezdett megszűnni, majd a két őrt álló sorkatonát is elvezényelték. Így szép lassan eltűnt minden: a fogasok, a csaptelepek, a vécécsészék.
– Tényleg, Vegeta.
– Ő azért lett Vegeta, mert volt egy sarki fűszerüzlete. És ott volt Zöldike is, aki állandóan zöld pólóban jött; ő amúgy 10 évig irányító volt a válogatottban. Közben 2004-2008. között Angliában éltem, Prsikin Pista váltott az edzői poszton, az öccse, Csaba pedig nemzetközi játékvezető lett.
– Te is felhúztad néhányszor a címeres mezt.
– A ’90-es évek közepétől a nullás évek elejéig. Számomra a legemlékezetesebb nemzetközi torna 1999-ben Jeruzsálemben volt, ahol én voltam a csapatkapitány. Új-Zéland, Ausztrália, Fidzsi-szigetek, Szamoa, Wales játékosai ellen, azaz a világ legjobbjaival rögbizhettünk, akiket addig csak videokazettákon csodálhattam.
– Tudtál pontot szerezni ellenük?
– Ááá… rommá vertek minket.
– A rögbi Magyarországon nem tud gyökeret ereszteni?
– Volt egy időszak, amikor egyre népszerűbb volt. Aztán sajnos elindult egy nagyon rossz folyamat. Külön negatív érdekesség, hogy kik voltak az elnökök.
(Lukács akcióban – Forrás: Lukács Csaba)
– Kik?
– A Magyar Rögbi Szövetség 1990-ben alakult meg. Az első elnök sikkasztott, őt Stadler József követte, akiről azt hittük, hogy a sport megmentője lesz, de nem sokkal később lecsukták. Azt követően jött egy pártember, aki azzal hitegetett bennünket, hogy beviszi a rögbit a tévébe… közben ő is sikkasztott, majd eltűnt, jelenleg az Interpol körözi.
Őt egy nagyvárosi alvilági figura váltotta, akit azért nem tudtuk megtartani, mert idő előtt szitává lőtték a méregdrága autójában. Noha támogatott bennünket, de folyton beleszólt a játékoskeretbe. Utána egy kicsit konszolidáltabb lett a helyzet, de a háttérben sosem volt erős szakmaiság. Míg az 1990-es években 24 felnőttcsapat volt, ma már nincs 10.
– A békéscsabai tornakeret is egyre vékonyodik.
– Olyan létezik, hogy egy sportágon belül az egyik városi klub meggyengül, a másik pedig megerősödik. Kézilabdában ma lényegesen több a klub és a gyerekek száma, mint valaha. A rögbi más.
– A színvonal is lejjebb esett?
– Sajnos igen. Például a Kecskemétben még mindig azok a kulcsfigurák játszanak, akik 20-30 éve, csak ma már 45-55 évesek.
– Miért lett vége a csabai rögbinek?
– 1992-2017 között működtünk. Nem koppra szűnt meg a csapat, hanem mondhatni elolvadtunk. Nyilván közrejátszott, hogy – ahogy fentebb mondtam – négy évet Angliában éltem. És amikor hazajöttem, nem Csabára, hanem egyből Budapestre költöztem, ahonnan már nem tudtam behúzni a fiatalokat a csapatba. A kör bezárult.
(A Rácz Lukács Tornacsarnok-avatón, 2011-ben – Fotó: Csabai Mérleg/Such Tamás)
