Vízasszony, tűzember: A nyári napforduló ünnepi szertartása a Gabonamúzeumnál

Szombat (amúgy Rafael napon) kora délutáni érkezésemkor, már több tucatnyian készítették elő a területet. Miklósról, azaz BMZ-ről, jó órás terepszemlém során, majd’ „lemaradtam”, ugyanis épp indult ki kocsival a buszpályaudvarra Boross Ildikó énekmondóért. „Vigyél magaddal”, kérleltem; „Gyere”, bólintott az ötletre.

Tudni kell, BMZ Boldog Gusztin kívül ő az egyik arc széles e városban, aki akár fejen állva is tud nyilatkozni. Beülünk apósa Suzukijába, és megyünk.

– Hány generációs a csapat, mert vannak itt egészen kicsiktől kezdve a fehér hajúakig.

– Pocakosok is szoktak lenni.

– Sör?

– Lesznek olyanok is; de ma sokan azért jönnek el, mert hisznek a termékenység varázslásában. Mármint, ha eddig volt nem babájuk, akkor ezután lesz.

– Ennek milyen tudományos alapja van?

– Néprajzi és kultúrtörténeti vonatkozások szerint ez az a nap, azaz a nyári napforduló, amikor nyitva van a Tejútkapu; ráadásul dél felől, ahol a Tejút Anya feje van – amelyet 10 napig keresztez a Nap –, az egekben a lelkek kapuja nyitva áll, és azok a leszületendő lelkek, babácskák, akik még nem jöttek világra, azok újra vágyják, hogy egy megfelelő kehelybe beágyazódva fejlődhessenek kisemberkévé. Miközben a szertartás alatt a leendő anyák meggyet, cseresznyét majszolnak. Ráadásul mindkettő termékenységi szimbólum, mert a gyümölcsöt körülvevő hús közepén ott a mag, amely a megszületés kulcsa, a megtermékenyített petesejt szimbóluma. E közben hívogatják a babájukat.

Galéria

– Mit mondanak ilyenkor a leendő anyák?

– Nem lehet hallani, mert közben szólnak a dobok meg az énekek.

És egyszer csak szembejött a pályaudvar. Megérkezik Ildikó is. Sínen vagyunk.

És íme, a masszív program: ITT!