Minden asztalon három rózsaszál, egy tálca pogácsa és a ház világbajnok kétféle teája (cukormentes is) várta a közösségi ház a nyugdíjas klubjának tagjait. Takács Péter intézményvezető köszöntőjében örömmel újságolta el, nyolc új taggal bővült a csapat. Szabó Zsuzsa, a klub megbízott vezetője aláhúzta, „Mi nem azt mondjuk, hogy nem az idősek világnapja, hanem a mi világnapunk van”.
– Egyre tovább élünk, és egyéltalán nem mindegy, hogy az életünk milyen minőségben zajlik – mondta Velkey Gábor. – És az sem mindegy az idősödő korban, hogy milyen eszközrendszerük van, amellyel a vesztességeket mérsékelni vagy helyettesíteni tudjuk.
Galéria
Hozzátette, három csoportot említünk, amikor az időskor vesztességeit számba vesszük. Az egyik ilyen trauma a foglalkoztatás elvesztése, ami az aktivitás visszaesésével jár és ez nagyon eltérően hat a friss nyugdíjasokra. Ez attól is függő, hogy ki mennyire temetkezik be a nyugdíjaskor előtti életében a munkába. A másik trauma a közvetlen közösség elvesztése és a harmadik pedig az egészség elvesztése, az önellátás képességének a háttérbe szorítása.
– A helyettesítési mechanizmus az – folytatta –, amikor számba vesszük, hogy milyen technikái vannak azoknak, akiknek változik az aktivitási helyzetük, és milyen egyéb aktivitásokban tudnak részt venni, ami újra teljessé teszi az életüket. Ilyen lehet például egy nyugdíjas klub. Egy társ elvesztését is segíti egy közösség.
Továbbá szót ejtett a felosztó-kirovó rendszerről, melynek lényege, hogy a befizetők mindig az aktuális eltartottak nyugdíját finanszírozzák. Ez a rendszer azonban rendkívül mód érzékeny arra, hogyha megbillen a demográfiai egyensúly. Mert egyre több az idős, egyre több a fiatalkorú eltartott és egyre kevesebb az aktív korú, amely világszintű tendencia.
Velkey Gábor– Fotó: behir.hu/Such Tamás
