A minap kétszáz forintért vettem a könyvtárban egy Csajkovszkij CD-t. (Ez nem duma.) Gondoltam, jó lesz majd a kocsiban hallgatni. Épp szombat este is az szólt a hangszórókból, amikor Ókígyós határában, a kanyarban megláttam a lenyugvó napot – még volt ereje.
A muzsika teljesen rímelt a képhez, mintha Petőfi lefestette volna a János vitézből az egyik falu határát. Mellé egy dombot, rá egy templomot. Megálltam, visszanyargaltam a kanyarhoz, de már más volt az összhatás.
A nap mindig gyorsabb, mint az ember.
-400x225.webp)
