Fazekas Ildikó és Tornyánszki Éva design- és művészetmenedzserek megfogalmazásában is találkozunk a giccs és a másolat fogalmának párhuzamáról. Eszerint a giccs a művészetek eszközeit használó, a művészet látszatát keltő, többnyire kereskedelmi természetű és célú alkotás.
Híres alkotók a giccs műfajában Hans Zatzka, Andy Warhol, William Wegman, Rob Scholte és Jessica Harrison. Csak néhány nevet soroltam fel, de a listát bőven lehetne folytatni, ám a cikk nem ezt az irányt célozza meg.
Van jó giccsmásolat?
Egy bolhapiacon is találkozhatunk fabrikált reprodukcióval, amit annyiért vehetünk meg, mint egy olcsóbb hajszárítót. Ennek megfelelően alacsony státusszal jár a birtoklása. Ezzel szemben ha az eredeti a nappalink falán lógna, sokkal „menőbb” személyekké válnánk. A kurátorok és múzeumigazgatók rémálma a másolat. A másolatok mindig is borzasztóak voltak? Még a kérdést feltenni is gyanús. Néha a másolatok tényleg szörnyűek: összemossák a részleteket, de nem mindig!
Mi történik, abban az esetben ha egy valóban jó minőségű másolatról van szó? Egy jó reprodukció az eredeti akár 99 százalékának művészi értékét magán hordozhatja. Gondoljunk csak a festményekről készült képeslapokra. Ilyen formában is sokat átadhatnak az eredetiből és felidézheti azt az érzést, amikor az eredeti festményt láttuk, tehát élménymegőrző. Hogy egy emblematikus személyt említsek a történelemből, Johann Wolfgang von Goethe, kedvenc festményeiről hatalmas másolatokat készíttetett, és ebédlőjében akasztotta fel őket. Megmutatva, hogy a másolás jó is lehet: büszkék is lehetünk rajtuk keresztül az ízlésünkre, még ha ez első hallásra meglepően is hangzik. Ez a cselekedete ültette el azt a gondolatot a nemcsak a kultúrát kedvelők fülében, hogy talán nem kellene olyan megszállottan azt kutatni, mi az eredeti. Sokan foglalkoztak azzal, hogy mi minden rossz a másolatokban. De azzal már keveset, hogy miért jó, hogy elkészültek.
Miért van szükségünk a másolatra?
A femina.hu egyik leírásában, olvasható, hogy a művészet a múzeumba való, és ezzel nagy mértékben korlátoztuk magunkat. Alkalmazkodunk a múzeumok nyitva tartásához és az ott elvárt viselkedéshez, és nem engedjük szabadjára érzelmeinket egy-egy mestermű láttán. Kérdés, hogy nem nyugtatna-e meg ha szemtől-szembe, csendben találkoznánk a képpel például a lakásunk egyik zugában? Szakemberek kutatásai bizonyítják, hogy a művészet gyógyító hatással van ránk, de ezt rendszerint figyelmünkön kívül történik. Nem azért, mert érzéketlenek vagyunk: a képek üzenete rossz időben ér el minket. Éppen akkor, amikor nincsen rá szükségünk. A reprodukciók ellenben megoldanák ezt a problémát: oda tehetnénk, ahol szükség esetén kifejthetik hatásukat. Az vitathatatlan, hogy egy másolatból nem árad az az energia, mint az eredeti mesterműből.
Galéria
Nincs más, csak az egyediség
Az egyediség mindenek felett: ez a művészvilág egyik alapvetése. Minél ritkább valami, annál értékesebb, annál magasabb a státusza. Andrea Palladio az olasz építészet egyik legnagyobb alakja. Mellesleg remek másoló volt. Legnevesebb épületének, a Villa Rotondának homlokzatát nem ő találta ki, csupán lemásolt egy már létező modellt. Pontosabban nem csak lemásolta, hanem megrendelői igényeihez alakította. A reneszánsz egyik alapvető szabálya: másold le, amit nagyon csodálsz, majd formáld át saját igényeid szerint. Ha ugyanezt a festészettel kapcsolatban mondaná valaki, egyértelmű megbotránkozást váltana ki. Mi történne például akkor, ha vennénk a Mona Lisát, mert olyan tetszetős, csak éppen a háttérrel nem vagyunk megelégedve, ezért kicserélnénk? A hegyeket átszíneznénk- ettől néhány embernek felforrna a vére.
Galéria
Emberként nem szívleljük a másolást, mert nem vagyunk biztosak abban, hogy mit várunk a művészettől. A művészet lényege pedig az, hogy az életünket bölcsebben, méltóságteljesebben élhessük. Ha felismerjük, hogy a művészetnek célja van- nemes és értelmes célja-, akkor kevésbé fog zavarni az eredeti és a másolat közötti különbség. Mert szerencsére egy másolat is ugyanolyan jól megfelel majd a célnak.
A giccs pejorativitása abból ered, hogy nem tudjuk mit várunk az eredeti alkotástól
A művészet a 19. század során elvesztette a képességét, hogy különbséget tegyen pontos és valós érzelmek és a homályos és önelégült pótérzelmek között. A giccs hamis művészet, amelynek célja, hogy megtévessze a fogyasztót azzal, hogy azt gondolja, valami mélyet és komolyat érez, miközben valójában nem érez semmit. Magánemberként had osszam meg a kedves olvasóval, hogy megnyugodtam mikor e sorokra rábukkantam a qubit.hu Prágai Adrienn dokumentációjában arra a kijelentésre, hogy a modernizmus nehéz. Alaposan ismerni kell művészi hagyományt, és azt a művészetet, amely eltér ettől a hagyománytól, hogy újat tudjon mondani. Hiszen be kell vallanom, giccskedvelő vagyok, ám úgy gondolom, hogy igaz az a mondás is, hogy a giccs az giccs, de ugyanígy igaz az is, hogy giccs és giccs között van különbség. S ha tisztában vagyok a tudásommal és a lelkiállapotommal, ehhez tudom igazítani mind a formaigényemet, mert most tárgykultúrában igyekszem vizsgálni ezt a témát (a giccs nem csupán képzőművészetben jelenik meg, de ezt majd egy másik cikkben még feldolgozom).
Ez az egyik oka, hogy kialakult egy teljesen új művészeti irányzat. A művészek nemhogy nem kerülik a giccset, de magukévá is teszik azt, Andy Warhol, Allen Jones és Jeff Koons modorában. A legrosszabb dolog az, hogy akaratlanul is giccset termelünk. Akkor már sokkal jobb, hogy szándékosan készítünk giccs, mert akkor már nem giccs, hanem egyfajta kifinomult paródia. Idézőjelbe teszi a valódi giccset, és reméli, ezzel megmenti művészi hitelét. Vegyük Michael Jackson porcelán szobrát, amelyen kedvenc csimpánzát Bubbles-t dédelgeti, adjunk hozzá ízléstelen színeket és egy réteg lakkot.
Konzekvenciaként annyit lehet leszűrni a tömörre fogott írásból, hogy a giccs bár utánzat, nem feltétlenül kell, hogy látszattás is váljon az értelmezésekben. Úgy gondolom, hogy egy eredeti mű, vagy érzés vizuális megfogalmazásában a másolat által egy újra értelmezés is születhet. Én megadom az esélyt a giccsnek.
A következő cikkben folytatom a giccs utáni kutakodást, ezúttal az életterünkre gyakorolt hatását, illetően. Folytatás következik!
A cikk első részét itt olvashatják!
